Testvéri szeretet:Arianna(YYH)fanfice4.fejezet:Titokzatos Shizuka
Arianna 2006.05.03. 15:52
Egy titokzatos lány,akiről szinte semmit nem lehet tudni!Ráadásul még Yukirin is eltűnt!De mi ez az egész?Talán az eddigiek nem voltak elegek?
Mire Yukirin egy kicsit megnyugodott már felkelőben volt a nap. Kurama úgy gondolta
ideje visszamenni a szobájába és játszani a tudatlan fiút.
-Figyelj Yukirin! Mindjárt visszajövök, de még játszanom kell a gyanútlan halandó
szerepét. Sietek.
Kurama elsietett. Yukirin megtörölte szemeit, és közben sóhajtott egyet:
-Kedves Youko.
Szépen, lassan megnyugodott, hamarabb, mielőtt Kurama visszaért volna
Eközben Kurama sietve magára kapkodta aznapi ruháit. Lefelé menet a lépcsőn direkt megcsúszott, és leesett, ami nem kis zajjal járt. Minden úgy történt, ahogy eltervezte.
Édesanyja jött ki a szomszéd szobából.
-Semmi baj, kisfiam?
-Nem, nem, semmi, csak egy kissé meglepődtem.
-De hová mész ilyenkor hajnalban?
-Csak egy kicsit ki akartam menni a friss levegőre, sétálni, rossz volt a közérzetem.
Sajnálom, nem akartalak felébreszteni.
-Semmi baj, menj csak sétálni.
Kurama sietett. Pillanatok alatt odaért a fához, de Yukirin nem volt ott! Kurama
körülnézett, hátha a közelben van, de nem látta. Csupán egy furcsa lányt látott, aki
ugyanolyan egyenruhát viselt, amilyet abban az iskolában is kötelező viselni, ahová jár.
Csakhogy ezt a lányt még nem látta az iskola területén. A lány félelmetesen gyönyörű volt. Hosszú hajába néha-néha belekapott a szél. Fekete szemeiből a mély szomorúság áradt,
ahogy a távolt fürkészte. Ezek a szemek, amint megcsillantak a felkelő nap fényében,
nagyon hasonlítottak Yukirin szemeire, amikor itt hagyta. Kurama elhessegette ezt a
gondolatot. Egyébként is, indulnia kellett az iskolába. A lányról aztán szinte mindent
megtudott, rögtön az első órán. Új tanuló, Shizuka Arakawának hívják, eddig másik iskolában
tanult. ”Ezek szerint mégsem ő az” -gondolta megkönnyebbülve Kurama. Korai volt az
öröme. Ordításokat hallott a folyosóról, mikor épp vette volna elő a füzetét, hogy-jó
szokása szerint- lejegyzetelje az órán történteket. Az ordítások egyre közelebbről
hangzottak:
-Kurama! Kurama!
Hirtelen valaki belökte az osztályterem ajtaját. Kurama megpróbált elrejtőzni a füzete
mögé, ugyanis Yusuke állt az ajtóban. Kurama tanára gyorsan közbelépett:
-Hé fiatalember, nem órán kéne lennie? Egy másik iskolában? Minamino, tedd le
rendesen azt a füzetet. Egyáltalán miért bújtál el mögé?
Yusuke Kurama irányába fordult.
-Na végre megtaláltalak, Kurama.
-Nem ismerlek Yusuke.
-Mit morogsz Minamino?
-Semmit, nem lényeges tanár úr.
-Nos akkor fiatalember menjen órára, és majd megbeszélik iskola után a dolgokat.
Kurama majd leesett a székről, látva, hogy az osztályában rá se bagóztak arra, hogy
Yusuke Kuramának nevezte. Érezte, hogy valaki figyeli. Shizuka volt. „Olyan különös.
Szigorú a tekintete, de ugyanakkor érezni, hogy jobban aggódik értem, mint bárki
más” –gondolta Kurama. Tanítás után még maradt egy kicsit az iskolában. Ez idő alatt
Shizuka sétált oda hozzá, különös indokkal.
-Minamino, beszélhetnénk? Négyszemközt. Máshol.
-Miért nem beszélhetünk itt?
-Nem biztonságos.
Kurama követte Shizukát.
-Mond Shizuka, mi olyan titokzatos, hogy nem lehetett a teremben megbeszélni?
-Nem szeretnélek még egyszer a miatt kihúzni a csávából, mert a barátaidnak eljárt a
szájuk. Rám mindig számíthatsz, Kurama, de ebben többé nem segítek.
Kurama ennyire talán még sosem döbbent meg.
-Te honnan…
-Honnan tudom a valódi önmagadnak a nevét? Ez titok. De annyit tudnod kell, hogy az
igazi valód nem Shuichi, és nem is Youko. Inkább valaki más. Hogy ki, azt ne tőlem
kérdezd. Még valami. Ameddig bármire emlékszel, semmit nem fogsz elfelejteni. Jobb
rossz emlékek között élni, mint a feledés homályába merülni. És most menj. Yusuke az
iskola előtt vár. Siess!
Kurama -nem kevés csodálkozással bár, de- követte az utasítást.
|