28. fejezet: S�tagalopp

Amara fel�bredt. Meglep�dve konstat�lta, hogy Youko v�ll�n aludt el. Olyannyira, hogy r�gt�n felpattant. Nem eml�kezett m�sra a tegnap �jjelb�l, csak hogy nevettek. „Biztos akkor aludtam el.” –gondolta. Gondolataiba m�lyedt. Azut�n h�tran�zett, �s l�tta, hogy Youko is fel�bredt. El�bb egy kicsit elcsod�lkozott, majd les�t�tte a szemeit:

-Mi�ta figyelsz?

-Ami�ta fel�bredt�l. 1-1 az �ll�s- mosolygott a r�ka.

-Ezt hogy �rted? –k�rdezte Amara, elfeledve azt, hogy hogyan �bredt.

-Te is teljesen megd�bbent�l, mikor l�ttad, hogy hogyan aludt�l. –most m�r Youko egyenesen vigyorgott. –De azt mondtad, mikor elfogtatok, hogy tudod, hogy egy kegyetlen bandita vagyok, �s m�gse f�lt�l. Csak nem zavarban vagy?

-Ellenkez� esetben te se repesn�l a boldogs�gt�l! Azt sem tudom, hogy ker�lhetett a v�lladra a fejem? Mi van ha…

-Fel�bredt�l volna. –v�laszolta meg a befejezetlen k�rd�st. Majd a fej�vel intett Amar�nak, hogy ha l�t�t�vols�gon nem is, de hall�t�vols�gon k�v�l legyenek.

-M�g mindig nem hiszem el, hogy a v�lladra hajtottam a fejem!

-Ezt most �gy mondod, mintha b�n lenne. Ne keseregj! Megmondtam m�r: Ha nem egy ilyen csinos l�nyr�l lenne sz�, baj lenne.

Amara f�lig d�h�sen n�zett Youko-ra, azt�n csak annyit motyogott:

-Nem is vagyok olyan csinos.

Youko az �gre emelte a szemeit:

-Bocs�nat f�n�kasszony, elfelejtettem, hogy maga egy v�n r�ncosod� h�rpia! –Amar�ra n�zett. –Nehogy m�r! Ez nem te vagy. Bevetted az �sszes ostobas�got, amit neked mondtak a t�zsz�l�ttek, mi? –erre elmosolyodott. –Engem is sim�n meggy�l�lhetn�l.

-�n k�t esetr�l tudok. –v�gott k�zbe Amara. –Kuronue �s Yomi eset�r�l. Tudom mi t�rt�nt vel�k.

-Honnan? –k�rdezte meg�tk�zve Youko.

-A l�lek mindig v�ndorol, miel�tt testet tal�lna mag�nak. Nekem a Var�zst�k�rn�l kezd�d�tt minden. Teh�t �jra tal�lkoztunk.

-Nah�t, nah�t, kettesben? Mi�rt nem fogj�tok meg egym�s kez�t, miel�tt meghaltok? K�zenfogva, �gy illik elb�cs�zni egym�st�l! Egy b�cs�cs�kot m�g enged�lyezek! –nevetett egy ijeszt�en ismer�s hang. Yun�n k�v�l m�g vagy egy hadseregnyi t�zsz�l�tt kacagott, kiv�ve egyet. Egy kimon�s l�ny, akinek r�vid, tengerk�k haja a v�lla k�r�l lengedezett; kil�pett a sorb�l, �s odament Amara el�. A kez�ben egy k�k energiag�mb jelent meg. Amara halkan s�gta maga el�:

-Midori… Mit…

-Midori halkan, hogy csak Amara �s Youko hallja suttogta:

-Amara, m�g nem fogsz meghalni. Vedd ezt �t!

Amara meglep�dve b�r, de k�vette az utas�t�st. Az energiag�mb elt�nt, majd Midori nyak�ban felt�nt a k�k k�v� l�nc, csak hogy elt�nj�n, �s ut�na megjelenjen Amara nyak�ban. Ezut�n Midori elsietett a bandit�k ir�ny�ba.

-Vajon hov� t�nhettek? –k�rdezte a t�bbieket az egyik bandita, Kuroto.

-Hagyd, biztos csak „s�t�lni” mentek. –hallatszott h�tulr�l egy �s�t� m�ly hang.

-Ez eddig ok� Yutare, de hova mentek, mikor j�nnek, h�t akkor mikor fogunk alv�st tettetni, hogy azt higgy�k, abszol�t kid�lt�nk, �s hogy nem tudunk r�la, hogy elvoltak.

-Mit izegsz-mozogsz ennyit? Hogy tudsz ennyit p�r�gni ilyenkor?! –k�rdezte egy –Yutar�n�l j�val magasabb hang�-  „kicsit” ideges hang.

-Otokure… -kezdett bele Kuroto, de nem tudta befejezni, mert el�rontott Midori, �s belefojtotta a sz�t:

-M�g j�, hogy p�r�gsz! Ir�ny seg�tsetek, vagy k�l�nben nem kell t�bbet tettetnetek a tudatlans�got!

-Mi van? –k�rdezte �szint�n Otokure.

-Amar��kat megt�madt�k a t�zsz�l�ttek!

-�s gondolom te is egy t�zsz�l�tt vagy, mi? –k�rdezte �s�tva Yutare. –Gondolom Kurama majd t�ged is elsz�d�t eddig j�l titkolt n�cs�b�szs�g�val. Vagy m�r el is sz�d�tett…

-Meg egy j� nagy fr�szt! Na ir�ny seg�teni, miel�tt eldurvulok!

-Majd pont te mondod meg, hogy mit csin�lunk. Nem tudsz megf�leml�teni. –mondta unottan Kuroto.

-�, nem? –k�rdezte f�lelmetesen Midori. –Akkor ehhez mit sz�lsz?

Azzal, megint el�id�zte az energiag�mb�t, majd elhaj�totta. Ezut�n a bandit�k m�r m�shogy �lltak hozz� a dolgokhoz:

-Persze, m�r megy�nk is!

-Na, �gy kell ezt csin�lni! –ki�ltott fel diadalmasan Midori.