--==Prettykitty==--
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Szinkronszinészek -szinésznők
 
GreenGreen
 
telik az idő
 
fan cucok
 
Midori visszatér(PK fanfic)
 
Yu Yu Hakusho
 
szavazás
Kinek mi az ízlése.
Ki a TE kedvenc szinkronszinészed/szinkronszínésznőd?

Seder gábor (25 / 19%)
Zsigmond Tamara (57 / 43%)
Moser Károly (15 / 11%)
Bogdányi Titanilla (10 / 8%)
Molnár Levente (3 / 2%)
Molnár Ilona (5 / 4%)
Mindet szeretem (5 / 4%)
Mindet utálom (9 / 7%)
Párosítások(vendégkönyvbe írd,hogy kik) (3 / 2%)

Szavazatok száma: 132

Létrehozás időpontja:
2006-06-08 11:32:22

Szavazás lezárva:
2019-05-26 14:47:03


Lezárt szavazások
 
F.O.X
 
Yugioh GX!
 
Felhivás!

Ha van beküldhendő fanficed ,

fanartod , saját készitésű képed vagy egyéb

használható tárgyad , akkor irj e-mailt erre az

 

amara11@freemail.hu

e-mail-cimre!

Köszönöm: Amara

and Prettykitty

 
egérkövi
BOCS ^^
 
Kappa Mikey
 

(66.6 KB)
tesztek
 
Higurashi no Naku Koro ni
 
Yolei Miyako fanfice:A Tűz Éjszakája
Yolei Miyako fanfice:A Tűz Éjszakája : A Tűz Éjszakája 5. rész

A Tűz Éjszakája 5. rész

  2007.08.22. 12:10

.

Koenma visszaváltozva, nyakig elmerülve a különféle iratokban, és az általa áthozott mappákban, - amiket az archívumból hozatott - kutatott Miyuki és Celendya adatai után. De nem járt sikerrel, Miyukiról csak annyit talált, amennyire a lány is emlékezett, Celendya meg mintha nem is létezett volna…

- Nem hiszem el, hogy erről a kettőről semmink sincs! Hisz Celendya a legnagyobb angyal istennő volt, előtte apámnak és nekem is meg kell hajtanom a fejem! - bosszankodott Koenma.

- Koenma-san, nem kellene inkább az iratokkal foglalkoznod? - szólt közbe George - Ha ezeket nem pecsételed le, és nem rendezed el, apád nagyon dühös lesz…

- Egyáltalán nem tud érdekelni most az apám! - fakadt ki fel sem nézve az ajtóban álló kollégájára, tovább bújta a lapokat. - Valami dereng, hogy Miyuki nem közönséges ember, de nem tudom hogy miért! Semlegesítés, különös jel van a homlokán, ősi nyelven beszél… ááá, mintha már olvastam volna valahol ezeket, csak hol?? És MIÉRT NINCS CELENDYÁRÓL SEMMI????

- Koenma-san… - szólt félve George - Talán…

- Mi az? - szólt dühösen, sürgettetve Koenma.

- Talán mikor az Archívumban történt az a nagy tűz, talán nem vettük észre, és Celendya adatai is odavesztek…

- Az nem lehet! - döbbent rá a valószínűsített igazságra. Nem adta fel, tovább folytatta a kutatást. Már szinte minden mappát, iratot megnézett, elolvasott, de semmi. Míg nem…

- Ez az! Ügyi vagyok ügyi vagyok, megtaláltam! - lelkendezett.

- Mit? - kérdezte George, és Koenma mellé ment. Koenma egy nagyon régi könyvet tartott a kezében, ami talán még Karmana bezárása után íródott.

- Hogy felejthettem el egy ilyen fontos dolgot! - mondta tovább, majd leugrott a székéről és készülődni kezdett az átváltozásra. - Ezt azonnal tudatnom kell Miyukival!

- De hát mit, főnök?

- Nézd csak meg a bal felső képet!

George megnézte. Egy ugyanolyan szimbólum volt rajta, mint ami Miyuki homlokán is, bár elég homályos volt már, az idő múlása miatt.

- Ez egy különleges szimbólum, az angyal istennő, Celendya jelképe, a homlokába sebhelyként helyezkedett el, s ez jelképezte erejét, befolyását, valamint istennői elhelyezkedését… - olvasta föl George a kép alatti írást, ami igaz ősi hieroglif szerű, de ismert írással volt írva. Majd Koenma folytatta, amit megjegyzett az olvasásból.

- Miután Karmanát bezárta, lelke a kristálygömbökbe költözött, ez tény. Viszont lelkének egy darabja szabadon bolyongott a világban, s a legenda szerint, egy kiválasztott lányban ez a lélek újjá fog születni, reinkarnálódni fog. Ez a lány képes lesz mindenre, mire Celendya képes volt, az ősi nyelvek tudásától a gömbök erejének befogadására, s az angyalszárnyas szimbólum is rajta lesz…

- Koenma ez azt jelenti, hogy…? - kérdezte leesett állal George. Koenma csak bólintott, ekkor már át is változott. - De, hogyhogy erről nem tudtál?

