A Tu”z �jszak�ja

1. Els� nap az iskol�ban

Miyuki �pp a suli fel� tartott. M�g j� id� volt, �gy kab�t n�lk�l mehetett a k�k iskolai egyenruh�j�ban. Fogalma sem volt, mi�rt kellett idek�lt�znie, de Koenma k�r�seinek eleget kellett tennie. Rozsdabarna haj�t sz�tsz�rtan f�jta a sz�l, ezen fel is ideges�tette mag�t, mivel gy�l�lte, ha a haj�t �sszek�colja valami (tipikus… -_-)

- A fen�be! Terenif�n nem f�jt ennyire a sz�l! - m�rgel�d�tt, majd miut�n vagy sz�zadszorra t�rte el a szem�b�l a haj�t, folytatta �tj�t. Eg�sz v�gig azon gondolkodott, milyen neh�z volt ott hagynia az egyenl�t�i term�szetet, �s ide j�nnie, ahol Tenerif�hez k�pest nagyon h�v�s volt… f�leg, hogy k�zeledett a t�l… De ahogy s�t�lgatott az itteni vir�gok is megtetszettek neki. K�ztudott, hogy Miyuki nagyon �rdekl�d�tt a vir�gok ir�nt… De az �v�i sosem �rt�k meg a m�snapot, �s biol�gi�b�l sem tudott soha �t�st szerezni -_-

Nemsok�ra meg�rkezett az iskola el�. Nagy �p�let volt, �s legsz�vesebben h�tat ford�tott volna neki, de nem tehette.

- V�g�l is… Lefogadom itt is leveg�nek n�znek majd! - s�hajtotta a l�ny, majd bement a kapun. Meglepet�s�re mindenki r�gt�n r�szegezte a tekintet�t… Ez ideges�tette �t, �gy szapor�bbra vette l�p�seit. A szekr�ny�t rekord id� alatt tal�lta meg… nem kellet hozz� semmi, csup�n f�l �ra… Miut�n ezzel megvolt, elindult az oszt�lya fel�… no de hol az oszt�ly???

- A fen�be, mindj�rt cs�ngetnek! - �llap�totta meg, mikor az �r�j�ra pillantott. Kereste mindenhol az oszt�ly�t, de az bizony nem volt sehol. A v�g�re nagyon k�ts�gbe esett, �gy egy barnahaj�, kedves l�nyt�l k�rdezte meg.

- Ez az oszt�ly az emeleten van, a folyos� k�zep�n balra. - mondta a l�ny.

- Oh, thank you! - majd most, hogy tudta, hol a helye, olyan gyorsan spurizott el, hogy �szre sem vette, h�ny embert l�k fel.

Mikor oda�rt, ism�t egy nagy l�legzetet vett…

- V�g�l is… Enn�l nagyobb felt�n�st m�r nem okozhatok… - majd benyitott az ajt�n, ebben a pillanatban meg�llt az �let az oszt�lyban. Mindenki Miyukira b�mult, kiv�ve egy v�r�s haj� fi�t, aki a k�nyv�be feledkezve olvasott.

Az oszt�ly rendk�v�l sz�p volt, tele volt n�v�nyekkel, csodasz�p k�pekkel. Ahogy Miyuki k�r�ln�zet, hirtelen azt hitte, hogy otthon van. Csak ekkor vette �szre, hogy a t�bl�n mi �ll…

„ Isten hozott Miyuki! ”

„Ezek meg honnan tudt�k, hogy j�v�k?” gondolta Miyuki, �m k�t l�ny a karj�n�l fogva m�ris szem�lyesen �dv�z�lte.

- V�gre itt vagy Miyuki! - sz�lt a baloldali, aki szem�veges, k�tcopf�, r�vid, karmazsinv�r�s haj� volt.

- Az igazgat� m�g �vnyit�n k�z�lte, hogy �j oszt�lyt�rsunk lesz! Mi m�r nagyon v�rtunk! - mondta a m�sik, aki z�ldszem�, f�lhossz�, fekete haj� volt.

- ���… ti kik is vagytok? - k�rdezte Miyuki, aki szinte semmit sem �rtett. A k�t l�ny egym�sra n�zve kuncogott, majd �gy sz�lt a hossz� haj�:

- T�nyleg, minket m�g nem ismersz. Mi vagyunk az oszt�lytitk�rok! Az �n nevem Ayame!

- Az eny�m pedig Milla! - sz�lt a szem�veges. - Ha b�rmi �haj-s�haj panasz-b�natod van, akkor fordulj csak hozz�nk!

- Eh… rendben… - b�lintott Miyuki. M�g mindig nem �rtette, hogy ez a k�t l�ny, Ayame �s Milla, mi�rt ilyen kedves vele, hisz m�g nem is ismerik egym�st, de annak �r�lt, hogy tal�n m�r k�t bar�tra r� is tal�lt.

