Yusuke lassan ott tartott, hogy berohan, �s addig ord�t Kurama ut�n, ameddig meg

nem jelenik, mikor Kurama felt�nt az iskola kapuj�ban.

-V�gre itt vagy. Koenma irt� d�h�s lesz.

-J�l van, sietek.                                      

Ekkor ismer�s hang csapta meg a f�l�ket:

-Engem meg itt hagyn�tok? De kedvesek vagytok, mondhatom.

Yukirin �lt az egyik fa tetej�n.                             

-L�tom itt vagy, te elveszett. Hov� t�nt�l reggel?

-Ez titok. T�nyleg, hol is tal�ljuk Koenm�t?                      

-Szok�s szerint idej�n. Vagyis ink�bb idej�tt, de valaki miatt lehet, hogy el

fogunk k�sni.

-Akkor mi�rt nem futunk?                                

A k�rd�s megd�bbentette a k�t fi�t. Pedig Yukirinnek igaza volt.

Yusuke feltette a m�r Kuram�ban is megfogalmaz�dott k�rd�st:

-De akkor nem l�tn�nak meg?                                   

-Mi a baj azzal, ha k�t fi� valahov� fut?                                            

Ez azt�n v�gk�pp megd�bbentette mindkett�j�ket. Kurama sz�v� is tette:

-Mi? Te nem is tartasz vel�nk?                                                  

-Gondolod, hogy majd f�l-al� rohang�szok az utc�n, �gy, hogy l�tnak? Haszn�ld

azt a nagy eszed!                                                                               

Ekkor Koenma j�tt vel�k szembe (term�szetesen emberi alakj�ban).

-L�tom, j�l elvagytok.                                                  

Yukirin �sszecsapta a kezeit.                                                           

-� Koenma! �pp j�kor. Ha j�l tudom �j feladat van. J�l t�vedek?

-Egyel�re csup�n az a feladat, hogy a t�bbiekkel is megismerkedj. A t�bbit majd

Botan elmondja.

Yukirin hitetlenked� arcot v�gott.                                                          

-Ink�bb �nekik k�ne megismerni�k engem. Volt m�r arr�l sz�, hogy k�t �ve figyellek

titeket. Na mindegy. Akkor h�t menj�nk.                                                    

-Honnan tudod hov� kell menni?                                                    

-Yusuke, a te eszed se d�sznek van. Ha m�r van, akkor haszn�ld is. Nekem az a

logikus, hogy Koenma elvezet minket oda. Vagy legal�bb elmondja, hogy hol van

az az ott.

Yukirin k�v�ncsian n�zett Koenm�ra.                                               

-Yusuke lak�s�ban gy�lekez�nk.                                                   

-H�, �s mi van any�mmal? Csak nem akarod �t is beavatni?

Kurama �s Yukirin egyszerre mondta ki, amire gondolt:

-Gondolom Keiko ut�na n�zett, hogy hol lehetsz, �s csak egy pap�rt l�tott az

asztalon.

Koenma helyeselve v�laszolt:                                                             

-R�ad�sul a pap�ron csak ennyi �llt:                                                

Yusuke! A h�t�ben van kaja, �n elmentem inni! Vigy�zz a h�zra!                                   

                                   Atsuko                                                              

Legal�bbis ez volt az �rtelme                                          

Yukirin elkezdett nevetni.                                                          

-Ez tipikus h�z�s volt Atsuk�t�l!                                                    

Yusuk�n l�tszott, hogy �desanyj�t nem �pp a j� anya mintak�p�nek nevezn�.

Yukirin befejezte a nevet�st.                                                          

-Sebaj, Yusuke! Senki sem lehet t�k�letes. Atsuko sokat iszik, �n olyankor is nevetek,

 amikor nem k�ne, de nem csak azok nem t�k�letesek, akiket ismersz. Vannak olyanok,

akik nem akarj�k elismerni a hib�jukat, �s ez a legnagyobb hib�juk. Akkor megy�nk,

vagy maradunk?

Yusuke �s Kurama egy�ntet�en v�laszolt:                                               

-Megy�nk!                                                                                  

Koenma viszont (valamilyen okb�l) elt�nt                                   

Kem�ny negyed�ra gyalogl�s ut�n meg�rkeztek Yusuke lak�sa el�, ahol m�r v�rta �ket

a n�pes „kis” csapat. Amint meg�rkeztek, Kuwabara l�pett el�j�k:                                   

-V�gre itt vagytok, Urameshi, mi tartott ilyen sok�ig? �s ki ez a l�ny?

-Ne engem okolj a k�s�s�rt, a csapat f�fejes�nek k�sz�nd meg! �s ez a l�ny Yukirin,

 Kurama h�ga vagy n�v�re, vagy mit tudom �n? Az a l�nyeg, hogy Kurama

l�nytestv�re.

Keiko is csatlakozott a besz�lget�shez:                                

-Kuram�nak van testv�re?                                                           

Botan is k�zbesz�lt:                                                        

-Igen, van testv�re.                                                        

Yukirin sem maradt n�ma:                                                      

-Hozz�tenn�m, hogy az �n szem�lyemben lehet megismerni Youko testv�r�t.

Sz�pen, lassan kialakult egy t�rsalg�si k�r, amelynek tagja lett volna az �sszes jelenl�v�,

 ha Hiei nem olyan visszah�z�d�. � ugyan nem akart a k�z�ppontba ker�lni (s�t, aki

sz�ba hozta volna, az �lete utols� hib�j�t k�vette volna el), de nem volt kedve a

besz�lget�shez sem.

Yukirinnek kb. f�l�ra m�lva valami az esz�be �tl�tt:

-T�nyleg, Botan, Koenma mondta, hogy te mondod el, mi lesz a k�vetkez� feladat.

 K�v�ncsi vagyok r�, hogy mi lesz a tov�bbiakban.

Botan a homlok�ra csapott:

-T�nyleg, majd elfelejtettem! Valamit meg kell keresnetek az alvil�gban. Sajna valami

 probl�ma k�zbej�tt, �s Koenm�nak el kellett mennie, ez�rt nem tudta befejezni a

mondatot. Az�ta nem l�ttam.

Hiei ezekre a szavakra m�r nem tudott nem v�laszolni:

-V�gre valami t�rt�nik.

Yukirin nem �llta meg, hogy vissza ne besz�ljen:

-V�gre valamit mondt�l. V�rjunk m�g egy napot, h�tha felt�nik Koenma, �s akkor majd

megtudjuk a feladatot. Ha meg nem l�tjuk, akkor legfeljebb magunkt�l r�j�v�nk.

Mindenki egy�ntet�en v�laszolt:

-Rendben.