-Az igazgat� �r Hitsuji Hitsu-t mondott? Itt van?

-Igen.

-�s…-pr�b�ltam kit�rni a t�rgyra. -Mivel j�r a f�szerep?

-Majd Hitsuji elmondja.

Elindultam… volna, ha tudtam volna, hol van Hitsuji.

-Uram… Eln�z�st, de hol van Hitsuji?

-Menj v�gig a folyos�n, fordulj balra, �s az ottani folyos�n jobbra az �t�dik ajt�.

Elmentem a folyos� v�g�ig. Befordultam balra, �s elmentem az �t�dik ajt�ig. Hitsuji le se tagadhatja, hogy ismer engem. Az ajt�ra, egy nagy t�bl�ra r� volt �rva:

K�rem, ne nyissanak be

                          Hitsuji Hitsu

Mell� egy unott arc� birka volt rajzolva. �n nyaggattam folyton evvel. Az ajt� befel� ny�lt. Szerencs�mre, ugyanis �ppen ekkor kinyit�dott, �s megl�ttam Hitsujit. Egy pillanatig csak n�ztem. H�rom �v alatt nagyon megv�ltozott. Viszont az arca a r�gi volt. Elmosolyodott, �s �gy sz�lt:

-Szia… Amara.

Ekkor felocs�dtam a k�bulatb�l. Itt �ll el�ttem az a fi�, aki   sz�niiskol�ba j�rt, �s aki t�bb volt nekem, mint bar�tom. Hirtelen eszembe �tl�ttek az eml�kek. Hogy b�slakodtam, mikor elj�ttem ide. B�r m�r az�ta m�sok lettek az �rzelmeim, ha m�r itt keresg�l�nk. Ugyanis az volt a c�lom, hogy akik h�rom �ve m�s iskol�ba iratkoztak, �jra l�tom �ket. De azt�n megval�s�tottam egy m�sik c�lom. �s a r�gi c�l most az orrom el�tt van. Nem tudtam azt mondani: „Szia, hogy vagy?” Ezt m�sk�pp fejeztem ki. M�ghozz� nem valami saj�tosan (sajnos!). Ugyanis a nyak�ba ugrottam, �s egyre csak azt ki�ltoztam:

-Hitsuji, Hitsuji!

-Amara… Nem tudtam, hogy ennyire hi�nyoztam.

-Pedig tudhattad volna -mondtam nevetve, de m�g mindig nem eresztettem. –Teljes�tetted egy �lmom, Hitsuji. –a szemeim hirtelen megteltek k�nnyekkel. –Visszakaptam a r�gi bar�taim, �s azt, aki nekem t�bbet jelentett a bar�tokn�l.

Eleresztettem �s elnevettem magam:

-Ne haragudj, hogy els�rtam magam, de hi�nyozt�l.

-Semmi gond Amara! Igaz�n. Figyelj…

Megint nevetnem kellett. Mindig nyugtat� hat�s� volt sz�momra, mikor Hitsuji azzal a jellegzetes hangs�llyal azt mondta: Figyelj.

-Ne haragudj, hogy bunk� m�don f�lbeszak�tottalak. Err�l jut eszembe, Elolvastad m�r, hogy mit adunk el�?

-M�g nem. V�rjunk csak. Hogyhogy el�adunk?

-Az igazgat� �r arra k�rt, hogy j�tsszam el a f�szerepet.

Hitsuji elmosolyodott.

El�vett�k a nyomtatott f�zetet, �s beleolvastunk.

-„A t�zsz�l�ttek nem �lmodhatnak. De sz�ks�gem van egy �lomra, s ez az �lom nekem te vagy.” Hitsuji, ezt a sz�veget k�nny� lesz megtanulnom.

-V�rj�l, nem csak ez van.

-Viszont ezt a t�rt�netet �n �rtam, idestova h�rom �ve.