- Most már emlékszem… A szülei teljesen tisztában voltak ezzel, viszont mindig húzták, halasztották elmondani neki, hogy nem közönséges ember… Viszont ezt az ellenség pontosan tudta, tudta, hogy ő a kiválasztott, Celendya reinkarnációja. Ezért küldött rá, és szüleire tűzdémonokat, viszont ő valahogy túlélte. Ezután felégetetett az ellenség minden olyan dolgot, ami róla és Celendyáról szól, nehogy én tudomást szerezzek róla…

- De…

- A szülei sosem mondták el nekem az igazságot, titokban tartották még apám előtt is, így jó, hogy nem tudtam erről… Csak azt nem tudom, ki törölte ki az emlékezetét, miért nem emlékszik semmire? Mindegy… most mennem kell! Ezt el kell mondanom Yusukééknek, és neki.

- De mi lesz a papírmunkával?

- Az várhat! - majd Koenma kilépett az ajtón.

 

Gyönyörű reggel volt. Miyuki már korábban fölébredt, és ő csinált reggelit Kuramának és az anyjának is. Hamar beilleszkedett a családba, és hamar be is fogadták. Shiori nem is sejtette, hogy Miyuki nem is egy cserediák, a lány úgy el tudta játszani, hogy az, hogy teljesen elhitte.

- Nehéz ez a kettős élet! - jegyezte meg, mikor az iskola felé mentek Kuramával - Nem esik jól, hogy hazudnom kell az anyádnak…

- Tudom, de nem mondhatjuk el a titkunkat! - mondta Kurama, és átkarolta Miyukit.

Lassan be is értek a suliba és az osztályukba. Ahogy mentek a helyükre Ayame megszólította őket.

- Szóval Koenma nem egy közös barát, hanem a főnökötök, és te sem a szüleid miatt vagy itt, Miyuki!

- Ayama, te meg… - hökkent meg Miyuki, majd rájött, ki mondhatta el neki. - MILLA! - kiáltott rá Ayame padtársára - Nem megmondtam, hogy ne mond el senkinek!

- Mit vártál? Korrepetálásról volt szó, nem életveszélyes harcról! Megijedtem, valakinek muszáj volt elmondanom! - vágott vissza a barátnő.

- És jól is tette! Miért nem mondtad ezt el nekünk? Azt hittem barátnők vagyunk!

- Ayame… Egy: nem tehetem, mert kikapok Koenmától, aki egyébként a Szellemvilág vezetője. Kettő: úgy sem hittetek volna nekem…

- Ez gyenge kifogás! Ígérd meg, hogy máskor mindent elmondasz nekünk, legyen az szellemvilági, evilági, pasi ügyi, iskolai téma, de a M.A.M. elől semmit sem titkolsz el! - mondta Ayami és a kisujját mutatta.

- Igen! Ígérd meg! - tette hozzá Milla, és ő is odanyújtotta a kisujját az ígéret tartás jeleként.

- MAM? Az meg mi? - kérdezte Miyuki.

- M. A. M., vagyis: Milla, Ayame, Miyuki. Tegnap találtuk ki Ayaméval, ez jelképezi a köztünk lévő barátságot… Vagyis, csak akkor, ha megígéred amit mondtunk! - válaszolt Milla.

- Jó, de akkor ti is ígérjétek meg, hogy ha harcolnom kell, akkor nem fogtok követni, ez nektek túl veszélyes!

- Rendben! - vágták rá, majd mind hármójuk kisujját összeszorították.

 

Csöndes napnak bizonyult a mai. Ahhoz képest, hogy tegnap a kristálygömbért kellett harcolniuk, most minden olyan nyugis volt. És ez Kuramát aggasztotta is.

- Ugyan Kurama, inkább örülj annak, hogy nem kell harcolnunk! - nyugtatta Yusuke, ahogy a park felé ment a csapat.

- Valami akkor sem stimmel, Koenma azt mondta, hogy ezzel nincs vége, és én is így gondolom! - szólt Kurama.

- Egyébként miért is kell nekünk a parkba mennünk, Botan? - kérdezte Yusuke.

- Koenma-san kérte, hogy vigyelek oda titeket. Valamit szeretne mondani. - válaszolt.

- És ezt nem lehet a szellemvilágban elintézni? - kérdezte Miyuki.

- Nem, meg Koenma-san nagy rendetlenséget hagyott az irodájában, valószínűleg el sem férnénk… - jegyezte meg Botan. Ekkor Miyuki megtorpant. Valami furcsa érzése lett, hogy követik…

- Mi az Miyu? - kérdezte Kurama.

- Úgy érzem, hogy valaki követ minket… - majd hátra fordult, de senkit sem látott.

- Teh, szerintem csak hallucináltál… Menjünk tovább! - mondta Kuwabara, s tovább is mentek. Miyuki még egy darabig helyben maradt, és a környéket szemlélte, de tényleg nem látott senkit, így előre fordult, de ekkor egy magas, fekete hosszú hajú, lila szemű, álarcos férfival találta szembe magát. A hirtelen találkozástól kicsit megijedt, így egy két lépést hátrált.

- Miyuki, ha nem tévedek. - szólt az idegen.

- I-Igen… Segíthetek? - kérdezte a lány. Furcsa érzés kerítette el, amikor a férfira nézett. Ő nem válaszolt, némán elment mellette, viszont ekkor Miyuki gonosz erőt érzett benne, nem tudta megmagyarázni, de érezte, hogy nem közönséges… Miyuki utána nézett, viszont ekkor a fiúk már jóval előtte jártak.

- Hé! Még ma elindulsz, vagy várjunk holnapig? - kiáltotta utána Yusuke.