- M�zlista… - sz�lt Milla - Csak Shuichi mellett van hely!

- �s ez mi�rt szerencse? - k�rdezte Miyuki, k�zben a k�t l�ny m�r vezette is k�rbe az oszt�lyban.

- Hogy k�rdezhetsz ilyet? - k�rdezte Ayame - Shuichi a legjobb tanul�, �s mellesleg iszony�an helyes!

- L�tom oda vagytok �rte… Az a v�r�s haj� az? - k�rdezte Miyuki aki az olvas� fi� fel� n�zett. Nem volt mellette senki, �gy a nagyszer� logik�j�val arra k�vetkeztetett, hogy csakis r�la besz�lhetnek. - Meg kell hagyni, t�nyleg cuki. De nem haszn�lom ki a helyzetet… am�gy sem t�rskeres�s c�lj�b�l j�ttem!

- Pedig nem tudod mit hagysz ki… - jegyezte meg Ayame olvadozva…

- Ayame… M�g meg kell v�lasztanunk a felel�s�ket! - mondta Milla.

- Igaz! Miyuki, mi most magadra hagyunk. Addig foglalj helyet! - mondta Ayame, majd � �s bar�tn�je a t�bl�hoz mentek. Miyuki egy darabig csak n�zte leend� hely�t, de v�g�l er�t vett mag�n, �s odament.

- Szia! Nem baj ha ide �l�k? Minden hely foglalt, �s �n m�g �j vagyok…

- Nem baj, �lj csak le! - a fi� fel sem n�zett a k�nyv�b�l, �gy v�laszolt, oly l�gy hangon, hogy Miyuki r�gt�n r�j�tt, mi�rt olvadoznak �gy �rte a csajok.

Mikor m�r �szbe kapott, k�sz�ngetve le�lt, majd el� is k�sz�lt az els� �r�ra, ami… K�mia… �rtelem a toppon! R�gt�n az els� napon az els� �r�t k�mi�val kezdeni…

Ek�zben Milla �s Ayame m�r minden felel�st megv�lasztottak…

- Rendben, meg van a fali�js�g felel�s, a szekr�nyfelel�s, �s a t�rk�pfelel�s is… most m�r csak a vir�gfelel�s van h�tra! - mondta Ayame.

- Ki akar a vir�gfelel�s lenni? - k�rdezte Milla, de senki sem jelentkezett.

„Micsoda lusta oszt�ly…” - gondolta Miyuki ahogy a sok n�v�nyt n�zte az oszt�lyban. T�l sok munka ez egy embernek, nem csoda hogy senki sem jelentkezik… �m Miyuki feltette a kez�t. Ekkor vette csak �szre, hogy a mellette �l� Shuichi is jelentkezik.

- Oh, Shuichi �s Miyuki is jelentkezik… - jegyezte meg Milla.

- Akkor id�n k�t vir�g felel�s lesz! - mondta Ayame, majd fel�rta a nev�ket egy pap�rra. Miyuki csod�lkozva n�zte a fi�t. Nem gondolta volna, hogy egy fi� is szeretn� a vir�gokat. �s ezt sz�v� is tette.

- L�tom te is kedveled a vir�gokat!

- I-igen… - v�laszolta a fi�, aki csak ekkor pillantott a l�nyra. Ekkor valami k�l�nlegeset kezdett �rezni a sz�v�ben, de nem tudta meg magyar�zni, hogy mit.

Miyuki szeretett volna m�g besz�lni vele egy kicsit, de ekkor becs�ngettek, �s a k�mia �ra m�ris elkezd�d�tt. Mint minden k�mia�r�b�l, ebb�l sem �rtett semmit… m�r akkor elvesztette a fonalat, amikor m�g csak a proton�tmenettel j�r� reakci�kn�l j�rtak… pedig azt m�r hetedikben tudni kell… De h�t nem tehet r�la, a k�mia nem az er�ss�ge…

Ez ut�n idegen nyelv �ra k�vetkezett, ami teljes ellent�te volt a k�mi�nak, legal�bb is Miyuki szerint, aki - tekintve hogy olyan helyen n�t f�l, ahol minimum 4 nyelvet foly�konyan kell tudni besz�lni - nagyon j� volt angolb�l. Miut�n m�r ennek is v�ge volt, v�gre j�tt Miyuki kedvenc id�t�lt�se az iskol�ban; a t�z�rai. Viszont volt egy apr�cska, sz�m�ra �ri�si gond…

- Mi??? Nem lehet igaz, hogy pont most! - ki�ltott f�l, mikor hi�ba kutatott a t�sk�j�ban, sehol sem tal�lta a t�z�raij�t, majd szomor�an a padra hajtotta a fej�t. - Nem lehet, hogy pont ma, amikor hat �r�m van, akkor hagyom otthon a kaj�mat!

