3. Az �jszaka titka

Lassan felkelt �lm�b�l a nap, �s csod�latos f�nnyel t�lt�tte meg a h�zakat, k�zt�k Miyuki szob�j�t is. Az �rny�kok m�g hossz�ra ny�ltak, a nap m�g narancss�rg�n t�nd�k�lt. Kurama m�r �bren volt. Fek�dve, fej�t kez�re t�masztva n�zte, ahogy kedvese m�g m�lyen alszik. Nem t�r�d�tt az id�vel, nem t�r�d�tt azzal, hogy Miyuki mit fog sz�lni. Csak a pillanat �rdekelte. Mosolyogva n�zte, n�zte Miyukit, �m ez a mosoly keser� volt, Kurama legbel�l tudta az igazs�got: elvesz�tette �t.

Egyszer csak Miyuki �bredezni kezdett. Lassan kinyitotta szemeit, �s hirtelen nem is tudta, hogy valaki vele van.

- J� reggelt! - sz�lt Kurama, el kellett harapnia a mondat v�g�t, mivel majdnem azt is hozz�tette: kedvesem.

Miyuki nem hitt a szem�nek, teljesen meglepte, hogy Kurama n�la aludt, h�t m�g, hogy az �gy�ban… arr�l nem is besz�lve, hogy milyen p�zban. Miyuki annyira zavarba j�tt, hogy el�sz�r csak a kezeivel kalinp�lt, majd a v�g�n leesett az �gyr�l. Majd mikor m�r volt egy �pp gondolata �gy sz�lt:

- J-J� reggelt! Te… te itt aludt�l? Velem?

- Igen. - v�laszolt Kurama mosolyogva, m�g mindig fek�dve. - Mire visszaj�ttem, addigra te m�r elaludt�l, k�s� volt, nem akartalak fel�breszteni, meg hazamenni sem akartam m�r olyan k�s�n. Gondoltam nem baj, ha itt alszok… Rem�lem j�l gondoltam…

- ���, persze, semmi gond! Csak… igaz�n fel�breszthett�l volna, akkor odaengedtelek volna az �gyhoz, �n legf�ljebb aludtam volna a f�ld�n…

- Az nem lett volna t�l igazs�gos… - jegyezte meg Kurama, majd fel�lt. Miyuki csak ekkor vette �szre, hogy Kuram�n nincs fels�, val�sz�n�leg le akart zuhanyozni, csak f�lt, hogy azzal felkelten� �t. Miyuki m�r v�rv�r�s lett a gy�ny�rt�l, �szre sem vette mennyi id� van m�r.

- Tal�n beteg vagy? Nagyon piros az arcod! - jegyezte meg Kurama.

- Mi? Nem, dehogy! Nem vagyok beteg! - pr�b�lta mag�t kimagyar�zni, de csak m�g ink�bb zavarba j�tt… Ekkor r�pillantott az �r�j�ra, �s r�gt�n elsz�llt a j�kedve.

- Mi? M�r f�l nyolc? Te j� �g, nem �r�nk id�ben a suliba!

- Hm? - ekkor Kurama is r�n�zett az �r�ra, �s m�r � sem volt olyan boldog. - Jobb lesz sietn�nk!

- Nekem mondod? �h, hol lehet az egyenruh�m???? - idegeskedett Miyuki, �s m�r mindent felforgatott a ruh�j��rt.

- �hm… hol van a f�rd�szoba? Szeretn�k lezuhanyozni!

- Folyos� v�g�n! De k�rlek siess! - v�laszolt Miyuki, fel sem n�zve a pakol�sb�l, Kurama pedig elment. Nagy k�zdelem ut�n Miyuki fel is h�zta az iskolai egyenruh�j�t, majd rohant is ki a konyh�ba, hogy gyorsan valami reggelit csin�ljon. Nem volt semmire se id�, �gy gyorsan megkent nutell�val k�t kenyeret. K�zben mindv�gig az �bred�sr�l gondolkodott…

- „El sem hiszem, hogy velem aludt… VELEM! �h… Olyan �des volt reggel, na �s a teste… �h…” - term�szetesen most is f�lig elv�r�s�d�tt. Ek�zben Kurama is v�gzett a tusol�ssal, �s � is kij�tt a konyh�ba, majd vicces mosollyal �gy sz�lt:

- Nah, mi a reggeli?

- Semmi extra. Nutell�s keny�r… - majd nevetve hozz�tette - Hehe, ez tiszt�ra �gy hangzott, mintha h�zasok lenn�nk!

Kurama is elnevette mag�t ezen, majd odament Miyukihoz, �s elvette a reggelij�t. Mosolyogva, egym�s szem�ben elmer�lve ettek, �m Kuram�nak egyszer musz�j volt felnevetnie.

- Mi az? Mi olyan vicces? - k�rdezte Miyuki.