- Megyek már, megyek már! - kiáltotta vissza Miyuki, majd hozzájuk rohant. Viszont a férfi nem hagyta nyugodni…

Lassan beértek a parkba, s Koenmát is megpillantották egy padon ülve.

- Csak hogy ideértetek! Fontos dolgot kell elmondanom nektek! - szólt, és fölállt, mikor odaértek.

- És mégis mit? - szólalt meg Hiei.

- Tényleg, a kristálygömböt elrejtetted? - kérdezte Miyuki, aki még most is úgy érezte, hogy figyeli az a férfi…

- Igen, biztonságos helyen van, Jin őrzi! Most pedig gyertek! Egy nyugisabb helyen szeretnék veletek beszélni! - mondta, majd elindult azon az ösvényen, amin Kurama és Miyuki is ment. Nemsokára be is értek arra a tisztásra, ahol a szerelmespár egymásra talált.

- Na, most már végre elmondod miért kellett idejönnünk? - kérdezte türelmetlenül Yusuke.

- El, de ez leginkább Miyukira tartozik… - válaszolt Koenma, és már kezdte volna mondani, amikor hirtelen nagy szél támadt.

- Mi ez? - kérdezte Kuwabara.

- Nagy spirituális erőt érzek! És itt van, itt van valahol a tulajdonosa is! - mondta Hiei, s már a kardjára emelte a kezét. Ekkor Kurama fölkapta a fejét.

- De hisz… De hisz ezt az aurát ismerem! De, az nem lehet!

- Ó dehogynem! - szólt egy hang, majd a tulajdonosa lassan kilépett a fák árnyékaiból. Fekete, hosszú haját fújta a szél, hangját tompította a száján lévő álarc, lila szemei vészjóslóan csillogtak… Kurama rémülten ismerte fel régi ellenfelét.

- Karasu! De… hogyan?

- Karasu? Te ismered ezt a fickót? - kérdezte döbbenten Miyuki.

- Ellenfelek voltunk a Sötét Harcművészetek Viadalán… De, én akkor megöltem. Hogyan jöhetett vissza?

- Ez téged ne érdekeljen, újdonsúlyt mesterem adott nekem újra életet, hogy saját kezűleg fizessem vissza, amit tettél, Kurama! - válaszolt gúnyos hanglejtéssel a végén, majd közelebb sétált, zsebre tett kézzel. Feszült lett a légkör, senki sem tudott megszólalni a döbbenettől, majd Yusuke tört fel azzal a kérdéssel, ami mindenkiben megfogalmazódott.

- Ki ez a mester? És hogyan tud életet adni? Ki képes ilyesmire? Ekkora hatalma senkinek sem lehet, hogy visszahozzon valakit, ez lehetetlen!

- Koenma, tudsz valakiről, aki tud ilyent csinálni? - kérdezte Hiei.

- Csak egy démonnak van ilyen hatalma, de őt száműztük, azt hittük Satsusey meghalt! - mondta idegesen Koenma.

- Ó, ő nagyon is él. - szólt Karasu - Igaz, titokban kell rejtőznie az Alvilág legmélyén, ahol lélekpatakok csordogálnak… Egy ilyen tóra mondott varázsigét, úgy tudtam visszajönni. Igaz, nincs ínyemre, hogy neki engedelmeskedjek, de szívesen bosszút állok Kuramán… Azáltal, hogy a szeme előtt végzek a kis barátnőjével! - mondta, majd a kis csapatra pillantott és azon nyomban valamilyen energia pajzs kerítette el őket Miyukitól. Miyuki megijedve fordult hátra, s alaposan megfigyelte a lilás spirituális ketrecet. Majd hozzáért, de gyorsan el is húzta a kezét, mert ahogy hozzáért, a ketrec megrázta a kezét.

- Ez meg mi? Mióta tudsz ilyet? - kérdezte dühösen Kurama.

- Ez, kérlek szépen az új erőm, amit visszatérésem során kaptam. Nagyon praktikus, ha nem akarjuk, hogy kotnyeleskedjenek! - válaszolt.

- Miyuki, ne menj bele! Nem ismered Karasut, te nem tudod mire képes! - szólt Kurama. Féltette szerelmét, hisz ő tudta, Karasu mennyire erős, mennyire meggyűlt vele a baja a viadalon, majdnem meg is halt, akkor mi lesz Miyukival?

- Nem futhatok el, nem hagyhatlak magatokra! Nem, itt maradok, és elintézem ezt a selyemfiút! - szólt, ügyelve, hogy ne érjem még egyszer a pajzshoz, majd elszánt tekintettel Kurasuhoz fordult. - Azt hiszed engem olyan könnyű lesz legyőzni? Nem adják azt olyan olcsón!

- Milyuki…

- Kurama! Mi is ennek a Karasunak a technikája? - kérdezte Miyuki hátra sem fordulva Kuramához. Kurama közelhajolt, majdnem hozzáért a „védő” falhoz.

- Vigyázz vele, nem szabad hogy hozzád érjen! Karasu kézérintéssel képes átáramoltatni másba a spirituális erejét, és ezáltal azt felrobbantani, ha hozzád ér, felrobbant, nem érhet hozzád! És ügyelj, ha leveszi az álarcát, már nem lesz szüksége tapintásra, anélkül is képes lesz olyan gömböket gyártani, ami halálra sebez! - mondta. Hangja néhol megremegett, most is féltette Miyukit, legszívesebben ő állt volna ki Karasuval, megvédte volna Miyukit. De nem tehette, ölbe tett kézzel kell végignéznie, hogy Miyuki mit fog lépni.