Ezt a panaszkod�s Shuichi is meghallotta, �s maga sem tudta mi�rt, de �gy sz�lt:

- Tess�k, itt van az eny�m! - sz�lt, �s a l�ny fel� ny�jtotta szendvics�t.

- De… - csod�lkozott Miyuki, majd felegyenesedett. - Nem fogadhatom el! Akkor te maradsz �hes!

- Engem ne f�lts! - mondta, majd letette az �telt a l�ny mell�. - �n majd veszek magamnak valamit a b�f�ben! - majd ezzel el is ment a fi�. Miyuki m�g mindig nem t�rt mag�hoz.

„Milyen ari ez a sr�c!” - jegyezte meg mag�ban, de alig hogy megfordult, m�ris Ayame �s Milla volt mellette.

- L�nyok, a fr�szt hozt�tok r�m!

- Mi volt ez Miyuki??? Hogyhogy neked adta a t�z�raij�t? Vagy rosszul l�ttam? - faggat�zott Ayame.

- Azt mondtad nem haszn�lod ki a helyzetet!! �n m�gis �gy l�ttam, hogy cs�ny�t h�tba t�madt�l minket! - mondta Milla.

- F�lre �rtitek! �n csup�n otthon hagytam a kaj�mat, Shuichi pedig volt olyan kedves, hogy odaadta a saj�tj�t, ennyi az eg�sz! Mondtam, hogy nem t�rskeres�s miatt j�ttem!

- Ezt mes�ld be m�snak! Ha nem z�gt�l bele, akkor mi�rt pirulsz el mindig, amikor kiejted a nev�t??? - k�rdezte Ayame, �s olyan k�zel hajolt Miyukihoz, hogy �szre vett valamit a homlok�n. - H�t ez meg mi? - majd elt�rte onnan Miyuki frufruj�t, �s ekkor Miyuki homlok�n k�t teljesen angyal sz�rnyra hasonl�t� sebhelyet tal�lt. - Mi ez, Miyuki?

- Mit csin�lt�l, hogy ez a homlokodon van? - k�rdezte Milla, aki k�zelebb hajolt, hogy � is l�ssa.

- H�y! Nem plazma t�v� a homlokom! - majd miut�n eltakarta a haj�val a sebhelyet, v�laszolt - Magam sem tudom… Ami�ta �lek, rajtam van.

- Ez furcsa… Olyan, mint egy tetov�l�s… De ne terelj�k el a sz�t! - t�rt vissza az eredeti t�m�ra Ayame. - Tudjuk, hogy beleest�l Shuichibe! Valld csak be!

- J�… - ismerte el - Tal�n… �n m�g sosem voltam szerelmes… Nem tudom, milyen �rz�s az, ha valaki �szint�n szeret valakit… - mondta, majd pipacsv�r�sen elfogyasztotta Shuichi t�z�raij�t, ami mellesleg nagyon �zlett neki.

A k�vetkez� n�gy �r�ban meg sem mert mukkanni. M�g egy k�sz�n�m�t sem tudott kiny�gni, amikor Shuichi visszat�rt az oszt�lyba. Sz�gyellte mag�t, �gy ink�bb cs�ndben maradt az ezt k�vetkez� f�ldrajz, matek (-_-), informatika �s testnevel�s �r�n. Teljesen ki is ment a fej�b�l, hogy mi�rt is j�tt Jap�nba, �gy bele�lte mag�t, a saj�t kital�lt t�rt�net�be, miszerint az�rt j�tt ide, mert a sz�lei �j k�rnyezetre v�gytak.

- �s, mes�lj! Milyen az a sziget?? - k�rdezte egy fi� testnevel�s �ra elej�n.

- Gy�ny�r�! Olyan sziget csak egy van! A tengerpart, a sziget vulk�ni eredetis�ge miatt fekete! Tele van p�lma �s ban�n f�kkal, dimbes-dombos az eg�sz t�j, �s b�r lehet hogy els� pillant�sra kop�r hely, de igaz�b�l rengeteg gy�ny�r�s�ges n�v�ny meg�l ott! A legszebb a s�rk�nyfa! Olyan hatalmas, hogy szinte az egekig �r! - ahogy �gy mes�lt r�gi otthon�r�l mindenki �mulva csod�lta a l�nyt. Shuichi is figyelte, de � azt csod�lta, hogy a l�ny mennyi mindent tud az ottani vir�gokr�l. Ekkor viszont megj�tt a tan�rn�, �gy m�ris kezd�d�tt a testnevel�s �ra, amit Miyuki ki nem �llhat, m�gis a bemeleg�t� kidob�s j�t�kban igen j� volt. Minden labd�t kiker�lt, mindezt egy kis t�nci akrobatik�z�ssal. Ett�l csak m�g t�bb rajong�t szerzett mag�nak, ami kezdte m�r egy kicsit zavarni, el�g volt neki Ayame �s Milla, nem pedig az eg�sz oszt�ly!