- Sz�p kis bajszod n�tt! - v�laszolt nevetve. Miyuki kiss� elpirult, de � is nevetett. Megt�r�lte a sz�j�t, de �szrevette, hogy id� van.

- A fen�be! Sietn�nk kell! - mondta, s Kurama is r�n�zett az �r�ra.

- Ez esetben… Nyom�s! - ki�ltotta, s a sz�j�ba vette a kenyeret, megfogta Miyuki karj�t �s rohanni kezdtek az ajt� fel�, gyorsan felh�zt�k a cip�iket, majd Kurama ism�t megfogta Miyuki kez�t, � rohant el�l, Miyuki pedig egy l�p�sre m�g�tte.

- Remek, ut�lok futni! - jegyezte meg Miyuki, mikor m�r megette a kenyer�t, �s be�rte Kuram�t… aki m�g most fogta a kez�t…

- Azt hittem szeretsz, ha m�r Hiei gyorsas�g�t is fel�lm�ltad!

- M�s dolog az, hogy gyors vagyok, �s m�s dolog az, hogy van-e kedvem futni... - majd Miyuki ism�t az �r�j�ra n�zett, m�r h�romnegyed volt. - A fen�be! Messze van az iskola, �n �ltal�ban f�l �ra alatt �rek oda, most viszont m�r h�romnegyed nyolc van! El fogunk k�sni!

- Ne agg�dj! - mondta zih�lva - Ismerek egy r�videbb utat! Erre! - majd jobbra fordult, egyenesen egy sik�torba rohant, s h�zta Miyukit is maga ut�n, akinek megint kis id�be telt, hogy Kurama mell� rohanjon. Egyszer azonban Miyuki megbotlott, �s elesett.

- J�l vagy? - k�rdezte Kurama, miut�n meg�llt, �s odament hozz�.

- Persze! - �m ekkor �t sutty� tini jelent meg a sik�torban. M�g a szem�k sem �llt j�l, lehetett l�tni, hogy l�g�s, vereked�s, senkih�zi emberek, akik csak bajt okoznak.

- Remek, kor�n reggel ilyenekbe botlik az ember… - jegyezte meg halkan Kurama.

- Sz� szerint! - tette hozz� Miyuki, aki m�g most is a f�ld�n hevert.

- Hm, egy kis reggeli torna. �gysem tal�ltunk mostans�g pr�d�kat, �s csinibab�kat egy helyen! - sz�lt az egyik, aki legel�l volt. Kurama seg�tett fel�llni Miyukinak, majd rosszall� pillant�st szegezett a fi�kra. Miyuki nem tudta mit tegyen: legyen d�h�s a csinibaba kifejez�sen, vagy ink�bb maragyon f�lszeg kisl�ny?

- Tudod kit csinibab�zz le, te tusk�! - d�nt�tt v�g�l az A v�laszn�l…

- �, m�g t�zes is! Egyre jobb! - tette hozz� egy m�sik. Kurama pr�b�lt hidegv�r� maradni, mint mindig, �s csak ennyit sz�lt:

- Figyeljetek! Nincs nek�nk erre id�nk! K�rlek engedjetek minket tov�bbmenni!

- Mert k�l�nben mi lesz? �, csak nem az iskol�ba siettek? Hm… kis ny�pic! - sz�lt ism�t a csapat f�n�ke, k�zben kett� lassan elindult fel�j�k. Kurama minden l�p�s�ket n�zte, nem lankadt a figyelme, �s k�sz volt, hogy ha nem gy�zi �ket meg sz�p sz�val, akkor…

- Engedjetek tov�bb! Nem mondom m�g egyszer ilyen sz�pen! - mondta feljebb vitt hangsz�nen, s egyet el�re is l�pett.

- Rendben, te tov�bb mehetsz, ha l�nyt sz�pen itt hagyod nek�nk!

- Az kiz�rt! Miyuki velem marad! �s ha nem engedtek el mindkett�nket, f�lek er�szakot kell alkalmaznom!

- �, teh�t Miyukinak h�vnak… Milyen sz�p neved van! - mondta az egyik, a k�t fi� k�z�l, aki Kurama m�g� lop�dzott, majd teljesen r�m�szott Miyukira, �s fogdosni kezdte.

- Gyere sz�pen vel�nk, megl�tod, �lvezni fogod! - mondta a m�sik, �s m�r majdnem lesm�rolta.

- Hagyjatok b�k�n! - ny�gte Miyuki zaklatottan. Ezt m�r Kurama sem n�zhette hideg v�rrel, karba tett k�zzel! K�teless�g�nek �rezte, hogy Miyukit, akit mindenn�l jobban szeret, megv�dje.

- Vegy�tek le a kezeteket r�la!! - ki�ltotta inger�lten, s egyiket gyomron r�gta, a m�sikat pof�n csapta, teljesen kikelve �nmag�b�l.

