Szok�sos, nyugodt este volt. Kurama elt�prengett az elm�lt nap esem�nyein.

Ezer hossz� �ve nem l�tt�k egym�st a h�g�val, aki egyik pillanatban sehol sincs

a m�sik pillanatban, pedig m�r a l�ba el�tt hever, mert leesett egy f�r�l. Am�g �gy

elm�lkedett, Yukirin k�nyelmesen (m�r amennyire lehet) elhelyezkedett egy vastag �gon.

Sok�ig nem tudott semmit sem tenni, hisz majdnem ugyanabban a pillanatban elnyomta

az �lom. �lm�ban valami kietlen vid�ken j�rt, ami valamilyen okb�l ismer�s volt neki.

Persze, hisz az alvil�gban volt. Hat alakot l�tott k�zeledni. Mindegyiket felismerte,

hab�r nem mindannyiuk ismerte volna fel �t. Ugyanis Kuram�t, Hieit, Yusuk�t, Genkai

mestert, Kuwabar�t �s �nmag�t v�lte felismerni benn�k. "Ezek szerint a j�v�ben j�rok"

 gondolta. Most vette csak �szre a k�zel�ben l�v� tavat, amelynek m�g sek�ly r�sz�n a

j�v�beli Yukirin meg�llt.

-Tudom, hogy m�r nem sok�ig l�thattok �gy. A t�bbieknek ezt nem akartam elmondani. Apa

�ld�z engem �s a testv�remet, mert nem akartunk vele maradni, miut�n anya meghalt. Nemsok�ra el�ri a c�lj�t.

Yusuke nem leplezte megd�bben�s�t.

-Mintha �r�ln�l neki, �gy besz�lsz.

-Tal�n ink�bb szomorkodjak? �gy gondolom, az �let vid�m, �s mi elrontjuk. A b�nat jobban szennyezi a vil�got, mint b�rmi m�s. Az a l�nyeg, hogy ne tegyetek semmit, ak�rmi t�rt�nj�k.

-Gondolod, hogy egyed�l el tudsz b�nni velem, l�nyom?

A j�v�beli Yukirinen k�v�l mindenki a hang ir�ny�ba fordult.

-Apa! 10 percet k�st�l!

Mindenki egy�ntet�en �rtetlenkedett:

-Mi?

-Amikor a j�v�t meg�lmodtam, apa pont 10 perccel ezel�tt j�tt. Viccen k�v�l: Apa,

 nem tudn�lak meg�lni, soha �s nem az er�d miatt. Hanem mert az �n ostoba ap�m

 vagy, aki nem akarja megl�tni a j�v�t. �szint�n rem�ltem, hogy ezt soha nem kell

megtennem, de most, musz�j.

A j�v�beli Yukirin szembefordult apj�val �s valamilyen f�ld�nt�li hangon elkezdett

�nekelni egy ismeretlen b�skomor dalt. Mindenki, aki hallotta, k�nnyeivel k�zd�tt,

kiv�ve a k�t Yukirint, akik hagyt�k, hogy k�nnyeik el�t�rjenek. A j�v�beli Yukirin

m�sra koncentr�lt, a jelenben �l�, pedig �gysem tudta volna meg�ll�tani a k�nnyz�port. Mindannyian meg�rezt�k, amikor a v�ge fel� k�zeledett a dal. Mikor v�get �rt, a

j�v�beli Yukirin csak ennyit suttogott:

-Nem siker�lt.

Majd kecsesen h�trazuhant. Mintha lelassult volna minden. Kurama ijedten ki�ltott fel:

-Yukirin! Neeee!

Majd t�rdre rogyott, arc�t kez�be temette, �s m�r nem tudott parancsolni mag�nak. A

zokog�s meg�ll�thatatlan volt. Haj�ban felt�nt az a r�zsa, amit Yukirin annyiszor l�tott r�zsaostorr� v�lni. Azon is t�bb k�nnycseppet l�tott v�gigcsorogni. A k�nnycseppek a

szirmok k�z�l bukkantak el�, amelyeket csak Yukirin l�thatott. Ut�bbiakat Yukirin csak hom�lyosan l�tta. Sik�tva esett le a f�r�l.

Kurama, aki ekkor m�r aludt, hirtelen felriadt �lm�b�l. Felett�bb nyugtalan�totta, hogy

nem hallotta se az �g reccsen�s�t, se a szitkoz�d�st. Kiment a szob�j�hoz kapcsol�d�

 erk�lyre. Nem t�vedett. Yukirin val�ban leesett a f�r�l. De a l�ny csak azt suttogta

 maga el� k�nnyes szemmel:

-Ez nem lehet igaz. Ez nem t�rt�nhet meg. Ez csak egy �lom volt.

De maga sem hitte szavait. Kurama lement hozz�. R�vid id�n bel�l v�ll�t �ztatt�k a k�nnyek.