�ra ut�n gyorsan �t�lt�z�tt �s m�r sietett is fel az oszt�ly�ba, elv�gezni azt, ami egy vir�gfelel�s dolga. Boldogan, s �nfeledten dudor�szva locsolgatta a vir�gokat. Teljesen kiment a fej�b�l, hogy tal�lk�ja lenne a parkban… Azt sem vette �szre, hogy Shuichi l�pett be az oszt�lyba, � is az�rt, hogy a vir�gokat gondozza. Megh�kkenve l�tta, ahogy a l�ny gy�ny�r�en d�dolva �polja a n�v�nyeket, �s ekkor ism�t elfogta egy �rz�s, valami meleg gy�ny�r.

- Annyi hossz� �ven �t, a f�lelem mag�ba z�rt. N�ha �n is elhittem, hogy nem v�r t�bb sohasem… - �nekelgetett Miyuki (Groovehouse - �bredj mellettem), �m ekkor m�r Shuichi is jelezte, hogy meg�rkezett.

- Az�rt annyira rossz m�ltad m�gsem lehet!

Ekkor ijedten fordult h�tra a l�ny. Teljesen elv�r�s�d�tt, szinte v�r�sebb volt, mint Shuichinek a haja.

„Istenem, de �g�…” - gondolta mag�ban, s mint mindig, most is alig b�rt megsz�lalni.

Most m�r Shuichi is seg�tett elv�gezni a dolgukat, �gy hamar v�geztek, csak egy vir�g volt h�tra a szekr�nyen. Miyuki m�r k�sz�lt is meglocsolni, de az t�l magasnak bizonyult.

- Hadd csak, majd �n megcsin�lom! - mondta Shuichi.

- Nem, m�r csak egy kicsit kell ny�jt�zkodnom! - mondta a l�ny, �s m�r egy l�bon, l�bujjhegyen �llva a sz�ken pr�b�lta el�rni a vir�got, de hi�ba, egy h�rom m�teres szekr�nyhez, egy 170 cm magas l�ny kev�s. Shuichi m�r indult a l�ny fel�, hogy csak az�rt is lebesz�lje, �m ekkor Miyukinak megingott az egyens�lya, �s zuhanni kezdett.

- Miyuki! - ki�ltotta Shuichi. Miyuki el�g szerencs�tlen�l �rt f�ldet. Kez�re esett, a vizeskanna meg a fej�re, �gy a f�ltett haja csurom v�z lett. Shuichi sem tudta mi�rt, de nem tudott uralkodni mag�n, �s mikor megl�tta hogy milyen k�pet v�g Miyuki, elnevette mag�t.

- J�l vagy? - k�rdezte mosolyogva, �s odament hozz�.

- Eh… fogjuk r�… - majd megpr�b�lt fel�llni, de a keze t�ls�gosan f�jt ahhoz, hogy r�t�maszkodjon, �gy Shuichinek kellett seg�tnie fel�llnia. Adott neki egy kend�t amivel Miyuki megt�r�lhette vizes kis buksij�t.

- K�sz�n�m! - mondta Miyuki, aki ism�t elpirult.

- Nincs mit! V�gezt�nk! - jelentette ki - Most mennem kell!

Miyuki b�lintott, s mereven b�multa, ahogy a fi� elhagyja a termet, s azt sem vette �szre, hogy a kend� mag�n�l maradt. Gyorsan ut�na rohant, le a l�pcs�n, ki az udvarra, �m akkor �szre vette, hogy Shuichi nincs egyed�l. A kapun�l besz�lgetett egy alacsony fekete �lt�zet�, fekete haj� fi�val.

Rossz el��rzete t�madt, amikor azt a fazont megl�tta, f�leg, amikor a kardj�t is megpillantotta.

„Mi�rt besz�l ilyenekkel Shuichi? Mi k�ze lehet ehhez az alakhoz?” gondolta Miyuki. Shuichi �s a m�sik fi� elindult. Miyukit �gette a k�v�ncsis�g, hogy ki lehet az ismeretlen fi�, �gy nem �rdekelte semmi, lassan, halkan k�vette �ket. M�r minden k�teless�g�r�l megfeledkezett, csak a saj�t �rdekei izgatt�k, az meg nem volt m�s, csak az, hogy kider�tse, ki ez a titokzatos fi�. Pr�b�lt f�lelni, hogy mir�l besz�lgetnek, de nem sokat hallott…

- Mi tartott eddig Kurama?

- Eln�z�st, dolgom volt az oszt�lyban… Tudj�tok m�r, ki fog nek�nk seg�teni?

- Nem… Koenma t�l titokzatos efel�l az �gy fel�l… - �m ekkor a fi� meghallott valamit �s megtorpant, Shuichi szint�n - Valaki k�vet!

