Koenma m�snap nem t�nt fel, �m Kurama gazdagabb lett egy inform�ci�val, miszerint

Shizuka tudott mindenr�l, ami a „gy�lekez�n” t�rt�nt. Szint�n iskola ut�n f�lreh�vta, �s

k�z�lte vele a t�nyeket, majd �vatoss�gra intette. Yukirin �s Yusuke megint az iskola

kapuja el�tt v�rta,

annyi k�l�nbs�ggel, hogy most ott volt Hiei, Genkai mester, �s Kuwabara is. Yusuke

t�relmetlen�l megsz�lalt:                                                                     

-Mehet�nk v�gre, vagy m�g egy kicsit j�tszod a csig�t?

Genkai szigor�an v�laszolt Kurama helyett:                

-Ne t�relmetlenkedj, Yusuke!                            

Yukirin m�g ezt is hozz�f�zte:                            

-Az is lehet, hogy a hal�lba rohanunk, term�szetes, hogyha Youko nem akar sietni. Nem

 te mondtad, hogy nincs borzaszt�bb, mikor egy anya siratja a fi�t? Vagy a gyermek�t? Vagy

 tal�n erre nem is gondolt�l?                                        

-Dehogynem, �s sz�ltam any�mnak, hogy az Alvil�gba k�sz�l�k.

Yukirin el�g feld�ltnak l�tszott.                            

-�s megint megk�rdezte, hogy az messzebb van-e, mint Amerika?

Yusuke erre visszafogta mag�t. Ilyen fesz�lten telt a hangulat, eg�szen addig, ameddig arra

a kietlen vid�kre �rtek, amir�l Yukirin �lmodott. M�r tudta, mit kell tennie. Odas�t�lt a k�zeli

t� m�g sek�ly r�sz�re, �s �gy sz�lt:                                        

-M�r nem sok�ig l�thattok �gy. Van valami, amit m�g nem mondtam el nektek. A

t�bbieknek ezt nem mertem elmondani. T�lzottan f�ltettem a lelki vil�gukat. Apa �ld�z

 engem a testv�remmel egy�tt, mert nem maradtunk vele anya hal�la ut�n. Nemsok�ra

el�ri a c�lj�t.

Yusuke megd�bbenve vett �szre valamit:                                                  

-Mintha �r�ln�l neki, �gy besz�lsz.                                                   

-Mi�rt, ink�bb szomorkodjak? Az �let vid�m, csak mi rontjuk el a b�nattal, amely jobban

szennyezi a leveg�t, mint b�rmi m�s. A l�nyeg az, hogy ne tegyetek semmit, b�rmi

t�rt�nj�k.

-Gondolod, hogy egyed�l el tudsz velem b�nni, l�nyom?

Yukirinen k�v�l mindenki a hang ir�ny�ba fordult.

-Azt hittem enn�l okosabb vagy. Tudom, hogy amit most mondok az a szirupos giccs

szintj�n van, de �n nem tudn�lak meg�lni. �s nem az er�d miatt, hanem, mert az �n

ostoba ap�m vagy, aki nem k�pes belet�r�dni semmibe. Most j�n a nem giccses r�sz: rem�nykedtem benne, hogy ezt nem kell megtennem, de most, musz�j.                    

Ezut�n szembefordult apj�val �s valamilyen f�ld�nt�li hangon elkezdett �nekelni egy

b�skomor dalt. ”Mekkora m�zli, hogy a hatalmam a hangokban rejlik”- gondolta Yukirin.

M�r tudta mit fog tenni, �s hogyan folytat�dott volna az �lma. V�get �rt a dal. Yukirin

csup�n ennyit mondott:

-Nem siker�lt.                                                        

Minden sz�n�szi tehets�g�t �ssze kellett kaparnia, hogy siker�lj�n hal�lt tettetni. H�trad�lt, �gy sz�nlelve a zuhan�st, k�zben becsukta szemeit, �s igyekezett az im�nt elhangzott dalra koncentr�lni. Hallotta, ahogy Kurama ijedten ki�lt ut�na:

-Yukirin! Neee!                                                                 

Nem sokat t�r�d�tt a ki�lt�ssal. Kuram�t nagyon megviselte ez a l�tv�ny, ahogy h�ga a

porba hullott. T�rdre rogyott, �s kez�be temette arc�t �s �tadta mag�t a mardos� b�natnak. Zokogni kezdett. Yukirin tudta, hogy ezt az eg�szet a m�ltb�li �nmaga id�ig l�tta, �s ekkor

 vette �szre a Kurama haj�ban l�v� r�zs�nak k�nnycseppeit. Kuram�t, elgyeng�l�s�b�l

