Na sz�val Iberis bement a szob�jukba de a szoba nem volt az a szoba, amit � megszokott, hanem mintha valami vulk�nszer� iz� l�b�n�l lett volna. M�ly megd�bben�s�b�l egy ismer�s l�ny �s egy ismer�s fi� z�kkentette ki. A l�nynak k�t copfba volt k�tve fekete haja, �s lila szemei voltak; a fi�nak pedig nagyon r�vid haja volt, �s szint�n fekete, emellett neki a szemei feket�k voltak. A l�ny vagy egy fejjel kisebb volt, mint a fi�. Ez a l�ny volt Mai, mellette a fi� volt a testv�re, Nakamura.

Iberis elmosolyodott, �s nevetve odafutott volna Mai�khoz, de ekkor Nakamura ell�kte mag�t�l Mait. Mai nagyon meglep�d�tt, de b�tyja olyan er�vel l�kte el mag�t�l, hogy Mai elesett. Ekkor akart volna bel�pni a szob�ba Kurama, m�r persze ha ott lett volna a szoba a hely�n. Ehelyett csak a megk�v�lten �ll� Iberist, az �ppen f�lt�p�szkod� Mait �s a gonoszul vigyorg� Nakamur�t tal�lta ott.

-Mi t�rt�nik itt? –k�rdezte, mivel l�tta, hogy itt kezdenek elvadulni a dolgok.

-Mi t�rt�nne, R�k�cska, elegem lett a h�gomb�l- v�laszolt flegm�n Nakamura

-De h�t �... csak agg�dott �rted..

Iberis m�g ezeket a szavakat is csak nagy nehezen pr�selte ki mag�b�l.

-Na �s? –vont v�llat Nakamura. –Az egy norm�lis hugica dolga.

-De Nakamura! Ezt az�rt m�gsem kellett volna! –pr�b�lta jobb bel�t�sra b�rni Nakamur�t Kurama.

-Ne is pr�b�lj meggy�zni! M�gis mit tehetne ellenem egy v�n r�ka �s egy fiatal kisl�nyka? Azt csin�lok a h�gommal, amit akarok!

-Nem!

-Tess�k? –k�rdezett vissza Nakamura.

-Nem!

-Mond m�gegyszer!

-Nem! Nem csin�lsz azt Maival, amit akarsz!

-Igen? �s m�gis mi akad�lyozna meg ebben? Tal�n te? Vagy a dr�ga kis R�kic�d? V�sd az eszedbe buta kisl�ny: Mai az �n h�gom �s nem a tietek. M�s sorsa f�l�tt nem rendelkezhetsz!

-Dehogynem.

-Iberis k�rlek, ne csin�ld ezt! Ne hergeld fel �t!

-M�gis mi�rt ne?

-De h�t l�tod, hogy b�nik a h�g�val, t�ged meg is tudna �lni!

-H�t nem �rted? –Iberis hangja f�lelmetesen nyugodt volt. -Pont ez az. Ahogyan b�nik Maival. Nem viseln�m el a tudatot, hogy egy j� bar�tom szenved, mik�zben mi az elm�lt napon mosolygunk.

Kurama erre �gy hallgatott el, mint a rossz gyerek, akit rajtakaptak.

-Na tess�k. Nem amerikai dr�m�t forgatunk kisl�nyka!

-Nem is az�rt mondtam.

-Meg akarsz halni? Nagyon d�h�t a viselked�sed! –mordult f�l Nakamura.

-Engem meg az ahogyan b�nsz a saj�t h�goddal. Tal�n f�lsz, hogyha Mai �l, akkor nem maradsz csal�d n�lk�l a vil�gban? Sz�nalmas vagy!

-Ahhoz k�pest, hogy csup�n egy kis csitri vagy, el�g nagy a sz�d, aranyom.

-Nem vagyok olyan fiatal, mint amilyennek k�pzelsz engem. De tal�lgass csak.

