A kicenz�r�zott sz�nyog mindens�git ennek a sok istenverte v�rsz�v�…

Ja m�r ad�s van? K�t �j komment�torral b�v�lt becses k�r�nk. Ezek a k�zvetlen szomsz�djaim, sz�nyog b�csi �s sz�nyog n�ni. Teh�t ott tartottunk, hogy a Kurama �s Amara s�t�ltak.

~zzzZzz ZZZzzz zZzz ZZZZ ZzzZ ZZz *h�t nem �dik �gy ketten egy�tt, olyan aranyosak*~

�gy van sz�nyog n�ni, aranyosak.

~ZzZzZzZzZZZzzZZzZzzzzZzzzZZzZZZZzzzzZZZzZ*hogy egyem a dr�ga v�r�ket, olyan a v�rcukik, hogy az hihetetlen*~

J�l, van sz�nyog n�ni *paskolja a sz�nyog fej�t*a magad m�dj�n rendes vagy. Platycs. �risteeeeeeeeen!!! AGYONNYOMTAM SZ�NYOG N�NIT!!!

~Z… ZZZZZZ…*A… v�grendeletem*~

�, mindegy, d�g�lj meg. *agyon lap�tja sz�nyog n�nit*

~*Sz�nyog b�csi harciasan, egyik �zelt l�b�t �k�lbe szor�tva fenyeget�zik* ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ*ez�rt m�g kap…*~

*sz�ttrancs�rozza sz�nyog b�csit*Kett�vel kevesebb.

Na sz�val Kurama �s Amara tov�bb s�t�lt, �s h�la a b�d�s d�g�knek, nem hallhattunk semmit, kiv�ve azt, hogy sz�net �llt be a besz�lget�sbe. Valaki ezt ki is haszn�lta.

-A kisasszonyt k�rem, hogy figyeljen r�m.

-Nincs �r�m, bocs�nat- v�laszolt rosszat sejtve Amara.

-�gy n�zek �n ki, mint aki az id�t akarja megk�rdezni?

-Nem is l�tjuk-mondta m�g rosszabbat sejtve Amara.

-J�, t�nyleg- erre el�l�pett. Na vajon ki �?

H�! Hogy ker�l ide Hokushin? Na mindegy.

Erre Amara reakci�ja:

-J�, n�zd Kisr�k�m, megl�togatott minket Kojak.

-�n nem vagyok Kojak! -h�borodott fel Hokushin. –�n Hokushin vagyok!

-Hagyd csak, �n m�r a kisr�k�ja vagyok, a Kojak megnevez�s ahhoz k�pest semmi.

-A fiatal�r nem �rti a helyzetet. Ezt nem k�ne hallania.

-Mi�rt? –k�rdezte Amara –Egy�bk�nt meg, v�g�l is mi az a p�r ezer �vecske, amit � �lt le.

Hokushin ezt a mondatot figyelmen k�v�l hagyta.

-Az�rt mert m�st�l is t�j�koz�dhat arr�l, hogy Sensui a v�rtn�l el�bb meghalt.

-Mi? –k�rdezte Amara

-Hogyan? -k�rdezte Kurama majdnem ugyanabban a pillanatban, de m�gse.

-Valami betegs�ge volt, amit�l egy �tlagos haland� m�r �vekkel ezel�tt meghalt volna. B�r neki m�g hetek lettek volna az �let�b�l.

-Milyen betegs�g? –k�v�ncsiskodott Amara.

-Mit tudom �n- felelte Hokushin. -De nem ez a l�nyeg. A l�nyeg az, hogy h�rom alvil�gi nagy�r van.

-�s ez most hogy j�n ide?

-Hallgasson v�gig a kisasszony. Sz�val a h�rom nagy�r…

-… r�l tudom, hogy kik �s mik, �s milyen kapcsolatban �llnak egym�ssal.

-Azt is tudja a kisasszony, hogy Raizen nagy�r a hal�l�n van?

-Kezd �rdekess� v�lni. Folytasd. –Na, mintha nem Hokushin kezdem�nyezte volna a besz�lget�st.

Szeg�ny Kurama meg csak �ll ott, mint egy szobor. Ez�rt kellett neki elviselnie 3-4 sz�rny� �r�t a kisl�ny a zongor�n�l… Mi? Sanyi!

Na sz�val Amar�val. �r�let volt hallgatnia, a dicshimnuszokat �nmag�r�l.

-Raizen nagy�r azt akarja, hogy a kisasszony elmenjen hozz�.

-�s m�rt k�ne hinnem neked? De k�rlek, meg ne mutasd azokat a kel�s iz�ket, mert rosszul leszek.

-Mi�rt k�telkedik bennem a kisasszony?

-Tal�n, mert v�letlens�gb�l tudom, hogy ha Raizen nem is, de te emberekkel csillap�tod az �hed? De mivel Raizen elm�lete nem is olyan nagy ostobas�g, ez�rt tal�n elfogadom. M�r csak egy k�rd�sem van.

-Micsoda?

-Raizen mi�rt nem a saj�t v�r�t k�rte meg arra, hogy l�togassa meg?

-Yusuk�re gondolsz igaz?

-R�.

-�t is megh�vta.

-Akkor az�rt van elcsavarodva a fejed!

J�, t�nyleg. Hokushinnak el van tekeredve a feje. De fura.

Hokushin gyorsan visszacsavarodott.

-Teh�t j�n a kisasszony, vagy sem.

-M�g nem tudom. Majd eld�nt�m.

-De majd valahogy le is kell jutnod az alvil�gba, nem?

Hurr�, hurr�! Sanyi, bontsunk pezsg�t! KURAMA MEGSZ�LALT! Persze csakis ilyen �nnepront� dolgot tud mondani.

-H�t igen. De v�g�l is ki tudok nyitni egy �tj�r�t, nem eml�kszel? Amikor vissza akartunk j�nni az alvil�gb�l, pont abban a pillanatban z�rult be az �tj�r�. �n nyitottam �jat. Nem eml�kszel, hogy szents�gelt a SZEM osztag -mondta nevetve Amara.

-Valahogy jobban lek�t�tt az, hogy honnan ismersz te engem –v�laszolt somolyogva Kurama. Hokushin meg vigyorgott. A kicsi Kojak-j�t neki.