Gy�ny�r� tavaszi d�lut�n volt. Minden zavartalan lett volna, ha nem vett�k volna �szre

Az emberek, az evez�j�n vadul sz�guld�, k�l�n�s l�nyt, Botant. R�ad�sul a k�rny�k

legrettegettebb ember�t, Yusuke Urameshit pr�b�lta utol�rni egy k�zeli park mellett.

-Yusuke! Yusuke �llj meg! V�rj meg Yusuke!

Yusuke h�tra se fordult, �gy v�laszolt:

-Minek? Hisz �gyis tudom, mit akarsz. El�re sz�lok, hogy egy id�re felhagyok ezzel a detekt�vmunk�val. Keik�ra m�r alig van id�m.

Botan k�ts�gbe esve ki�ltott vissza:

-De ez most nagyon fontos!

Yusuke meg�llt �s h�trafordult.

-Mindenre ezt mondod. Ezt m�r olyan sokszor hallottam, hogy m�r nem is veszem

komolyan.

Botan is meg�llt. Nagyon furcs�n n�zett Yusuk�re.

-Nem akarsz megtudni valamit Kurama igazi csal�dj�r�l? Persze az alvil�gbeli

csal�dj�r�l.

Yusuke egy kicsit v�rt, majd visszafordult �s �jra elindult, de m�g el�tte odavetette

Botannak:

-K�sz, megvagyok n�lk�le.

Persze ez hazugs�g volt. Nagyon k�v�ncsi volt. �gy t�nt, ezt Botan is �szrevette, mert

csak fesz�tette tov�bb a h�rt:

-De Yusuke…

Csakhogy Yusuke f�lbeszak�totta:

-Megmondtam, hogy nem! T�ma lez�rva!

Botan viszont nem adta fel:

-Legal�bb Kuram��rt tedd meg!

Ezekre a szavakra ismer�s hang �t�tte meg a f�l�ket, aminek most valami�rt nem

Tudtak �r�lni:

-Mi van velem? �s egy�ltal�n mi t�rt�nt? Megtal�lt�tok Yukirint, Botan?

Most vett�k csak �szre, hogy Kurama is ott van. Botan �s Yusuke meglep�dve

felki�ltott:

-Kurama? Te, itt?

-�s ki az a Yukirin?

Kurama egyszerre v�laszolt mindk�t k�rd�sre:

-Yukirin a n�v�rem; �s mindennap erre megyek haza, szerintem nem meglep�, hogy itt

vagyok.

-Ami azt illeti, Yusuke feladata eredetileg az lett volna, hogy Yukirint elvezesse hozz�d,

 de sajna a l�nyt szem el�l vesztett�k Most az lenne a feladata, hogy megtal�lja Yukirint,

ha nem akarna pont most szabads�gra menni

Botan gyilkos pillant�st k�ld�tt Yusuke fel�, jelezve, hogy befejezte monol�gj�t. Yusuke

 ezt nem hagyta sz� n�lk�l:

-Te meg nem sz�lt�l, hogy mi a feladat! Ha ezt el�bb mondod, m�r az eg�sz alvil�g �t

lenne f�s�lve!

-�pp ki akartam r� t�rni! De te nem hagytad! Egy�bk�nt is, sz�llj le a magas l�r�l! Az

 alvil�g hatalmas!

Kurama �vatosan k�zbesz�lt:

-Ha m�r ilyen… hm..."kult�r�ltan" megbesz�lt�k, hogy mi lesz a feladattal, tal�n nem

 k�ne koncentr�lni r�?

A k�rd�sre egy val�di "k�rus" adta meg a v�laszt:

-Csend legyen! Nem l�tod, hogy �pp vitatkozunk?

Hirtelen sik�t�st hallottak, majd reccsen�st �s puffan�st, v�g�l egy szitkoz�d�

hangot:

-Mi�rt kell folyton pof�ra esnem? �s mi�rt mindig egy f�r�l?

Kurama �s Botan �sszen�zett.

-Yukirin?

Az esetet persze Yusuke �rtetlenked�se koron�zta meg.

-Ki?

Yukirin nem volt az egyenes v�laszok h�ve.

-K�t �v ut�n ideje volt lebuknom, nem igaz?

Kurama m�g nem t�rt mag�hoz az els� megd�bben�s�b�l

-K�t… k�t �v �ta itt vagy? Az emberek vil�g�ban?

-R�ad�sul a te nyomodban, kedves b�ty�m.

Yusuke csak �rtetlenkedni tudott.

-Most akkor ki az id�sebb? Nekem ez nem tiszta.

-K�t �ve vagyok itt, �s te az �ta sem v�ltozt�l ilyen szempontb�l. L�tszik, hogy

ell�god az �r�kat, k�l�nben ezt az alapvet� dolgot nem k�ne megmagyar�zni.

-De kedves valaki! Jut eszembe, Kurama, ha lehet Yukirin k�zel�ben, ker�ld az

�tv�ltoz�st! M�g a v�g�n �sszekeverlek titeket.

-Ha lehet Kuram�t hagyd ki ebb�l Yusuke.

-Ez csak egy k�r�s volt, Botan, ne h�zd fel magad!

-Nem h�ztam fel magam.

Yukirin �gnek emelte tekintet�t.

-Jaj, ne kezdj�tek m�r megint.