- Szóval kicsit Piperes, és jobb ha eltakarja a pofáját… - jegyezte meg a lány.

- Piper? - nézett furán Kurama.

- Áh, csak egy sorozatból egy boszorkány, aki szintén robbangat! - szólt vissza Miyuki, majd elszántan lépett előre Karasuhoz. - Rossz csatateret választottál, ha ennek a helynek bármi baja lesz, csúnyán megjárod! - szólt, Karasu szája pedig mosolyra húzódott, amit az álarctól nem lehetett látni. Nem habozott, rögtön rohanni kezdett Miyuki felé, hogy felrobbantsa, de a lány is gyors volt, máris arrébb ugrott. Karasu visszafordult, majd a kezében egy kis fénygömb jelent meg, majd az átalakult egy denevérszárnyú, egyszemű, gyújtózsinóros kis szörnyecskévé. Repülni kezdett Miyuki felé, aki értetlenül nézte a lényt, nem gondolta volna, hogy ártalmas lenne. Egyre közeledett felé, már majdnem elérte…

- Miyuki vigyázz vele! - kiáltotta Kurama, de késő volt, a szörnyecske Miyuki bal vállára repült, majd azon nyomban felrobbant. Miyuki fél arcát beterítette a szétfröccsenő vér, a hirtelen jött hatalmas fájdalom zsibbadásszerű érzést töltött meg benne, egyensúlyát elvesztette, s mikor már nem támolygott jobb kezét rögtön a sebére helyezte, remélve, hogy gyorsan meg tudja gyógyítani. Zihálva vett levegőt, erre nem számított, és ez igen csak felhúzta.

- „A fenébe jókadémon, ezt valahogy el felejtettem megemlíteni!”

- Csak nem dőlsz ki már ennyitől? Pedig még csak most kezdtük! - szólt gúnyosan Karasu, majd megint Miyuki felé rohant. A lány gyorsan a levegőbe ugrott, és egy másik különleges képességét használva lebegett. Úgy gondolta, akkor egy kicsit megpihenhet. Elismerte, igaza van ellenfelének, ha ennyitől így megremegett, mi lesz tovább? De nem, ő nem adja fel! Csak azért sem!

- Sötétfény örvény! - kiáltotta, majd egy tornádót irányított Karasu felé. Karasu elugrott a támadás elől, és úgy mozgott a levegőben, akár egy sejtelmes denevér, s mire Miyuki észhez kapott, addigra Karasu már vállon is érintette. Karasu nem küldött nagy energiát Miyukiba, így nem robbantotta föl egészen a lány eddig ép vállát. Miyuki ismét felkiáltott a fájdalomtól, már a másik oldalán is érezte azt a hatalmas fájdalmat. Térdére esve, vállát fogva ért földet, szentségelt is magában minden japán, és egyiptomi istent, amit csak ismert. Meginogva fölállt, mindkét karján végigfolyt a vér, és a kezén csöpögött le, tócsát csinálva. Dühösen nézett Karasura, aki ekkor ért földet. Hosszasan egymás szemébe néztek, míg végül Karasu megjegyezte:

- Nem tetszik az arckifejezésed!

- Bazd meg, akkor nem kell rám nézni! - fakadt ki Miyuki, majd ismét a magasba ugrott, s a dühtől felforrva egy fehér energia gömböt varázsolt a kezébe, majd Karasuhoz vágta, sikerrel - Nesze, hogy én is robbantgassak, ne csak te! - szólt szemtelenül, majd ismét a levegőben maradt. Viszont ez a támadás nem igazán hatott Karasura, Miyuki felé fordult, majd ismét olyan kis szörnyecskét varázsolt, csak most legalább húszat. Miyuki, tudva a veszélyt, villámsebesen kitért a támadástól, s a robbanó szörnyecskék egy csomó fát robbantottak föl, Miyuki helyett.

Kurama kétségbe esett szemekkel nézte Miyuki és Karasu harcát, rettentően aggódott, és röstellte, hogy a szörnyecskékről elfelejtett szólni. Annyira segíteni akart volna szerelmének, úgy odament volna segíteni neki, átvenni a harcot… de nem tehette.

 

Milla és Ayame éppen a parkhoz közeli bizsu tékából jött ki.

- Annyi pénzt kérni egy sima fülbevalóért! Kész rablás! - szólt mérgelődve Ayame.

- Pedig jól néz ki, de annyit tényleg nem ér meg! Inkább menjünk fagyizni! - mondta Milla.

- De hisz már október van!

- Ééés? Attól még lehet! - mondta, majd mindketten elindultak a park felé, hiszen ott csinálják a legjobb fagyikat. Ekkor viszont egy lány sikolyát hallották, majd kicsivel később füstfelhőt láttak a fák közül szállingózni.

- Ez, ez Miyuki hangja volt! - állapította meg rémülten Milla.

- Akkor menjünk, a park tisztása felől jött! - mondta Ayame, majd megfogta Milla karját, és rohanni kezdtek.

- De, nem ígértük meg Miyukinak, hogy nem követjük ha harcolnia kell?

- De, de ő is hazudott nekünk, most mi is megtehetjük! - válaszolt Ayame, majd rohantak tovább.