- K�-k�sz… - mondta halkan Miyuki, aki kicsit megr�m�l a k�r�l�tte zajl�d� vereked�st�l, de csod�lta Kurama lovagiass�g�t, hogy milyen b�tran lesz�molt vel�k.

- Most pedig vagy elm�sz, �s elengedsz minket, vagy �gy j�rsz, mint a bar�taid! - mordult Kurama a f�n�kre, �s a m�g�tte l�v� k�t emberre.

- El�bb velem kell szemben�zned! - mondta a f�n�k.

- Hagyod b�k�n �ket! - sz�lt egy hang a sik�tor v�g�r�l. Mindenki odan�zett, de a nappali f�nyt�l nem igaz�n lehetett felismerni, viszont a hangr�l, m�r ann�l ink�bb.

- Yusuke! H�t te? - sz�lt meg�r�lve Miyuki.

- Yusuke… - ism�telte Kurama.

- Sziasztok skacok! - k�sz�nt nekik Yusuke, k�zelebb j�tt, hogy m�r l�that� volt, �s a fi�khoz sz�lt - Mondj�tok csak, mi�rt is b�ntj�tok a bar�taimat?

- M-mi? �k te, a te bar�taid? - k�rdezte vissza a f�n�k, kiss� remegve, l�that�an, hogy f�l Yusuk�t�l…

- Igen, �s aki a bar�taimmal kezd ki, az velem kezd ki! De h�t r�g buny�ztam m�r, j� esne egy kis nosztalgia…

- Erre semmi sz�ks�g! - mondta f�lve a fi�, majd Kuram��khoz fordult - Tess�k! Mennyetek csak tov�bb, nehogy elk�ssetek a sulib�l! - majd miut�n ezt kimondta m�r pucoltak is el Yusuke szeme el�l.

- Huh, Yusuke, nagyon k�sz�nj�k! - mondta fell�legezve Miyuki.

- Igen, b�r… Egyed�l is el tudtam volna int�zni �ket! - tette hozz� Kurama kicsit morcosan.

- Persze, persze! �s ti hogyhogy nem a suliban vagytok? Vagy a p�ld�mat k�vetitek? - k�rdezte Yusuke.

- Na ja, pont t�ged k�vetn�nk, mi csak… mi csak… - sz�lt Miyuki, de nem tudta azt hogyan mondan� el, hogy Kurama n�la aludt.

- Tegnap sok�ig tanultunk, �s nem volt kedvem hazamenni, �gy Miyukin�l aludtam, de viszont k�s�n �bredt�nk, �s k�s�sben vagyunk. - magyar�zta Kurama - Viszont neked is sietned k�ne! Keiko nem lesz t�l boldog, ha megint ell�gsz!

- Teh, kit �rdekel! M� r�gt�n k�mi�b�l dog�t �rn�nk, h�lye lenn�nk bemenni! Mondjuk… �gyis-�gyis kar� lenne!

- H�t igen, ez a Yusuke hozz��ll�s… Mi viszont siess�nk! M�r csak �t perc�nk van! - mondta Miyuki, Kurama pedig b�lintott.

- H�t akkor, j� rohan�st! - k�sz�nt el Yusuke, s Miyuki�k m�r loholtak is tov�bb. Ahogy csak tudtak, �gy futottak, s Kurama most is Miyuki kez�t fogta. Miyuki, �s � sem tudta mi�rt, de valahogy �gy, �lvezetesebb volt a rohan�s.

- A fen�be! Mi�rt kell nekem ilyen messze laknom!? H�rom perc �s becs�ngetnek! - mondta m�rgel�dve Miyuki.

- Tudod, a szomsz�dunk h�za is elad�, csak kicsit dr�g�bb, mint amennyi a ti�d volt… - mondta Kurama.

- Mi? Lakhatn�k a szomsz�dodban, ehelyett Koenma-san m�shova k�lt�ztetett?? Na ez�rt m�g sz�molok vele! - mondta Miyuki, majd rohantak tov�bb, m�r nagyon kif�radtak, �s szomor�an vett�k �szre, hogy id�ben semmik�pp ne �rnek be, hisz m�r �t perccel elm�lt nyolc. De nem adt�k fel, rohantak l�lekszakadva, egym�s kez�t fogva. Sok id� elment a vereked�ssel, de nyolc �ra t�zkor m�r az iskola ter�let�n voltak. Gyorsan felrohantak a l�pcs�n, majd mint ha t�zv�sz el�l menek�ltek volna, �gy rontottak be az oszt�lyukba. Persze azt hitt�k egyszerre is bef�rnek az ajt�n, ami nem volt igaz, �gy egym�sra esve �rtek f�ldet, ezzel megzavarva a matek �r�t.

- Eln�z�st a k�s�s�rt! - mondt�k egyszerre, mikor m�r fel�lltak.

