7. fejezet:da oda
Amara 2006.09.21. 20:39
Mirt pont rm'da'
.-Kisrkm, valami gond van? -krdezte Amara a „majdnem-hulla” Kuramt. Legalbb is elgg x szemei voltak. Mrmint Kuramnak…
-Csa, csa picinyeim! –ksznttte ket Yusuke.
Kurama kapva kapott az alkalmon s odarohant Yusukhez, hogy fejhez vgjon egy-kt „APRSGOT”, de elssorban azrt, hogy megszabaduljon a kislnytl, akit magban csak ’tlrajongottnak’ hvott. Mert Iberis Amara TNYLEG tlzottan odavolt Kuramrt.
*Ki firklt bele az nletrajzomba -I. A. az r*
Elnzst krek az rtl, vagyis tlem, hogy ez a szitoktok Sanyi trta a trtnetem, mert N NEM VAGYOK TLRAJONGOTT!
(s mg csak Kurama se gondolkodik gy!)
Na teht:
~-Mit vagyok szitoktok, veled mg viccelni se lehet?
-Sanyi… De!~
-Yusuke…
-Ne szlj semmit. Gondolkodtunk. ssze kne jnnd vele.
-Micsoda?
-Most szpen odamsz, s egy szp pr lesztek.
-De…-prblkozott szegny Kurama leesett llal, amit rgtn ssze is kapart gyorsan. Szegnyke, hogy kiszrok vele. –Yusuke… Mi lesz, ha valamivel esetleg megbntom?
-Hm… Akkor meghvod egy nyalkra. Gyernk!
Kurama (rthet mdon) teljesen lelombozva (szeme el nem kerlnk, de komolyan, eskdzm) s az rt szidva (vajon mirt?) kullogott (de nem tl szrevehetn) vissza (*levegt vesz, majd mivel nem jut eszbe semmi, csak ennyit mond:* Valaki tmje mr be a szm… khi Hanyi) Amarhoz (kt szp nv. Semelyikhez se lehet normlisan odarni, ahogy kiejtjk. Bocsnat, de most voltam agylenullzson. ~Az ltszik. ~ Sanyi! Nem osztottam neked lapot.
Teht Kurama visszament. Csak ennyit mondott:
-Amara, stljunk egy kicsit. Mondjuk da - H de hossz volt az az ’o’ bet
-Mirt menjnk pont da? –krdezte Amara meglepdve.
-Mert ha Mi da megynk stlni, akkor k nem hallgathatjk, hogy mirl beszlnk.
-Aha- mondta a megvilgosult Amara. Majd elmosolyodott- Akkor menjnk da.
s mentek ’da’. Amint ’da’ rtek (de imdom ezt) s az idkzbeni trsalgs is elmlt…
Kezddtt az jabb trsalgs…
|