 

Miyuki épp hogy ki tudta kerülni a kis szörnyecskék raját, amit Karasu az előbb küldött rá, így is pár szörny alapos sebeket hagyott a karján, lábán, és a testén. Több fa is égett már, és a lány dühös volt, hogy a környezet romokban áll, pedig Kuramával milyen jól érezték itt magukat! A düh most sem költözött ki testéből, ugyanolyan lángoló szemekkel nézett Karasura. Majd egyszer csak lehunyta a szemét, és nevetni kezdett, senki sem értette miért, mindenki hitetlenül nézte a lányt.

- Ez a lány vagy megőrült, vagy valami eszébe jutott… - jegyezte meg Hiei.

- Nagyon remélem, hogy az utóbbi! - szólt Kurama.

- Mi olyan vicces? - kérdezte Karasu. Miyuki nevetett, majd Karasura nézett, és mosolyogva így szólt:

- Magamon nevetek, tegnap panaszkodtam, hogy nincs hozzám méltó ellenfél, erre kapok egy olyant, aki hideg vérrel megölne… Ez nevetséges! De, én akkor sem adom fel! - kiáltotta, majd elkezdett rohanni Karasu felé, majd egy lándzsaszerű energia fegyvert varázsolt a kezébe. Bár több helyen is sebesült volt, mégis olyan gyorsan tudott mozogni, hogy most Karasu sem tudta követni, így csak azt vette észre, hogy Miyuki belédöfi a spirituális lándzsát. A lány elugrott, amint ezt megtette, hisz tudta, hogy veszélyes, ha Karasu közel van hozzá. Kicsit bukdácsolva ért földet a lábait érte sebesülések miatt. Eddig nem is vette észre, de a karjairól, mellkasáról és a lábairól patakokban folyt a vér, pedig az iskola ruhájában volt… ami mostanára minden volt, csak ruha nem. Miyuki nem várta meg, hogy Karasu észhez térjen és rátámadjon, használta a Sötétfény örvényt, majd a szellemei erejéből nyilakat formált, és Karasu felé lőtte. A férfi az örvény elöl még úgy ahogy el tudott menekülni, de a felé száguldó nyilakat már nem. Kettő a hasába, egy a karjába és kettő a lábába fúródott, mondanom sem kell, hogy ez őt nagyon felhúzta.

- Dicséretes, ahhoz képes, hogy elbántam már veled, mindig van benned erő. - jegyezte meg - De ez kevés lesz! - mondta, majd lassan az álarcához emelte a kezét, és egy határozott mozdulattal letépte magáról. Ekkor elkezdett kiszőkülni és hullámosodni a haja… Miyuki megérezte, hogy hatalmas szellemi energia szabadult fel.

- „Jaj ne, Kurama figyelmeztetet, hogy nem veheti le az álarcát! Így már érintés nélkül is a levegőbe küldhet!” - gondolta Miyuki. Kurama gyomra görcsbe rándult, így még soha senkit nem féltett, soha nem aggódott ennyire. Már előre látta, Karasu miképpen fogja megölni Miyukit, segíteni akart, és hirtelen meg is feledkezett az energia burokról, így mikor indulni készült, az egész testét végigjárta az áramütés. Hanyatt vágódva esett a porba, s Hiei segített neki felkelni.

- A fenébe, valahogy csak ki lehet innen jutni! Nem hagyhatom, hogy Karasu bántsa Miyukit! - mondta Kurama - Kuwabara! Te át tudod vágni a dimenziókat, talán ezt is megpróbálhatnád…

- Nem lehet! - szólt közbe Koenma - Ez nem egy dimenzió, csak egy erős fal, de Kuwabara kardja kevés ahhoz, hogy ezt átvágjuk. Ahhoz nagyobb energia kell!

- Mint a Rei Gunom? - kérdezte Yusuke.

- Nem, annál is erősebb! Nem tehetünk mást, mint bízunk Miyukiban! - majd Koenma gondolatban hozzátette - „És a benne lakozó angyal istennő erőben.”

Kurama föltápászkodott, és továbbra is aggódóan nézte a harcot.

- „Még sosem láttam Kuramát ennyire nyugtalannak… Valóban nagyon szeretheti azt a lányt…” - gondolta Hiei, majd ő is a csatát figyelte.

- „Jól van, nyugi Miyuki, attól hogy látom a rusnya arcát és hogy eszéhez illő haja van még nem jelenti azt, hogy vesztettem!” - gondolta Miyuki.

- Bár Satsusey azt mondta, ő akar veled végezni… Viszont a bosszúm nem lenne elég édes, ha hagynám, hogy Kurama ne lásson meghalni! - mondta Karasu.

- Karasu, velem van bajod, akkor miért Miyukit bántod? Velem kell harcolnod, nem vele! - kiáltotta Kurama.

- Ismerlek… Nagyobb kín neked, ha a számodra legkedvesebbet pusztítom el, mintha a te magad halnál meg! - válaszolt Karasu a válla fölött hátrapillantva, majd Miyukira nézett. A kezében lassan megjelent valami…

- Egy bomba! - vette észre Miyuki, s tudta, hogy Karasu hozzá akarja majd dobni. Így is történt, hatalmas robbanás történt, ég és föld is beleremegett, nagy porfelhő szállt fel a levegőbe s rengeteg fa, bokor meggyulladt.

