Borzalmas vihar volt. A s�t�tben k�t hasonl� �rny l�tszott. A k�zelben l�v� erd�ig

lopakodtak, majd az erd�be �rve egy elhullott �llat tetem�n�l meg�lltak. Vill�m szelte

�t a horizontot. A f�nyben kivehet� volt a k�t l�ny. Egy n� �s egy f�rfi �llt a tetem

mellett. Ez�st�s, feh�r hajuk, barna szem�k, �s r�kaf�leik voltak. A n� hirtelen

megsz�lalt:

-Ez m�r a tizedik ezen a h�ten.

A f�rfi enyhe g�nnyal a hangj�ban v�laszolt:

-Ejnye, ejnye, Yukirin. Nem is tudtam, hogy sz�molod a napokat. Egy�bk�nt az

�szrev�teled meglepett. Nem igaz�n ismerlek �gy, mint egy �rz� l�nyt.

Yukirin szemrebben�s n�lk�l v�laszolt:

-Akkor nem ismersz. De szerinted, ki �ld�kli az �llatokat? V�g�l is b�rmely d�mon

megfelelhet neki. Mi�rt pont az �llatokat?

-Val�sz�n�leg egy gy�va, gyenge d�mon puszt�tja �ket.

-N�zd meg jobban ezeket az elhullott, szerencs�tlen p�r�kat! Nem l�tszik rajtuk semmi

nyom �s makkeg�szs�gesek, azon k�v�l, hogy nem �lnek. N�zhet�nk ut�na.

A f�rfi behunyta szem�t majd leplezve nevet�s�t, �gy sz�lt:

-No persze. Kib�jt bel�led a val�di �nmagad. A kis k�v�ncsi.

Kinyitotta szem�t, de azt hitte, csak k�pzel�dik. Az orra el�tt ugyanis a l�ny helyett egy

s�t�t falat l�tott. Valami arra k�sztette, hogy menek�lj�n. H�trafordult, �s rohanni

kezdett. �rezte, hogy valaki k�veti. Tudta, hogy nem lehetett Yukirin, ilyen ostoba

viccet � nem tud kital�lni. F�ny villant, s a k�vetkez� pillanatban a f�rfi holtan ter�lt el.

Id�k�zben Yukirin csak �llt ott t�tov�zva. Hov� t�nhetett? � is l�tta a s�t�t falat.

H�trafordult, de nyomban h�tr�lni kezdett. Egy ugyanolyan n� �llt vele szemben, �m a hasonm�s�nak nem voltak r�kaf�lei. Yukirin megd�bbenve ismerte f�l a halott rokon�t:

-Anya?

De tov�bbh�tr�lt, �s ez nagy hiba volt. Egyenesen beleh�tr�lt a s�t�t falba, amely

val�sz�n�leg �r�kre elnyelte �t az �l�k k�z�l. Ekkor, mintegy var�zs�t�sre, Kurama

hirtelen kinyitotta szemeit, �s hozz�l�tott napi teend�ihez. Nem mindenki �bredt ilyen

nyugodtan. Egy Shizuka Arakawa nev� l�ny m�st gondolt err�l az �lomr�l. Nem b�rta

elviselni a m�ltj�t. A legrosszabb az volt, hogy � tov�bb l�tta az esem�nyeket. L�tta anyja

k�s�rtet�t a falba menni, l�tta, hogy a fal elt�nik, �s l�tta, hogy mit rontott el. L�tta a

b�tyja –mivelhogy a f�rfi a b�tyja volt- gyilkos�t, �s �rezte a pokoli k�nt, amit m�s

nem �rezhetett. Fel�bred�sekor is a gy�l�let mardosta �t. Az eg�szb�l arra ocs�dott

f�l, hogy esz�be jutott: B�tyj�ban egy r�ka helyett lehets�ges, hogy egy kaktusz

veszett el. Erre elmosolyodott, majd gyorsan �sszeszedte mag�t, �s indult a teend�k

z�por�ba.