Mire Yukirin egy kicsit megnyugodott m�r felkel�ben volt a nap. Kurama �gy gondolta

ideje visszamenni a szob�j�ba �s j�tszani a tudatlan fi�t.

-Figyelj Yukirin! Mindj�rt visszaj�v�k, de m�g j�tszanom kell a gyan�tlan haland�

szerep�t. Sietek.

Kurama elsietett. Yukirin megt�r�lte szemeit, �s k�zben s�hajtott egyet:

-Kedves Youko.

Sz�pen, lassan megnyugodott, hamarabb, miel�tt Kurama vissza�rt volna

Ek�zben Kurama sietve mag�ra kapkodta aznapi ruh�it. Lefel� menet a l�pcs�n direkt megcs�szott, �s leesett, ami nem kis zajjal j�rt. Minden �gy t�rt�nt, ahogy eltervezte.

 �desanyja j�tt ki a szomsz�d szob�b�l.

-Semmi baj, kisfiam?

-Nem, nem, semmi, csak egy kiss� meglep�dtem.

-De hov� m�sz ilyenkor hajnalban?

-Csak egy kicsit ki akartam menni a friss leveg�re, s�t�lni, rossz volt a k�z�rzetem.

Sajn�lom, nem akartalak fel�breszteni.

-Semmi baj, menj csak s�t�lni.

Kurama sietett. Pillanatok alatt oda�rt a f�hoz, de Yukirin nem volt ott! Kurama

k�r�ln�zett, h�tha a k�zelben van, de nem l�tta. Csup�n egy furcsa l�nyt l�tott, aki

ugyanolyan egyenruh�t viselt, amilyet abban az iskol�ban is k�telez� viselni, ahov� j�r.

Csakhogy ezt a l�nyt m�g nem l�tta az iskola ter�let�n. A l�ny f�lelmetesen gy�ny�r� volt. Hossz� haj�ba n�ha-n�ha belekapott a sz�l. Fekete szemeib�l a m�ly szomor�s�g �radt,

 ahogy a t�volt f�rk�szte. Ezek a szemek, amint megcsillantak a felkel� nap f�ny�ben,

nagyon hasonl�tottak Yukirin szemeire, amikor itt hagyta. Kurama elhessegette ezt a

gondolatot. Egy�bk�nt is, indulnia kellett az iskol�ba. A l�nyr�l azt�n szinte mindent

megtudott, r�gt�n az els� �r�n. �j tanul�, Shizuka Arakaw�nak h�vj�k, eddig m�sik iskol�ban

tanult. ”Ezek szerint m�gsem � az” -gondolta megk�nnyebb�lve Kurama. Korai volt az

 �r�me. Ord�t�sokat hallott a folyos�r�l, mikor �pp vette volna el� a f�zet�t, hogy-j�

szok�sa szerint- lejegyzetelje az �r�n t�rt�nteket. Az ord�t�sok egyre k�zelebbr�l

hangzottak:

-Kurama! Kurama!

Hirtelen valaki bel�kte az oszt�lyterem ajtaj�t. Kurama megpr�b�lt elrejt�zni a f�zete

m�g�, ugyanis Yusuke �llt az ajt�ban. Kurama tan�ra gyorsan k�zbel�pett:

-H� fiatalember, nem �r�n k�ne lennie? Egy m�sik iskol�ban? Minamino, tedd le

rendesen azt a f�zetet. Egy�ltal�n mi�rt b�jt�l el m�g�?

Yusuke Kurama ir�ny�ba fordult.

-Na v�gre megtal�ltalak, Kurama.

-Nem ismerlek Yusuke.

-Mit morogsz Minamino?

-Semmit, nem l�nyeges tan�r �r.

-Nos akkor fiatalember menjen �r�ra, �s majd megbesz�lik iskola ut�n a dolgokat.

Kurama majd leesett a sz�kr�l, l�tva, hogy az oszt�ly�ban r� se bag�ztak arra, hogy

 Yusuke Kuram�nak nevezte. �rezte, hogy valaki figyeli. Shizuka volt. „Olyan k�l�n�s.

Szigor� a tekintete, de ugyanakkor �rezni, hogy jobban agg�dik �rtem, mint b�rki

m�s” –gondolta Kurama. Tan�t�s ut�n m�g maradt egy kicsit az iskol�ban. Ez id� alatt

Shizuka s�t�lt oda hozz�, k�l�n�s indokkal.

-Minamino, besz�lhetn�nk? N�gyszemk�zt. M�shol.

-Mi�rt nem besz�lhet�nk itt?

-Nem biztons�gos.

Kurama k�vette Shizuk�t.

-Mond Shizuka, mi olyan titokzatos, hogy nem lehetett a teremben megbesz�lni?

-Nem szeretn�lek m�g egyszer a miatt kih�zni a cs�v�b�l, mert a bar�taidnak elj�rt a

sz�juk. R�m mindig sz�m�thatsz, Kurama, de ebben t�bb� nem seg�tek.

Kurama ennyire tal�n m�g sosem d�bbent meg.

-Te honnan…

-Honnan tudom a val�di �nmagadnak a nev�t? Ez titok. De annyit tudnod kell, hogy az

igazi val�d nem Shuichi, �s nem is Youko. Ink�bb valaki m�s. Hogy ki, azt ne t�lem

k�rdezd. M�g valami. Ameddig b�rmire eml�kszel, semmit nem fogsz elfelejteni. Jobb

rossz eml�kek k�z�tt �lni, mint a feled�s hom�ly�ba mer�lni. �s most menj. Yusuke az

iskola el�tt v�r. Siess!

Kurama -nem kev�s csod�lkoz�ssal b�r, de- k�vette az utas�t�st.