 

Hirtelen megremegett a föld, és robbanásszerű hangot hallott a két lány, majd egy ösvény felöl füst szállt föl.

- Áh, mi volt ez? - kérdezte Milla.

- Onnan jött! - mutatott Ayame az ösvényre.

- Ismerem azt az utat, egy szép kis tisztás felé vezet… - mondta Milla.

- Valami azt súgja, hogy Miyuki és a kis barátai is ott lesznek! - mondta Ayame.

- Akkor arra kell mennünk! Jaj, remélem Miyukinak nem esett baja a robbanástól, szerinted mitől volt?

- Nem tudom, de én is remélem, hogy Miyukival minden rendben… Menjünk! Talán valami hasznunk lesz! - majd a két lány elindult az ösvényen, rohantak ahogy csak tudtak…

 

Miyukinak sikerült kitérnie a robbanástól, csak a feje sérült meg egy kicsit, és a szeménél folyt le egy kis vér. A levegőben volt, szerencséje a gyorsasága volt és a magas fájdalomküszöbe, különben már súlyos bajai lennének.

- A fenébe! Remélem több ilyennel nem támad, legközelebb nem biztos hogy ilyen szerencsém lesz! - mondta, majd le akart volna ereszkedni, de ekkor rengeteg kis zöld gömböcskéket pillantott meg maga körül. Fölötte, alatta, mellette, mindenhol ilyen gömbök voltak, gyanította, hogy ezek lehetnek azok a bombák, amikről Kurama is beszélt, így nem mozdult.

- Lehet, hogy az előbbi támadástól el tudtál menekülni, de ezeket hogy kerülöd el? - gúnyolódott Karasu, majd egy gömböt Miyuki hátához érintett, ami így rögtön fel is robbant. Ahogy Miyuki megmozdult a fájdalomtól azon nyomban három másiknak ütközött hozzá, majd ezután - nem bírva tovább a lebegést az ereje hiánya miatt - lezuhant, aminek következtében az alatta lévő gömböcskékhez, is hozzáért.

- Miyuki!! - kiáltotta Kurama, szemében könnyek csillogtak majd az arcán folytak le. Miyuki nagy nehezen föltápászkodott, bár már mindene fájt, röstellte magát, amiért nem tudott mozdulatlan maradni, s ezért hibáztatta magát.

- Ne félts Kurama… - fordult hozzá - Engem ilyen gömbökkel nem lehet legyőzni! - nyögte a lány, kezét fogta, hogy gyógyítsa sebeit, de ereje már igen megfogyatkozott, nem sokra ment a gyógyítással. Kurama mélyen Miyuki szemébe nézett, nem értette, mit akar bizonyítani a Karasu elleni harccal. Elfuthatna, elmenekülhetne… de miért nem teszi?

Léptek zaja törte meg a csendet, hirtelen az ösvényről, ahonnan jöttek két lány lépett elő, rémült arcuk leírhatatlan volt, mikor megpillantották Miyuki vérben ázó testét…

- Miyuki! - kiáltották.

- Ayame, Milla!? Mi a rossebet kerestek ti itt? - kérdezte döbbenten Miyuki, de látta, hogy Karasu feléjük ugrik. Miyuki gyorsan megelőzte, Ayaméra ugrott, majd védőpajzsot vont maguk köré. Lassan feltápászkodott, majd lefogva barátnőjét kérdezősködött:

- Mi a csudát vagytok itt? Nem meg nem mondtam, hogy ne gyertek ha harcolok?

- Aggódtunk! Ahogy megláttuk a robbanást, és hallottuk a sikolyodat tudtuk, hogy bajban vagy, gondoltuk, segítnünk! - válaszolt szintén veszekedve Ayame, Milla pedir rémülten bámulta Miyukit.

- Segíteni??? Azt lett volna a legnagyobb segítség, ha elpucoltok!!! Tudjátok ti mibe csöppentettek bele? Ez nem egy utcai verekedés, ez élet-halál harc! Itt valaki meg fog halni! Ha csak egy pillanatra is lankad a figyelmem, én leszek az!

- M-Miyuki… Tiszta vér vagy… Mi történt veled? - kérdezte remegve Milla. Miyuki felállt, felsegítette Ayamét is, akit kicsit össze is vérezett.

- Láthatóan nem te állsz nyerésre. - jegyezte meg Ayame.

- Jó észrevétel! Ez a szöszi nagyon erős, kézérintéssel bármit képes felrobbantani! És most már, arra is képes, hogy kézérintés nélkül is robbantgasson! Nem áll jól a szénám, de nem adom fel!

- De, a többiek miért nem segítenek? - kérdezte Milla.

- Nem tudnak, Karasu gátat emelt eléjük, hasonló falat, mint ami ez is, csak nem védelemre szolgál és nem tudnak kimenni alóla. Viszont nektek sem szabad elmenni ez alól! - válaszolt Miyuki, és már indult volna ki…

- Csak nem akarsz visszamenni? - kérdezte Ayame.

- Miyuki, meg fog ölni! - szólt Milla.

- Nem tehetek mást, most, hogy ti is itt vagytok muszáj titeket megvédenem! Maradjatok itt, és ha netán… Ha netán elbuknék, és megszűnne a védőfal… Rohanjatok, amilyen gyorsan csak tudtok! - mondta Miyuki, majd elszántan, sántítva visszatért a csatatérre. - Nem fogsz győzni Karasu. Ilyen könnyen nem! Bár nem tudom, mit ártottam én a mesterednek, annak a Satsuseynek, hogy külön mondta, ő akar megölni, de nem adom fel! Harcolni fogok, ha kell, az utolsó csepp véremig!