Yusuke hangja r�ngatta ki:

-Kurama, n�zd! Yukirin!                                         

Amit akkor l�tott, az jobban megd�bbentette, mint b�rmi m�s eg�sz addigi �let�ben. Yukirin k�r�l f�nycs�v�k sz�guldoztak, majd egyetlen, apr� g�mbb� �lltak �ssze, amelyben a

feket�n, a feh�ren �s a sz�rk�n k�v�l minden sz�n megjelent egyszer-egyszer. Mintha valami �tl�tsz� burok vette volna k�r�l a f�nyhalmot. Ez az �tl�tsz� burok egyik pillanatban sz�tpattant, �s a jelenl�v�knek meglep�dni sem volt idej�k, m�ris feh�r f�ny t�lt�tt ki mindent. Ezek ut�n m�r csak egym�s k�rvonalait l�tt�k, mint egy elfuser�lt rajzon.

Egyszer csak valamilyen ismer�s hangra lettek figyelmesek:                                                                     

-�gy ut�lom ezt. Kellett nekem megtennem?! Soha t�bb� nem v�ltozok �t �gy! Soha az

 �letben!

A feh�r f�ny kezdett elt�nni. M�r norm�lisan lehetett l�tni mindent. Egy l�ny k�zeledett

fel�j�k. Hossz� haj�ba n�ha-n�ha belekapott a sz�l, csillog� szemeib�l a hat�rtalan

�r�m sug�rzott. Kurama megd�bben�se olyan szinten komoly volt, hogy mindenkinek

musz�j volt vigyorognia egy sort. Shizuka nevetve megsz�lalt:                                                        

-Youko, ha k�rhetlek, ne lep�dj meg ennyire, mert megszakadok.

-Shizuka, te hogy ker�lsz ide?                                                         

-Youko, te azt�n neh�z di� vagy. Azt hittem magadt�l is r�j�ssz, hogy Shizuka m�gsem

Shizuka, vagyishogy Shizuka az Shizuka, csak nem Shizuka. �rthet� voltam?

-Nem, de az�rt k�sz a v�laszt.                                                

-Sz�vesen, m�skor is. Arra akartam kilyukadni, hogy �n is m�r tizen�t �ve vagyok emberi

testben, teh�t hazudtam. Bocsi.                                               

Yusuke vigyorogva k�zbesz�lt:                                                   

-Nem te mondtad, hogy mindenkinek lehetnek hib�i, Yukirin?!

Kurama d�bbenten k�rben�zett:                                                   

-Mir�l maradtam le? Hogyhogy nem k�rdezte meg Yusuke, hogy ki az a Shizuka?

Yukirinnek (vagy Shizuk�nak, ahogy tetszik) musz�j volt nevetnie:

-M�r mindenkinek elmondtam. Mindenki mindent tudott a tettetett hal�lon k�v�l. Ut�bbi

r�gt�nz�s volt.                                                                               

Ekkor Koenma t�nt fel.                                                          

-Ezek szerint Kurama �s �n nem vagyunk senkik.

-Rosszul fogalmaztam, bocsi. De t�ged meg tudn�lak ny�zni, Koenma! �s ha nem

�lmodom meg a j�v�t?! Akkor remeghetn�l a sarokban, mert az utols� k�v�ns�gomk�nt

ap�t r�dusz�tottam volna, mint b�cs�aj�nd�k. L�ttad volna Botan arc�t, amikor

bejelentette, hogy fogalma sincs, mit kell megkeresn�nk, mert te nem fejezted be a

mondatot.

-Nem fejeztem volna be a mondatot? Pedig azt hittem…

Yukirin f�lbeszak�totta:                                                                 

-Hinni a templomban kell. �s eddig m�g kedves, �s n�ies voltam.

Kurama gyorsan k�h�g�snek �lc�zott egy nevet�sszer� hangot. Yukirinnek valahogy ki

kellett f�jnia a m�rg�t:                                                                      

-N�v�red s nekem �cs�nk vagy, h�godnak s nekem b�ty�nk.

-Mi van?- k�rdezte Kurama Yukirin elism�telte a mondat�t imm�r mosolyogva,