Testvéri szeretet:Arianna (YYH)fanfice 1.fejezet:A régi időkben
Arianna 2006.05.03. 15:45
Kurama múltjáról nem tudni szinte semmit.Családjáról még annyit se,ámde ez meg fog változni egy régi emléknek köszönhetően...
Borzalmas vihar volt. A sötétben két hasonló árny látszott. A közelben lévő erdőig
lopakodtak, majd az erdőbe érve egy elhullott állat teteménél megálltak. Villám szelte
át a horizontot. A fényben kivehető volt a két lény. Egy nő és egy férfi állt a tetem
mellett. Ezüstös, fehér hajuk, barna szemük, és rókafüleik voltak. A nő hirtelen
megszólalt:
-Ez már a tizedik ezen a héten.
A férfi enyhe gúnnyal a hangjában válaszolt:
-Ejnye, ejnye, Yukirin. Nem is tudtam, hogy számolod a napokat. Egyébként az
észrevételed meglepett. Nem igazán ismerlek úgy, mint egy érző lényt.
Yukirin szemrebbenés nélkül válaszolt:
-Akkor nem ismersz. De szerinted, ki öldökli az állatokat? Végül is bármely démon
megfelelhet neki. Miért pont az állatokat?
-Valószínűleg egy gyáva, gyenge démon pusztítja őket.
-Nézd meg jobban ezeket az elhullott, szerencsétlen párákat! Nem látszik rajtuk semmi
nyom és makkegészségesek, azon kívül, hogy nem élnek. Nézhetünk utána.
A férfi behunyta szemét majd leplezve nevetését, így szólt:
-No persze. Kibújt belőled a valódi önmagad. A kis kíváncsi.
Kinyitotta szemét, de azt hitte, csak képzelődik. Az orra előtt ugyanis a lány helyett egy
sötét falat látott. Valami arra késztette, hogy meneküljön. Hátrafordult, és rohanni
kezdett. Érezte, hogy valaki követi. Tudta, hogy nem lehetett Yukirin, ilyen ostoba
viccet ő nem tud kitalálni. Fény villant, s a következő pillanatban a férfi holtan terült el.
Időközben Yukirin csak állt ott tétovázva. Hová tűnhetett? Ő is látta a sötét falat.
Hátrafordult, de nyomban hátrálni kezdett. Egy ugyanolyan nő állt vele szemben, ám a hasonmásának nem voltak rókafülei. Yukirin megdöbbenve ismerte föl a halott rokonát:
-Anya?
De továbbhátrált, és ez nagy hiba volt. Egyenesen belehátrált a sötét falba, amely
valószínűleg örökre elnyelte őt az élők közül. Ekkor, mintegy varázsütésre, Kurama
hirtelen kinyitotta szemeit, és hozzálátott napi teendőihez. Nem mindenki ébredt ilyen
nyugodtan. Egy Shizuka Arakawa nevű lány mást gondolt erről az álomról. Nem bírta
elviselni a múltját. A legrosszabb az volt, hogy ő tovább látta az eseményeket. Látta anyja
kísértetét a falba menni, látta, hogy a fal eltűnik, és látta, hogy mit rontott el. Látta a
bátyja –mivelhogy a férfi a bátyja volt- gyilkosát, és érezte a pokoli kínt, amit más
nem érezhetett. Felébredésekor is a gyűlölet mardosta őt. Az egészből arra ocsúdott
föl, hogy eszébe jutott: Bátyjában egy róka helyett lehetséges, hogy egy kaktusz
veszett el. Erre elmosolyodott, majd gyorsan összeszedte magát, és indult a teendők
záporába.
|