- Szép a kitartásod, de ez ide kevés lesz! - mondta Karasu, majd megint olyan kis gömböket varázsolt Miyuki köré - Túl könnyű a dolgom! - mondta, majd a lány lábához érintett egyet. Miyuki erős maradt, elfojtotta fájdalmát, így nem esett újra abba a hibába, hogy nekimegy a többi gömbnek.

- Eszméletlen, hogy ez a lány mennyi mindent kibír! Kurama ilyenkor már alig állt a lábán, ő meg még a fájdalmát is képes elfojtani! - csodálkozott Kuwabara.

- Honnan van ennyi szellemi energiája? - kérdezte Yusuke.

- Ez már nem szellemi energia! - szólt közbe Koenma, majd ismét gondolatban tette hozzá hogy- „Hanem Celendya ereje…”

- „ Valahogy csak le lehet győzni! - gondolkozott Miyuki - Várjunk! Emlékszem, hogy az én erőm is képes más testébe átáramlani, talán… Nincs időm ezen vacillálni!” - majd nem törődve a bombákkal egyenesen Karasu felé rohant, rohant, de nem támadott. Karasura ugrott, két tenyerét a mellkasára helyezte, és ősi nyelven egy varázsigét mondott, halkan, így senki sem hallotta, még Karasu sem. A férfi nem tudta, Miyukinak mi a célja, így kihasználva, hogy közel van hozzá szorosan megfogta Miyuki kezét… A lány rögtön érezte ahogy a kezeiről leég a bőr, felrepedezik, és az arcáig fröccsen a vér. Amilyen gyorsan csak tudtott kiszabadult Karasu karmai közül, és iszonyatos fájdalommal arrébb  ugorott. Nem érezte a teste többi sajgását, csak a keze eszméletlen fájdalmát érezte. Tágra nyílt szemekkel, fogát összeszorítva tartotta vissza a sikolyát, kezdett homályosan látni, és az egyensúlya is megingott, de most nem adhatta fel! Csak egy kis ideig kell kibírnia, amíg a varázsigéje nem hat, utána már győz! Erőt vett magán, s megtartotta az egyensúlyát, csak is az előző támadása éltette, ha az nem vált be, tényleg vége. De nem lehet vége! Akkor Milla és Ayame védőpajzsa megszűnik, és akkor veszélybe kerülnek!

Karasu rohanni kezdett felé, meg akarta érinteni, és ezt Miyuki nem hagyhatta. Próbált elmenekülni, de annyira fájt mindene, hogy védekezésre szorult. Jobb karjával egy gyenge védőpajzsot vont maga köré, ami így is nagy erőt vett el, tekintve, hogy a válla, karja és a keze teljesen leépült. Sajnos a pajzs nem volt túl erős, Karasau vészesen közelített hozzá, hogy megérintse Miyuki vállát… ami meg is történt. Most már nem tudta visszatartani a sikítást, ordítva próbált elmenekülni, s azzal hogy Karasu hozzáért végképp nem érzett más, csak fájdalmat. Már a könnye is eleredt, merő vér volt az egész lány, a keze pedig teljesen elfeketedett…

- „ Csak egy kicsit, csak egy kicsit bírjam ki… „- gondolta Miyuki. Nagyon kimerült volt már, szemét is alig bírta nyitva tartani.

Egyszer csak valami a gátnak csapódott. Hiei a hang irányába nézett… Kurama volt az, a rózsa ostorral próbálta megsemmisíteni a falat. Annyira kétségbe esetten, szinte zokogva… Retteget, hogy elveszíti Miyukit, mindenáron ki akart jutni, és segíteni neki, de hiába ütötte, csapdosta a falat, az bizony nem szűnt meg. Mégis kitartóan próbálkozott… Mindenki együtt érzően nézett rá, sejtették mit érezhet és tudták, hasztalanul erőlködik, meg kell várniuk, hogy Karasu megsemmisüljön… De jelen pillanatban, ez nem így látszott…

- MIYUKI!!! - kiáltotta reményvesztetten Kurama, majd térdére esve zokogott, nem tudta már tovább nézni, ahogy szerelme haldoklik.

- Miyuki nemsokára meghal! - jelentette ki Karasu, majd egy újabb bombát készült Miyukihoz vágni, kegyelemdöfésként… De Miyuki nem hagyta. Bár leírhatatlan fájdalmat érzett minden porcikájában, főként a kezében, meg próbálta minden erejét egy utolsó támadásba foglalni, ez pedig a Sötétfény örvény lett volna. Nehezen tudta összegyűjteni a kezébe az erőt, tekintve, hogy teljesen megégett, szinte leégett róla bőr. Már zokogott a fájdalomtól, de sikerült, ereje összegyűlt a kezében, majd mielőtt Karasu eldobhatta volna a bombát, Miyuki egy elsöprő tornádót irányított Karasu felé. Sikeresen megsebezte Karasut, de még mindig a kezében volt a bomba, s sebesülten is Miyuki felé dobta…

De nem történt semmi, nem robbant föl. Karasu értetlenül nézett, nem értette mi folyik itt, viszont Miyuki igen, és ismét elnevette magát.

- Mit röhögsz már megint? - kérdezte szúrós szemekkel Karasu.