- El van n�zve! M�skor a lehet ne k�ssetek el! �ljetek le, �s kapcsol�djatok be az �r�ba! - mondta a tan�rn�, Kurama �s Miyuki �gy is tett.

- Huh, meg�sztuk! - mondta Kurama mik�zben a hely�kre mentek.

- Ezt meg hogy �rted? - k�rdezte Miyuki.

- A tan�rn� nem szokott ilyen kedves lenni, csoda hogy ennyivel meg�sztuk! - v�laszolt, majd le�ltek, �s el�vettek mindent. Nem telt el p�r perc, Miyuki m�ris levelet kapott valakit�l. Izgatottan nyitotta sz�t a papirost, amint ez �llt:

Ti meg hogyhogy elk�stetek?? �s hogy lehet, hogy egy�tt? Csak nem � �bresztett fel t�ged, vagy mi a sz�sz?

Ayame

Miut�n elolvasta, vissza�rt.

Miyuki: ���, h�t az �gy volt… Elh�vtam Yusuk��kat hozz�nk bulizni, �s buli v�g�n Kurama ott maradt velem �tn�zni a bioszt, viszont k�s� volt m�r, �gy n�lunk aludt… csak elaludtunk, �gy ez�rt k�st�nk el…

Milla is bekapcsol�dott:

Milla: Mi???? Shuichi n�latok aludt??? Ez m�r jelent valamit!

Ayame: Csaje, te m�r megint lekuram�ztad Shuichit! Csak nem ez az �j beceneve? �s? Mit jelent? Ami a legfontosabb: Mit csin�ltatok ti �jszaka??

Miyuki: Ej, nektek is mily piszkos fant�zi�tok van! Nem csin�ltunk semmit sem �jszaka! Csak aludtunk! M�r megint Kuram�t mondtam? ���… nem jelent semmit, csak megint elt�vesztettem!
Milla: Persze, ezt tudod kinek mes�ld be! De, de… M�g mindig nem hiszem el, hogy Shuichi n�latok aludt! J�rtok is m�r, vagy mi?

Miyuki: Ennyire �rdekel a szerelmi �letem??? Nem j�runk, ugyan mi�rt j�rn�nk? De te nem Hieibe z�gt�l bele, kedves Milla bar�tn�m???

Milla: Oh, ne is mond! Olyan j� lenne ha ide j�rna! L�tni akarom!!! Nem tudn�l �sszehozni vele? Vagy csak bemutatni!!

Miyuki: El�g furcsa �zl�sed van, l�nyom! De… megteszek minden t�lem telhet�t… legf�ljebb, ha holnap nem j�v�k suliba, akkor Hiei miatt lesz…

Ekkor viszont kics�ngettek, �s Miyukit m�ris let�madt�k kedves bar�tn�i, �s m�g p�r rajong�ja, akit m�g els� nap szerzett…

- Na, akkor �sszehozol Hieiel??? - k�rdezte Milla.

- Mint �rtam, megteszem minden t�lem telhet�t! - majd gondolatban hozz�tette - „ Szeg�ny csaj, nem is tudja Hiei mennyire mag�nyos farkas t�pus.

- Szerencs�tek volt! Kyuki tan�rn� nem szokott ilyen lenni! Csod�ltam is, hogy ennyire enged�keny volt! - mondta egy fi�.

- Miyuki, kimegyek az udvarra, velem j�ssz? - k�rdezte Kurama.

- �hm… - majd Miyuki h�tran�zett, majd vissza - Bocs, ha nem baj, ink�bb besz�lgetek Mill��kkal!

- Rendben, nem baj! - mondta, viszont igen is baj volt! Szeretett volna vele kettesben lenni, �s besz�lgetni vele, csak is miatta akart volna kimenni, de m�r nem fordulhatott vissza, hisz az kicsit felt�n� lett volna, ha m�r nem lenne kedve kimenni.

�gy h�t lement az udvarra, viszont egy bokor m�g�l ismer�s hangot hallott.

- … Teljesen bele van z�gva, �s Miyuki meg nem k�pes bevallani neki! Pedig szerintem � is szereti Miyukit!

- Igen, m�r �n is �szre vettem! B�r… ki ne venn� �szre, mikor �lland�an egym�s mellett vannak, folyton mosolyognak egym�sra! �s a tegnapi cs�k sem csak az�rt t�rt�nt, mert Hiei azt mondta! Mondjuk szerintem sz�p p�r lenn�nek…

Botan �s Keiko volt az, �szre sem vett�k, hogy Kurama ott van, akinek el�sz�r is nem a l�nyeges k�rd�s jutott esz�be, hanem ez:

- Botan, te meg hogy ker�lsz ide?

- Kurama! - ki�ltott fel mikor megl�tta. - Mond csak, mi�ta hallgat�zol ott?