Miyuki, mint a t�bbi besz�lget�st, ezt sem hallotta, � is meredten �llva figyelte az esem�nyeket egy k�laautomata m�g�tt. Ekkor az ismeretlen fi� hirtelen kih�zta �les kardj�t a h�vely�b�l �s egyenesen a l�ny fel� haj�totta. Szerencs�je volt a l�nynak, �pp hogy a feje mellett f�r�dott a kard az automat�ba.

- E-Eh - ny�gte, ahogy megfagyott erekkel, r�m�lten b�mult a kardra - Ha nem h�zom h�tra magam, most egy fejjel alacsonyabb lenn�k. - ekkor viszont a k�t fi�t l�tta maga el�tt.

- Szerencs�d volt, nem szoktam hib�zni! Ki vagy, �s mi�rt k�mkedsz ut�nunk? - k�rdezte f�lelmetesen �s goromb�n a kard tulajdonosa. Miyuki alig b�rt megsz�lalni, de mikor esz�be jutatta, hogy volt � m�r rosszabb helyzetben is, r�gt�n felpattant �s m�r mes�lt is.

- Egy! Ne dob�l�zz ilyen kardokkal mert bajok lesznek! Kett�! Lehetn�l udvariasabb is! H�rom! Nem k�mkedek, csak… csak…

- Hiei, � csak az �j oszt�ly t�rsam, Miyuki. - mondta Shuichi, s ezzel pr�b�lta lenyugtatni Hiei-t, akinek cseppet sem volt �ny�re, hogy egy ilyen kis senki parancsolgat neki. Flegm�n visszatette a kardj�t, majd elfordult.

- M�rt k�vett�l? - k�rdezte Shuichi.

- ��n… h�t… iz�… - hirtelen nem is tudott mit mondani… hirtelen azonban esz�be jutott a tal�lka - A tal�lkoz�! Tal�lk�m lenne a parkban… de �j vagyok, �s fogalmam sincs, hogy hol van itt a park…

- Furcsa… nek�nk is tal�lk�nk van… Majd megmutatjuk, merre van a park! - v�laszolta Shuichi, majd el is indultak.

Miyuki csak ekkor vette �szre, hogy Hiei mennyivel alacsonyabb n�la… El�sz�r sz�v� akarta tenni, de amikor esz�be jutott a kard, a mogorva k�rd�sek… ink�bb �gy d�nt�tt biztons�gosabb, ha nem sz�l hozz�.

P�r perc m�lva oda is �rtek. Egy padn�l m�r v�rt k�t fi�. Egy fekete haj�, �s egy v�r�s haj�.

- Na v�gre hogy ide�rtetek! Mi tartott ennyi ideig?? �s ki ez a csajszi akit hoztatok? - k�rdezte a fekete haj�.

- Van rendes nevem is, nem csak csajszi! Miyuki Kibo vagyok! - mondta a l�ny, majd egy m�sik padra �lt le.

- Bocs�nat, hogy k�st�nk, de dolgom volt az oszt�lyban! - mondta Shuichi.

- Ut�na meg egyesek kardokkal dob�l�ztak, mint a cirkuszban! - tette hozz� a l�ny, amivel m�g jobban felh�zta Hiei-t.

- �s m�gis mif�le tal�lk�d van itt, te l�ny! - „k�rdezte” Hiei.

- Megmondtam… van rendes nevem is! Am�gy meg… - majd az �g fel� b�mult. - Egy Yusuke Urameshi nev� fi�val k�ne tal�lkoznom… valamiben seg�tenem kell neki…

- Mi?? - h�kkentek meg mindannyian.

- Te??? Te vagy az aki seg�t nek�nk???? - akadt ki a fekete haj�.

- He? Mir�l besz�lsz? - �rtetlenkedett Miyuki.

- �n vagyok Yusuke Urameshi! Teh�t nekem kell seg�tened!

- MI?? - k�rdezte a l�ny. - Ezek szerint Shuichi is a ti csapatotokhoz tartozik??

- Shuichi??? - n�zett mindenki az eml�tett fi�ra.

- Hossz� t�rt�net, de r�viden, ez csak az emberi nevem. El�z� �letemben r�kad�mon voltam, de egy emberi testben sz�lettem �jj�. Kurama. Sz�l�ts csak �gy.

Mindenki meglep�d�tt, hogy Shuichi, akir�l kider�lt, hogy egyben Kurama mennyire kedves az �j l�nnyal.

- �s m�gis miben tudsz majd seg�teni? Nem �rzek benned semmilyen szellemi er�t... - sz�lt Hiei.

- H�h�! K�h�g a bolha! Am�gy meg… j�l �rzed, hatalmamban �ll a blokkol� var�zslat, ami j�l j�n, ha ki akarj�k ny�rni az embert… - v�laszolt Miyuki.

- Persze… �n is ezt mondan�m… - mondta Hiei.