- Félreértés ne essék, most viszont rajtad nevetek! - szólt Miyuki, bár már a beszéd is fájt neki. - Szerinted csak úgy szórakozásból értem a rusnya testedhez? Neem… Tudod, én is képes vagyok átvinni másba az energiámat, bár az én módszerem kicsit lassabb, és ha el is terjedt az áldozat testében, akkor is csak egy szóval képes azt megsemmisíteni. Komám, te azért nem tudtál most robbantani, mert a varázsigém hatott, és ha kimondom azt a szót, neked sajnos véged!

- Mi?? - fakadt ki Karasu. Erre nem számított, ha Miyuki valóban képes erre, akkor a látszat nagyon csal, és a lány hatalmas erőt birtokol, ahogy arra Satsusey is gondolt. Kétségbe esett a férfi, megpróbált gömböket varázsolni, de nem ment… - Ez nem lehet!

Miyuki sántítva, kezét lógatva, és fájdalmával küszködve Karasu felé cammogott, vércsíkot maga után húzva.

- Dehogynem! Sajnos a bosszúdnak még várnia kell! - majd Miyuki határozottan, színtelen hangon kimondta a szót, ami a fény japán megfelelője volt - Hikari!

Karasu abban a pillanatban cafatokra robbant szét, ahogy ez a szó elhangzott. Az általa emelt pajzs megszűnt, hőseink szabadok voltak, de hősnőnk fáradt volt, így a Millát és Ayamét védő pajzs is megsemmisült. Kurama ahogy szabad volt a pálya Miyukihoz rohant, épp időben, mert a lány akkor esett össze, így egyenesen Kurama karjaiban.

- Miyuki, Miyuki jól vagy? - kérdezte Kurama, majd az ölébe vette a lányt. Nagyon zihált, alig kapott levegőt, keze a mellkasán nyugodott, úgy nézett ki, mint aki egészen könyékig nyúlt az olajba, majd úgy nyúlt a tűzbe… nem volt szép látvány. Haja összeborzolódott, véres lett, ahogy arca is eltorzult a rettenetes fájdalmaktól. Lábairól csurgott a vér… nem úgy tűnt, hogy túléli a másnapot…

Mindenki Miyukihoz és Kuramához gyűlt, és együtt érzően nézték őket.

- Jól vagy, nem esett bajotok? - kérdezte Hiei Millára nézve.

- Nem. - válaszolt a lány, aki örült, hogy Hiei foglalkozik vele.

- Te jó ég… ez a tag teljesen kikészítette Miyukit… csoda hogy még él. - szólt szörnyűködve Ayame.

- Miyuki… - szólt Kurama.

- Kurama… Sajnálom, hogy ilyen későn jutott eszembe ez a támadás… Annyira… Annyira sajnálom… - nyögte a lány eltorzult, halk hangon, nem tudott hangosabban beszélni…

- Tss! Ne beszélj, inkább pihenj! Rengeteg erőt elvesztettél! - mondta Kurama.

- Meg vért! Ha nem viszünk el gyorsan valakihez meggyógyítani, itt helyben meghalsz vérveszteségben! - mondta Yusuke, bólintottak, és már indultak is volna, amikor Miyuki közbeszólt.

- Koenma! Áruld el, miért hivattál ide minket? Mit akartál rólam mondani? És Ki ez a Satsusey? Miért kellek én neki ennyire? - Koenma nem válaszolt némán állt, nem is nézett Miyukira. Tudta, hogy pihennie kell, és a hír, csak felzaklatná.

- Koenma! - szólt újra a lány, vékony, rekedt hangon. Szinte remegett a teste a kimerültségtől, zihálása egyre csak nőtt… Míg végül ez lassulni kezdett, szemei elnehezültek, majd lecsukódtak, teste elernyedt, feje előre csuklott…

- Miyuki!! - szólongatta Kurama. Félt, hogy elvesztette, de Hiei megnyugtatta, miután a lány véres nyakánál megnézte a pulzusát.

- Nyugalom Kurama, csak elaludt. És nem is csodálom, egy ilyen harc után… Minden elismerésem a lányé! - mondta.

- Gyorsan, vigyük el Genkaihoz, csak ő tud rajta segíteni! - szólt Yusuke.

- Igen! - bólintott Kurama - és ott Koenma is válaszolhat azokra a kérdésekre, amiket Miyuki tett föl, igazam van, Koenma? - szólt enyhe célzással.

- Higgyétek el, okom volt rá, hogy elhívjalak titeket… És ha elmondtam amit tudok, Miyukit is jobban megértitek! Most pedig menjünk, mielőtt még Miyuki túl sok vért veszít! - szólt Koenma, majd elindultak.

 
Chatelj!
Név:

Üzenet:
0 / 250
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Képek
 
..::Enyien voltak itt::..
Indulás: 2006-04-20
 
Hülyeségek
 
Smileys
 
Naptár
2024. Augusztus
HKSCPSV
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
<<   >>
 
Animációk
 
De tényleg!
NE LOPJ!!!És ne tőlünk,a franc enne már meg!!!
Chobits
 
Nézd meg!!
 

Miennek találod az oldalt?
Milyennek találod az oldalt?
Milyennek találod az oldalt?

A legjobb,amit eddig láttam.
Nagyon jó
lehetne jobb is
nem valami jó
vacak
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
MegaNeko
 

Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!