- El�g r�g… �s nem hallgat�zok, olyan hangosan besz�ltek, hogy a szomsz�dban is lehet hallani!

- Ajajj Botan! Pedig Miyuki mondta, hogy ne tudja meg… - mondta Keiko.

- Mit mondott Miyuki? �s mir�l besz�ltetek ti pontosan? - k�rdezte Kurama, �m legbel�l sejtette a dolgot, csak nem hitte, hogy igaz.

- Mi? Semmir�l, csak aff�le szok�sos tini dolgokr�l! Ugye Keiko?

Keiko hevesen b�logatott, �m Kuram�t nem lehet ilyen k�nnyen ler�zni! Tov�bb faggat�zott.

- Miyukir�l �s m�g valakir�l volt sz�!

- Nem, biztos csak k�pzel�dt�l!

- Botan… Nem tudsz hazudni! - jegyezte meg Kurama, �s Keikonak erre is musz�j volt b�logatnia. Botan s�hajtott, majd megadta mag�t, �s el�rulta Miyuki titk�t.

- Miyuki szerelmes bel�d! De szeg�ny nem meri elmondani neked! Err�l besz�lgett�nk!

- Mi? - k�rdezte halkan Kurama. El�sz�r nem is akarta elhinni… - De nem azt mondta, hogy egy m�sik fi�ba szerelmes az oszt�lyb�l?

- �szl�ny! Te is az oszt�ly�ba j�rsz!

Kurama m�g mindig nem tudta mit sz�ljon… Le�ltek egy padra, s tov�bb k�rdez�sk�d�tt.

- Honnan veszed ezt egy�ltal�n?

- � maga mondta tegnap!

- Igen, de azt is hogy Botan senkinek se mondja el… - jegyezte meg Keiko. Kurama m�g mindig hallgatott.

- Mi�rt nem merte elmondani? - k�rdezte.

- F�l, hogy te nem szereted, �s csak elvesz�tene - v�laszolt Botan.

- De h�t ez �r�lts�g! - mondta Kurama felnevetve, majd feln�zett az �gre - Hisz �n is szeretem, az �letemet is odaadn�m, hogy vele lehessek!

- Mi? - k�rdezte egyszerre a k�t l�ny. - Te is szereted?

- Ne ilyen hangosan, mert m�g meghallj�k! - sz�lt r�juk Kurama.

- �s mi�rt nem mondtad meg neki? - k�rdezte Botan.

- Nem mertem, f�ltem, hogy m�sba szerelmes…

- H�t akkor j� hogy mi elmondtuk, k�l�nben soha az �letbe nem j�tt�k �ssze! - mondta Botan.

- Mi? Hogy �rted hogy �sszej�nni?

- Hogyhogy hogy �rtem?! Most, hogy m�r tudod, hogy szeret, magabiztosan te is elmondhatod neki az �rz�seidet! - v�gta r� a r�v�szl�ny.

- De… ez nem ilyen k�nny�! - mondta, majd ism�t a f�ldet b�multa.

- Csak nem f�lsz? Pedig igaz�n nincs mit�l! - mondta Botan.

- H�vd el valahov�, ahol elmondhatod neki! - javasolta Keiko.

- Ez az Keiko! Kurama! H�vd el Miyukit egy esti s�t�ra a parkban! Miyuki im�d �jszaka s�t�lgatni! F�leg egy csendes, meghitt helyen! �s erre a park a legalkalmasabb! - mondta Botan.

- De… Mi lesz, ha elutas�t, ha nem j�n el velem?

- F�rfib�l vagy, vagy nem? Ne legy�l m�r ilyen b�tortalan, annyi harcon t�l volt�l m�r, nehogy m�r egy l�ny sz�v�t ne tudd megh�d�tani! Mond neki azt, hogy mutatni akarsz neki valamit, ez�rt szeretn�d, hogy elj�jj�n veled, azt�n a parkban, elmondhatod neki, hogy te is szereted!

- Nem is tudom…

- Kurama! - sz�lt r� Botan. Ekkor Kuram�nak esz�be jutott, hogy � is sokat j�rt m�r este a parkban, �s hogy egy h�dn�l mindig megszokott �llni, mivel ott a telihold mindig olyan gy�ny�r�en vil�g�t! �gy h�t er�t vett mag�n, m�gis csak igazuk van! Csak nem fog ett�l megh�tr�lni!

- Rendben! Elh�vom! - mondta ki a d�nt�s�t.

- Ez az!! V�gre, hogy belement�l! Sok szerencs�t! - mondta Botan.

- Igen, csak �gyesen!

- Eh, k�sz! - mondta kicsit zavarban Kurama - Most megyek, mindj�rt becs�ngetnek! - �s el is ment. Miyuki k�r�l m�g most is hemzsegtek a fi�k, akik mindenf�l�ket k�rdeztek t�le, l�that�an hajtottak r�, viszont Kurama nem t�r�dve vel�k, le�lt mell�, majd megk�rdezte:

- Miyuki!

