-Micsoda nyomortanya! –mondta Youko, miut�n Amara besz�molt a t�zsz�l�ttekr�l. –Csod�lom, hogy eddig nem j�tt�l el!

-Ezekt�l? Ezekt�l nem lehet. Hacsak nem vagy egy rab, aki… -Amara elhallgatott. –Youko! Tett meg k�rlek, amit mondani fogok!

-Hogy lehet valaki ilyen?! –�v�lt�tte Midori arc�ba Yuna. –Hogy ilyen…

Ord�t�s�t vis�toz�sok szak�tott�k f�lbe:

-Meg�li! De akkor meg fog sz�kni!

Yuna �s Midori odafutottak a sikoltoz�khoz. Ekkor olyan l�tv�ny t�rult el�j�k: Youko Kurama a r�zsaostor�t Amara nyaka k�r� tekerve vigyorgott. Amara arca f�lelmet t�kr�z�tt.

-Nos? –k�rdezte Youko. Hangj�n �s arc�n nem l�tszottak a val�di �rzelmei. –Kell a l�ny, vagy sem?

Yun�t ez nagy dilemma el� �ll�totta: sz�vesen megszabadult volna Amar�t�l, de ezt a nagy kap�st nem szalaszthatta el. Be�rte annyival a v�lasz el�tt, hogy d�h�sen pillantott Amar�ra, mintha �t hib�ztatn� (v�g�l is �t hib�ztatta-.-”) de azt�n v�laszolt, miut�n a t�zsz�l�ttek k�r�l�llt�k a d�monr�k�t:

-A l�nyt itt hagyod �lve, �s te is maradsz!

-H�t akkor- kezdte Youko. –azt hiszem csal�d�st fogok okozni. A l�ny ugyanis…

-Ink�bb… -ny�sz�r�gte Amara- Ink�bb a hal�l…

-Ok�, akkor ez meg is van dum�lva.

Azzal megszor�totta a r�zsaostort a l�ny nyak�n, aki ett�l eld�lt. Beleesett a k�zeli l�pos, mocsaras, t�cs�s, trutym�s iz�be (jobb sz� nincs arra). Youko teljesen led�bbent. Azt se hallotta meg, mikor Yuna azt mondta:

-Akkor teh�t emelt f�vel halsz meg!

De azt m�r felfogta, mikor Yuna felsikoltott. Ugyanis a bok�j�t megragadta egy k�z. Egyszer csak kiemelkedett a f�ldb�l egy kar, azt�n egy fej, egy nyak, azt�n az illet� �sszes t�bbi testr�sze is. Amara Aeana foszforeszk�l� teste elsz�ntan n�zett Yuna szem�be:

-Nem �lhetitek meg. Nem engedem. Nem hagyom

Azzal odal�pett Youko el�, majd odas�gta neki:

-Mehet�nk.

Youko �tkarolta Amar�t, azt�n sz�les vigyorral sz� szerint megpattantak, azaz elh�zt�k a cs�kot, ami annyiban mer�lt ki, hogy mivel Youko nagyot tud ugrani, ez�rt Amar�t is vitte mag�val, aki elh�r�totta a nyilakat, amik csak �gy z�poroztak r�juk. J� sok id� m�lva le�lltak. Amara foszforeszk�lva mosolygott:

-�regem, ez nem volt semmi utaz�s.

-Na hallod j�l r�m ijesztett�l. Ha nem karollak �t, akkor most is azt hiszem, hogy egy k�s�rtettel van dolgom.

-Ja, a f�nyviszonyok! –mondta Amara, majd „visszav�ltott” eredetibe.

-�gy m�r sokkal jobb- mondta nevetve a l�ny. –Mi�rt legelteted �gy rajtam a szemeid?

Youko �sszer�zk�dott.

-Csak az, hogy m�ltkor, mikor valamit mondtam neked, pofon csapt�l. Most meg hagytad, hogy csak �gy �t�leljelek.

-H�t tudod –kezdte Amara. –menek�l�sn�l nem sz�m�t, mit tesz�nk, ha ezzel a m�sikat v�dj�k… Most meg min vigyorogsz?

-Vizu�lis t�pus vagyok- mosolyodott el Youko.

-Meg egy nagy t�kfej! –nevetett Amara.

-Te meg sz�kimond�.

-Ej, de nagy s�rt�s volt! Nem is tudom, honnan szeded ezeket.

-Nem s�rt�snek sz�ntam. Ez az igazs�g.

-Nem. –felelte pirulva Amara. –Az igazs�g az, hogy… Biztos nem b�ntottalak meg a pofonnal? Mert megb�ntam.

-Dehogy b�ntott�l meg! B�r lehet, hogy ha nem egy ilyen kis csinos l�ny t�r�lt volna k�pen, akkor val�sz�n�, hogy lett volna k�vetkezm�nye.

-M�r �rtem m�rt vagy te r�ka. –mondta Amara, azt�n odament Youko-hoz, �s le�lt el�. Youko el�sz�r azon lep�d�tt meg, hogy megint ujjlenyomatmint�t vehetnek az arc�r�l, azt�n m�r teljesen megijedt, ahogy Amara arca az �v�hez k�zeledett, hogy mi van akkor, ha m�s „csattan” az arc�n, ami nem lesz olyan f�jdalmas, de hogy cs�p�g�s, az biztos. V�g�l azt�n, mikor m�r alig volt egy kis hely az arcuk k�z�tt, Amara megsz�lalt:

-Ez fogja jelezni, hogy mi is hasonl�tunk valamiben…

Avval… Senki nem hinn� el mi t�rt�nt. Amara megfogta Youko f�l�t. Ezut�n elnevette mag�t.

-De megijedt�l! Azt hitted, hogy valamit is akarn�k tenni veled?

-Csak egy kiss� megijedtem.

-Micsoda gyengepontod van! –nevetett Amara.