- H�y, ezt kik�rem a l�nyok nev�ben! Ne n�z le, mert van egy kis magaslati k�l�nbs�g k�z�tt�nk! - sz�lt Miyuki, �m ezzel felh�zta Hieit, �gy az m�ris pr�b�ra akarta tenni a kardj�val. �m a l�ny gyors volt, egy szempillant�s alatt a Kurama mellett volt.

- Lass� vagy! - g�nyol�dott Miyuki. Hiei m�r nem kedvelte �t. Nem el�g, hogy � is a magass�g�val piszk�lja, m�g r�ad�sul ki is g�nyolja. H�t ez t�l megy minden hat�ron! Legal�bb is � �gy gondolta.

- N��! Ez a l�ny m�g Hiein�l is gyorsabb! - sz�lt a v�r�s haj�, �s m�ris lerohamozta a l�nyt. - �n Kuwabara vagyok! �r�l�k hogy megismertelek! Biztosan rossz lehet neked hogy egy �j helyre kellett j�nn�d, ahol senkit sem ismersz! Majd �n seg�tek neked mindenben… - �s m�r akarta volna kezdeni a fl�rt�l�st, �m Kurama megmentette a l�nyt.

- Kuwabara, csak nem csalod meg Yukin�t?

- Oh, t�nyleg… Sajn�lom Miyuki, de az �n sz�vem m�r foglalt! Mi sohasem lehet�nk egym�s�! - majd Kuwabara arr�bb �llt.

- Oh ember… szeg�ny �n… - jegyezte meg Miyuki. - K�cc Kurama! - mosolygott, majd cs�p�re tett k�zzel t�m�t v�ltott. - Vissza t�rve az eredeti t�m�hoz… Ti tudj�tok, mi a csud��rt kell seg�tenem nektek? Koenma szinte semmit sem mondott el, csak annyit, hogy majd akkor mes�l, ha egy�tt lesz�nk.

- Mi sem tudunk semmit… De Koenma hangj�b�l �t�lve nagyon fontos lehet… - jegyezte meg Yusuke, �m ekkor az eml�tett szem�ly, �s egy k�k haj� l�ny jelent meg Miyuki mellett.

- Emlegetett szam�r! - sz�lalt meg Miyuki - Megtudhatn�nk, mi az a k�ldet�s, ami ennyire bizalmas?

- Igen! Mi�rt kell �gy titkol�zni? - k�rdezte Kuwabara.

- �n is �r�l�k neked, viszont itt nem besz�lhetek…

- Hjaj, Koenma-san! Ez m�r kezd ideges�t� lenni… - jegyezte meg Miyuki.

- Sajn�lom, Miyu, de itt t�nyleg nem besz�lgethet�nk! - sz�lt a l�ny - Ahogy mondtad, t�l bizalmas ez az �gy.

- Akkor m�gis hol besz�lhetn�nk? - k�rdezte Yusuke.

- Gyertek hozz�m! - sz�lt Miyuki. - Igaz, kis lak�st kaptam, de elf�r�nk!

Ezzel nem is ellenkeztek �s m�ris indultak. A nap lemen�ben volt m�r, �s h�v�s�dni kezdett. A f�ny megny�jtotta az �rny�kokat, s Miyuki sebhely�t is l�that�v� tette.

- Mi ez a homlokodon? - k�rdezte Yusuke.

- Remek… mindenki kisz�rja… - morgol�dott Miyuki. - Passz, nem eml�kszem… Val�sz�n�leg sz�let�semt�l fogva ott van… De nem hiszem hogy b�rmi jelent�s�ge lenne…

Ekkor azonban a k�k haj� l�ny v�ratlanul Miyukira ugrott.

- Jaj Miyu, olyan r�g l�ttalak! J� hogy �jra egy�tt lehet�nk!

- H�t igen Botan, a legut�bbi k�ldet�sen tal�lkoztunk… az meg vagy h�rom h�napja volt!

- Mi�ta is dolgozol Koenm�n�l? - k�rdezte Kurama.

- Hmm… Asszem most lesz hat �ve…

- Mi??? M�r t�z�ves korodban??? - k�rdezte Kuwabara.

- Aha… - v�laszolt Miyuki, mintha ez term�szetes lenne.

- Hogyhogy olyan hamar? - k�rdezte Yusuke.