- Igen? - fordult oda hozz�, �s a t�bbiek is r� szegezt�k a szem�ket.

- Szeretn�k mutatni valamit a parkban, elj�nn�l velem kilenckor kicsit s�t�lni?

- Mit akarsz mutatni? - k�rdezte a l�ny.

- Az maradjon az �n titkom! Sz�val elj�ssz?

- Persze! Szeretek �jszaka s�t�lgatni!

- Akkor ezt megbesz�lt�k! - mondta, majd el�k�sz�lt a k�vetkez� �r�ra. Minden fi� aki ott volt irigykedve n�zett Kuram�ra. Mindenki tudta, hogy ez egy randi, Ayame �s Milla is, akik kicsit el is besz�lgettek Miyukival. Egy kis fejmos�s ut�n, �s �lt�zk�d�si tippek ut�n Miyuki is el�k�sz�lt.

Suli ut�n Miyuki gyorsan rohant haza, hogy elk�sz�lj�n kilencre. Le akarta ny�g�zni Kuram�t, azonban nem akart csak egy egy�jszak�s l�nynak t�nni, �gy a ruha kiv�laszt�s�val voltak a legf�bb gondok. Miut�n m�r minden szekr�nyt felforgatott, egy fekete p�l�n�l d�nt�tt, minek mellkasi r�sz�n egy Beautiful Dancer felirat volt csillog� fest�kkel, az als� pedig egy s�t�tbarna v�szonnadr�g volt, minek bal oldal�n 3 gy�ngy�s c�rn�val varrt vir�g volt. Mire ezzel k�sz lett, m�r j�csk�n f�l nyolc volt, �gy a sz�p�tkez�st gyorsra kellett fognia. Kilencet �t�tt az �ra, �s m�ris valaki cs�ngetett. Miyuki tudta, hogy Kurama az, �gy bukd�csolva f�lvette a cip�j�t, �s kinyitotta az ajt�t. Kurama sem az egyenruh�j�ban volt, feh�r nadr�gban, s�t�tk�k ingben, �s egy barna kab�tban.

- Szia! Akkor, mehet�nk? - k�rdezte Miyuki.

- Persze, de nem fogsz f�zni abban a p�l�ban? - k�rdezte Kurama.

- Lehet, de szoknom kell a hideget! - v�laszolt nevetve, majd bez�rt az ajt�t. - Sz��val, mit is akarsz nekem mutatni?

- Majd megtudod, ha oda�rt�nk! Megl�tod, tetszeni fog!

- Ha te mondod… Na, l�gyszi! K�v�ncsi vagyok!

- �n meg titoktart�! Sz�val ezt buktad!

- Gonosz vagy! - jegyezte meg j�t�kosan nevetve Miyuki. M�r lesz�llt az este, s a csillagok is felj�ttek az �gre.

- Gy�ny�r�, nem? - sz�lt Miyuki az eget b�mulva. - Valahogy, amikor a csillagokat n�zem elfelejtem, hogy mennyi gonoszs�g van a f�ld�n… Valahogy a csillagok megnyugtatnak…

- Engem is, csak k�r, hogy a v�ros f�nyeit�l nem annyira l�tni… De majd a parkban jobban gy�ny�rk�dhet�nk benn�k! - mondta Kurama, �s hogy ezt t�bbes sz�mba tette, Miyuki egy kicsit el is pirult. J� volt neki, hogy Kuram�val lehet.

Be�rtek a v�ros k�zpontba, ahol az utc�k tele voltak baz�rosokkal, amik k�l�nf�le amuletteket, nyakl�ncokat �rultak, �s akadt egy-k�t vir�g�rus is. Miyuki r�gt�n ki is n�zett mag�nak egy egyiptomi baz�rost…

- Gyere, n�zz�k meg! - mondta, megragadta Kurama kez�t, �s odarohantak. K�l�nf�le papiruszok, dr�ga k�vek, szkarabeusz szobrocsk�k, f�st�l�k, amulettek, nyakl�ncok voltak a s�tor alatt. Miyuki sz�m�ra ez k�sz paradicsom volt! Annyi minden tetszett neki, annyi dolgot tal�lt, amit m�r r�g megakart venni.

- ���! Ez a hely k�sz paradicsom!!! - jelentette ki, majd beljebb ment, �s az amuletteket szeml�lte.

- Ezek szerint t�nyleg oda lehetsz Egyiptom�rt! - mondta Kurama.

- Az nem kifejez�s! Jaj, melyiket vegyem meg? A R�, vagy H�rusz amulettet? Vagy esetleg az �letkereszteset?

- Mi�rt nem veszed meg mindegyiket?

Ekkor viszont Miyuki gyorsan felkapott egy amulettet, majd az elad�hoz ment, majd mikor megvette elk�sz�nt �s odament Kuram�hoz.

