Vacsora k�zben:

-Shuichi -kezdte Iberis hossz� hallgat�s ut�n- Eml�kszel Mai-ra. Tudod, az oszt�lyunkb�l.

-Persze.

-Nos… Az igazs�g az, hogy… Sz�val nem tudja, hogy hov� t�nt a b�tyja… �s az�rt maradtam benn… Hogy seg�tsek… Megtal�lni. Sajn�lom, hogy nem mondtam igazat.

Ezzel Iberis lehajtotta fej�t. Szinte csak egy hangot hallani, de m�gse. Mert ott �m nem csak Kurama van, hogy besz�ljen, hanem ott van m�g egy csom� valami, ami hangot tud kiadni, �s nem ember. P�ld�ul ici- pici aranyosk�cska kiscuki… t�csk�k.

-Semmi gond. De �n igaz�n tudtam volna neked seg�teni. V�g�l megtal�lt�tok Nakamur�t, nem?

Ja, azt elfelejtettem eml�teni, milyen kedves volt Iberis-hez Mai (�s persze Maihoz Iberis.) Mainak volt egy b�tyja, Nakamura Murasaki. �rv�k voltak mindketten (mert nem voltak f�ltestv�rek, hanem egy �s ugyanazok voltak sz�leik, hogy kacif�ntosan fogalmazzak.)

-Nem. �pp ez a baj.

-�s… V�g�l is mi lett?

-Mai hazament, de nagyon agg�dom miatta.

�s amint v�ge lett a vacsor�nak (ugyanis t�bb sz� nem esett k�zt�k) Iberis bement a szob�jukba (ne tess�k vihogni, hi�ba osztotta meg Kurama a szob�j�t Iberis- szel, k�t k�l�n �gyon aludtak *s�t�ni kacaj*.) Na sz�val: �s ezt nem kellett volna!