- H�t… - erre nem tudott mit v�laszolni. Sok�ig csak cs�ndben, maga el� b�mulva s�t�lt tov�bb, �s kereste mag�ban a v�laszt, majd s�hajtva feln�zett - Hossz� t�rt�net… Botan keresett fel, a t�z-eset ut�n… Kicsit tudatlan voltam akkor… Csak a sz�leimt�l hallottam Koenm�r�l. De Botan felvil�gos�tott, �s megk�rt, hogy adjam meg minden adatomat �jra, mivel az eddigiek elt�ntek… - ekkor sz�netet tartott, �s Botan is komolyabb lett. Miyuki halkan folytatta, olyan halkan, hogy csak a szorosan mellette men� Kurama hallotta. - De valami�rt csak p�r dologra eml�keztem… - ekkor visszav�ltott az eredeti hangsz�nre, �gy Yusuk��k azt hitt�k, hogy csak mag�ban besz�lt a l�ny - Koenma-san megb�zott bennem, �s feladatokkal l�tott el… eleinte csak unalmas pap�r munk�val, de v�g�l fizikai dolgokban is seg�thettem… Nyah, meg�rkezt�nk! - fejezte be a l�ny, �s egy val�ban kis h�zik�n�l �llt meg. Bementek, �s bel�lr�l is kicsinek bizonyult a h�z. Csak egy konyha, f�rd�szoba �s egy h�l�szoba volt benne… egy embernek �ppen el�g… de nem h�tnek!

- Foglaljatok helyet, mindj�rt j�v�k! - majd a l�ny a konyh�ba ment, a t�bbiek meg a szob�j�ban �ltek le. P�r perc m�lva Miyuki egy t�lca te�val j�tt be.

- K�rtek te�t?

Hiei kiv�tel�vel mindenki b�lintott. Mik�zben Miyuki t�lt�tt, Koenma kezdte is.

- Nyilv�n mindannyian k�v�ncsiak vagytok…

- J� �szrev�tel… - sz�lt k�zbe Kuwabara.

- Khm… Ez a k�ldet�s nagyon fontos! Nem csak a szellem vil�g, hanem a ti vil�gotok sorsa is ezen f�gg!

- M�gis mir�l van sz�? - k�rdezte Miyuki, aki m�r v�gzet.

- R�gen…  - kezdte Koenma - H�szezer �vvel ez el�tt az Angyal istenn�, Celendya, �s a d�monok ura, Karmana �r�k�s harcot folytattak… A csata nagyon hossz� volt… De v�g�l a minket v�d� Celendya gy�zedelmeskedett, �s Karmana lelk�t egy szent�ly m�g� z�rta, a szent�lynek a Yume and Kibo nevet adta…

- Yume and Kibo… - ism�telte Miyuki. Valahonnan ismer�s volt ez a n�v, tal�n a sz�leit�l hallotta? Nem tudta… - Az nem azt jelenti, hogy �lom �s Rem�ny?

- De… - v�laszolt suttogva Botan.

- Karmana csatl�sai, alattval�i mindent megtettek, hogy kiszabad�ts�k �t, �s folytass�k a harcot… ez siker�lt is nekik… Celendya gyenge volt m�r, de m�gis siker�lt �jra legy�znie Karman�t. �m ekkor m�r �t olyan z�rat emelt a szent�ly kapuj�ra, amit csak az �ltala k�sz�tett krist�lyg�mb�k oldanak fel. Ennek az �t krist�lyg�mbnek k�l�nleges ereje van, mindegyik egy elemet foglal mag�ba. Aki birtokolja ezt a t�rgyat, az ir�ny�tani tudja azt az elemet… Celendya belehalt a z�r k�sz�t�s�ben, a krist�lyg�mb�ket az ember vil�gban, itt jap�nban sz�rta sz�t, majd rejt�, blokkol� var�zsig�t mondott r�juk, s a lelke bel�j�k k�lt�z�tt. Amikor ennek a csat�nak v�ge lett, elnevezt�k ezt a napot a T�z �jszak�j�nak. �m minden t�zezredik �vfordul�n, okt�bert�l sz�m�tva minden h�nap els� napj�n felold�dik egy krist�lyg�mbr�l a var�zslat, �s megszerezhet�v� v�lik… Ha a T�z �jszak�ig minden krist�lyg�mb�t �sszegy�jtenek, Karmana �jra szabad lehet… Ha ez a d�monoknak siker�l, az emberi vil�g �gy semmis�l meg, mint egy k�rtyav�r!

Hirtelen cs�nd lett a szob�ban. Miyukinak annyira ismer�s volt ez a t�rt�net… Tal�n m�r hallotta a sz�leit�l? �s ez a Celendya…

- Sz�val az a dolgunk, hogy mi tal�ljuk meg el�bb a krist�lyg�mb�ket, �s gy�zz�k le Karman�t, ha esetleg kiszabadulna… - mondta Yusuke.

- Nem szabadulhat ki! - helyesb�tette ki Koenma. - Az a feladat, hogy megtal�lj�tok a krist�lyg�mb�ket, �s elpuszt�tani minden d�mont, aki azt megakarja szerezni! Karman�t nem szabad�thatj�k ki!

- J�l van, nem kell agg�dni! Menni fog, mint a karikacsap�s! - mondta Yusuke.

- Yusuke, ez komoly dolog! - sz�lt Botan. Miyuki teljesen elveszett a gondolataiban. Honnan ismer�s neki mindez?