- Na, melyiket vetted meg? - k�rdezte Kurama. Miyuki meg�llt, majd a kis t�sk�t, amibe berakt�k a nyakl�ncot, odaadta Kuram�nak.

- Neked vettem! Jelk�pezi a szeretetet, a csal�dot, �s a teremt�st, �s az istenn� neve, akit �br�zol: �zisz. Rem�lem tetszik!

Kurama �rdekl�dve vette ki a kis nyakl�ncot, amin egy kit�rt karokkal, sz�rnyakkal l�v� n� �llt.

- Persze hogy tetszik! - v�gta r�. - Magadnak mit vett�l?

- Csak erre volt p�nzem. - mondta Miyuki. - V�rj, a nyakadba rakom! - majd �gy is tett, k�zben Kurama elgondolkodott. L�tta, hogy Miyukinak nagyon f�j a sz�ve a t�bbi �kszer ut�n, m�gis nem mag�ra, hanem r� gondolt, �s ezt becs�lte benne. Mikor m�r Miyukinak siker�lt bekapcsolni a nyakl�ncot tov�bb mentek. Ekkor viszont Kurama l�tott meg valamit, �s � �llt meg.

- Mi az? Mit l�tt�l? - k�rdezte Miyuki.

- V�rj itt! - mondta, majd Kurama egy vir�g�rushoz rohant. �gy �rezte, valamivel viszonoznia kell ezt. �rdekl�dve n�zett v�gig a vir�gokon, gondolataiban m�r meg is jelent a k�v�nt csokor k�pe. Miyuki nem �rtette mi�rt ment oda k Kurama, �gy � is odament. Addigra az elad�n� elkezdte k�sz�teni a csokrot, ami eddig h�rom sz�l v�r�s r�zs�b�l �llt.

- M�g valamit? - k�rdezte az elad�n�.

- Igen, h�rom sz�l feh�r r�zs�t, �s egy-egy sz�l v�r�s, �s lila szegf�t tegyen m�g bele!

- Rendben!

- Kinek veszel csokrot Kurama? - k�rdezte Miyuki.

- Nem azt mondtam hogy v�rj meg? - k�rdezte mosolyogva Kurama. K�zben az elad� m�r majdnem k�sz volt a csokorral, m�g kicsit kicicom�zta, majd odaadta Kuram�nak, aki kifizette, �s elk�sz�nt.

- Sz��val, kinek vetted a vir�got? - k�rdezte ism�t Miyuki.

- Esk�sz�m n�ha nagyon buta tudsz lenni! - mondta felnevetve Kurama, majd Miyuki fel� fordult �s mosolyogva v�laszolt - Neked vettem, a nyakl�nc�rt cser�be!

- De… �n nem az�rt vettem!

- K�rlek fogadd el! - sz�lt Kurama �s Miyukinak adta a csokrot.

- K�sz�n�m! Nagyon gy�ny�r�! - mondta kicsit elpirulva Miyuki.

- Gyere! Menj�nk tov�bb! - sz�lt Kurama, Miyuki b�lintott, majd tov�bb mentek a park fel�. Nemsok�ra oda is �rtek, �s Miyuki �jra megk�rdezte…

- Mit akarsz itt nekem mutatni?

- Gyere tov�bb, �s megtudod! Amit mutatni szeretn�k, az a park eldugott r�sz�n van! - v�laszolt, majd m�g tov�bb mentek. Egy kavicsos �ton mentek, az �t jobb oldal�n f�k sorakoztak szorosan. Leh�lt az id�, Miyuki sz�gyellte mag�t, mert nagyon f�zott.

- Mondtam, hogy f�zni fogsz! - sz�lt Kurama.

- Nem szoktam �n ehhez! Terenif�n ilyenkor m�g izzaszt� meleg volt!

Kurama nem engedhette, hogy kedvese rosszul �rezze mag�t, �gy nem is gondolkodott, levetette kab�tj�t, majd Miyukira rakta.

- Nehogy a v�g�n megf�zz nekem! - tette hozz� mosolyogva. Miyuki �szre vette, hogy ami�ta elindultak, Kurama mindig oly gy�ny�r�en mosolyog r�… Vajon mit akar neki mutatni?

- De, �gy akkor te fogsz f�zni! - sz�lt Miyuki.

- Ne f�lts engem! - mondta Kurama - Menj�nk tov�bb, m�r nincs olyan messze.

- Ok�! - mondta Miyuki, majd rendesen felh�zta Kurama barna kab�tj�t, aminek �des, Kurama illata volt.