-Ebb�l el�g! –ord�totta mag�nk�v�l Nakamura, �s valamif�le f�nysugarat dobott Iberis fel�, akit a v�ll�n tal�lt el a f�nysug�r, �s elord�totta mag�t a f�jdalomt�l, de azt�n �jra megsz�lalt, imm�r v�ll�t szor�tva:

-�rezted, hogy a sz�csat�ban f�l�nyben vagyok, igaz?

V�lasz helyett egy �jabb f�nysug�r sz�guldott Iberis fel�, de � m�g id�ben elugrott �s Nakamur�ra ki�ltott:

-V�laszolj! Igazam van, vagy sem?

A v�lasz most m�r f�nysugarak z�pora volt, �s Iberis alig b�rta kiker�lni �ket, egy-egy el is tal�lta. Ilyenkor mindig felki�ltott, de �ltal�ban Nakamur�hoz besz�lt:

-Nakamura, v�laszolj a k�rd�semre! Jobban t�r�m a szavakat, mint te?

Eleinte az�rt �rtam azt, hogy valamilyen vulk�nszer� helyen lehettek, mert l�va folydog�lt egy hozz�juk k�zel l�v� szakad�kban. Hogy ez mi�rt �rdekes?

Nakamura n�ha-n�ha a f�ldre is r�l�pett, mik�zben persze nem hagyta abba a f�nysugarak dob�l�s�t. Egyik ilyen alkalommal m�r l�tszott, hogy Iberis nem b�rja t�l sok�ig. L�tszott rajta, hogy ki van mer�lve, �s sokszor meg is sebes�lt. Ekkor Nakamura a szakad�k sz�l�re l�pett �s elki�ltotta mag�t gy�zedelmesen:

-L�sd, kivel van dolgod, t�bbet nem fogsz szenvedni!

Ezzel elhaj�tott egy utols� f�nysugarat, de ugyanakkor h�traesett �s a m�lybe zuhant.

Viszont Iberist eltal�lta a f�nysug�r, �s er�tlen�l esett volna �ssze, ha Kurama oda nem rohan, �s el nem kapja.

-B�ty�m! –ki�ltotta Mai. Azt�n �szrevette mi t�rt�nt bar�tn�j�vel. M�r s�rva futott hozz�:

-Iberis! –Ezzel s�rva lerogyott Kurama mell�, �s figyelte, ahogy Iberis lassan kinyitja a szemeit.

Kurama ezzel szemben megpr�b�lta visszatartani k�nnyeit, de a k�nnyes szemeit nem rejthette el. Esz�be jutottak azok az eml�kek, amikor az alvil�gban voltak. P�ld�ul amikor Iberis az ablakban �lve �dv�z�lte �ket, vagy amikor Iberis seg�tett begy�gy�tani a sebeit, vagy amikor Iberis s�rva k�rte Kuram�t, hogy vigy�zzon mag�ra, �s amikor Kurama meglep�d�tt azon, hogy Iberis honnan ismerheti, �s az is esz�be jutott, amikor az eg�sz csal�ddal nevettek Iberis �s Kurama �sszes napj�n, �s Iberis is csal�dtagnak �rezhette mag�t.

Mindek�zben Iberis kinyitotta f�lig a szemeit. Azt�n �sszeszedte mag�t �s �gy sz�lt:

-K�sz�n�m… K�sz�n�m, hogy itt lehettem… Hogy befogadtatok… �s… K�rlek, Mai… Ne haragudj… Nakamura miatt… Kurama… K�rlek… Ne… Felejts… El…

-Iberis, nem halhatsz meg! –szedte �ssze l�lekjelenl�t�t Kurama. –M�g nem.

-Dehogynem. �ngyilkoss�g kimer�lten ugr�ndozni… �s… Ez az utols� f�nysug�r se kellett volna…

-De h�t m�g nem mehetsz el! –ki�ltotta f�lelemmel Mai.

-De… Igenis… �ngyilkoss�g lett elk�vetve, �s �n voltam a gyilkos… Ne haragudj Mai… A b�ty�d miatt se.. �s… Viszl�t… Kurama…

Ezzel milli�nyi f�nyr�szecsk�re bomolva elt�nt. �m ekkor…

-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!! –ord�tottam, mik�zben fel�bredtem…