- Okt�berben? Akkor m�g van egy h�napunk! - jegyezte meg Kuwabara.

- Igen, de j�, ha felk�sz�lt�k! Neh�z k�zdelem lesz! - mondta Botan.

- Igen… Jah, k�rtek m�g te�t? - k�rdezte Miyuki. Botan, Kurama �s Koenma b�lintott.

- Egy�bk�nt… mi van a sz�leiddel? �k hol vannak? - k�rdezte Kurama. Miyuki kez�ben meg�llt a te�s kanna… Majd v�laszolt.

- Hazudtam az iskol�ban. Nincsenek sz�leim. Meghaltak... - Miyuki arca mosolyg�s maradt. Pedig mag�t is zavarta az �gy. S�t�t volt k�r�l�tte, hogy mikor, mit�l haltak meg a sz�lei. Amikor eml�kezni pr�b�lt, csak hatalmas t�z, �s r�miszt� d�monok t�rtek a fej�be. El kellett fogadnia, hogy t�z�ves kora �ta, nem eml�kszik a gyerekkor�ra, de maga sem tudja, mi�rt.

- Sajn�lom… - sz�lt Kurama, de a l�ny csak legyintet, �s pr�b�lt t�m�t v�ltani.

- M�gis csak van egy h�napunk. Addig szeretn�lek titeket jobban megismerkedni… ez r�d is vonatkozik kispr�cs�k! - mondta �s Hieire n�zett, akit teljesen kiidegelt a „kispr�cs�k” megnevez�ssel.

- Te engem ne sz�l�ts �gy! Egy pillanat alatt v�gezhetn�k veled!

- Ugyan m�r csak viccel�dtem! Tudjuk, hogy nem a m�ret a l�nyeg!

- Azt mondtam hagyd abba!

- Azt hiszem… - sz�lt Botan - Ezek m�r most nem kedvelik egym�st…

- Szerintem csak Hiei nem kedveli �t, Miyu ink�bb �lvezettel hecceli… - jegyezte meg Kurama. Nem tudta, mi�rt bec�zte m�r most, de tetszett neki

- Gyerekek, hagyj�tok abba! - sz�lt Koenma.

- Nem vagyunk gyerekek! - mondt�k egyszerre, ezen mindenki nevetett.

- It’s not funny! - jegyezte meg Miyuki, amib�l nem sokat �rtettek.

- Botan, nek�nk most menn�nk kell! - sz�lt Koenma, Botan pedig b�lintott.

- M�ris? Botan maradj m�g egy kicsit!! - k�rlelte Miyuki.

- Sajnos nem lehet Miyu, m�g sok dolgunk van! - sz�lt Botan.

- Majd ha valamit megtudunk, hogy kik j�nnek a krist�lyg�mb�k�rt, akkor �rtes�t�nk titeket!

- Rendben! - mondt�k egyszerre, �s ahogy j�ttek, �gy mentek el.

- Nek�nk is menn�nk kell! - �llt f�l Yusuke �s Kuwabara is f�lpattant.

- Nee, ti is? Mit fogok �n egyed�l csin�lni?

- Majd kital�lsz valamit! - mondta Hiei �s m�ris az ajt� fel� vette az ir�nyt. Miyuki illedelmes volt, �s kik�s�rte �ket, �szre sem vette hogy Kurama a szob�j�ban maradt.

- Azt hittem te is elment�l! - mondta csod�lkozva.

- Nem, �n m�g egy kicsit maradok! - v�laszolt mosolyogva, �s Miyuki is elmosolyodott.

- Akkor viszont �lj fel az �gyra, most m�r t�bb hely van! - mondta, �s Kurama engedelmeskedettJ Egym�s mellett �ltek, �s besz�lgettek… Egym�sr�l �s a k�zeled� harcr�l is, de a v�g�n visszakanyarodtak egym�sra. Kicsi �gy volt, �gy el�g szorosan �ltek, Miyuki min�l k�zelebb volt Kuram�hoz, �gy �rezte hogy egyre jobban melege van, �s hogy izgul. Minden szav�t olyan nagy odafigyel�ssel mondta ki, nehogy valamiben hib�t v�tsen, pr�b�lt t�k�letesnek t�nni, de min�l jobban erre t�rekedett, ann�l jobban elvesztette a fonalat a saj�t mondanival�j�ban, �s ann�l t�bbsz�r dadogott… Ilyenkor csak nevettek, s m�r megfeledkeztek az id�r�l is. Kurama is melegs�get �rzett, �s ahogy a l�ny szemeibe n�zett, �gy �rezte egy �letre el tudna mer�lni benn�k. Nem akarta elveszteni ezt az �rz�st, �r�kre mag��v� akarta tenni, �s k�zel, k�zel lenni a l�nyhoz. Ekkor m�r bebizonyosodott, hogy mindketten �reznek egym�s ir�nt valamit…