- El fognak hervadni a vir�gok, mire haza�rek…

- Am�g �n itt vagyok, addig nem! - mondta Kurama, s ezen mindketten elmosolyodtak. Hamarosan v�get �rt az �sv�ny, �s a f�k is elt�ntek mellett�k. Egy kis patakhoz �rtek, amin egy r�gi h�d veszetett el egy kis asztalhoz, �s p�r padhoz. A patakot k�vek, �s gy�ny�r� vadvir�gok szeg�lyezt�k, a v�zben egy-k�t tavir�zsa is megn�tt, csod�latos f�ny ter�lt sz�t a t�jon, m�s volt, mint a park t�bbi r�sze, itt m�g nyugalmasabb volt a k�rny�k, sehol egy l�lek sem volt.

- Ez… ez gy�ny�r�! - jelentette ki Miyuki a t�jat csod�lva.

- Meg�rkezt�nk! - mondta Kurama - Ez a hely mindig megnyugtat, m�g a nagy bajban is. �s val�ban csod�s.

- Az nem kifejez�s! �r�kig itt tudn�k lenni, �s csak b�mulni ki a fejemb�l!

- Akkor gyere! Ez m�g nem minden! - mondta Kurama, majd megfogta Miyuki kez�t, �s a h�dhoz vitte. Ekkor m�g csod�sabb l�tv�ny t�rult Miyuki szeme el�. A hold, az a t�nd�kl� ez�stkorong olyan hatalmasan terjeszkedett el az �gen, hogy majdnem az eg�szet bet�lt�tte. A csillagok is er�ssebben csillogtak, �gy t�nt, mintha az �g feket�j�re csill�mport sz�rtak volna. �s ahogy ezt a v�z visszat�kr�zte csak fokozta a gy�ny�r�s�get. Kurama egy kicsivel Miyuki m�g�tt volt, �s mosolyogva n�zte, ahogy � �mulva n�zi az eget.

- Ez… �lomsz�p! - mondta Miyuki.

- Ak�r csak te! - tette hozz� Kurama, aki elind�totta roham�t, hogy megh�d�tsa Miyukit. A l�ny nem �rtette, vagy csak nem tudta elhinni, amit Kurama mondott, �gy oldalra n�zett, de Kurama nem volt ott. Ekkor meleg, puha b�r� karok �lelt�k �t a test�t, s a h�t�n �rezte Kurama forr� mellkas�t. Kurama finoman a l�ny v�ll�ra t�masztotta a fej�t, majd halkan a f�l�be s�gta a vallom�s�t, mintha att�l tartott volna, hogy a t�j meghallja a szavait.

- Nem tudom, hogy mi�rt van, de f�ltelek, nem tudom mi�rt, de ha veled vagyok, mindig hevesen ver a sz�vem. Bevallom, m�g sosem �reztem ilyet. Sosem �reztem ilyen forr� �r�m�t a sz�vemben, csak mi�ta meg�rkezt�l. Nem tudtam, mit �rzek, hisz ilyen �rz�s sosem volt bennem. Eddig a sz�vem egy befagyott t� volt, a bar�taim, �s a csal�dom ir�nt �rzett dolgokon k�v�l nem �reztem semmit. Te viszont megmutatt�l nekem egy �jabb �rz�st, ami mindenn�l szebb, ami mindenn�l fontosabb! Te felmeleg�tetted a befagyott tavat! Miyuki, �n… Szeretlek! Szeretem a hangod, az illatod, a mozzanataid, minden hib�dat, szeretlek! �s az �letemet is odaadn�m neked!

Miyuki teljesen elpirult, nem hitt a f�leinek, nem tudta elhinni, amit Kurama mondod neki, t�l sz�p volt, hogy igaz legyen. T�gra ny�lt szemekkel n�zett h�tra Kurama szem�be, akin l�tszott, mennyire komolyan besz�l.

- Kurama… - s�gta Miyuki, �m ekkor kiejtette a csokrot a kez�b�l, Kurama maga fel� ford�totta a l�nyt, majd szorosan �t�lelte, forr�n megcs�kolta. Ezzel akarta lepecs�telni vallom�s�t, ezzel akart bizony�tani, siker�lt is. Miyuki viszonozta a cs�kot, v�laszolva a vallom�sra, � is szorosan mag�hoz h�zta kedves�t, szinte m�r egybeforrtak a hold f�nye alatt. Hossz�, szenved�lyes cs�kcsata ut�n Miyuki sz�lalt meg el�sz�r.

- �gy sajn�lom… t�nkre ment az a gy�ny�r�  vir�gcsokor, amit nekem adt�l…

- Dehogy ment t�nkre! B�rmikor �jat teremthetek csak neked! - v�laszolt mosolyogva Kurama, majd ism�t megcs�kolta szerelm�t. S �gy �lelkeztek eg�sz �jszaka, nem gondoltak semmire, csak arra, hogy egym�st k�nyeztess�k. M�g egy darabig csod�lt�k a t�jat, �s egym�st, majd egy m�sik �sv�nyen elindultak hazafel�.