Milla �s Hiei v�g�l egy tiszt�sn�l pihent meg, mindkett�j�kre r�f�rt a pihen�s, r�ad�sul be is esteledett. Miyukit egy fa mell� fektett�k, majd Hiei egy m�sik f�nak d�lt, Milla pedig az ott cs�rgedez� patakb�l kortyolt.

- T�nyleg, m�g meg sem k�sz�ntem, hogy megmentett�l…

- �hm, semmis�g… - mondta Hiei, �s elfordult, hogy Milla ne l�ssa az elpirult arc�t. Milla elmosolyodott, majd oda�lt Hiei mell�.

- Gy�ny�r�ek a csillagok, nem? - sz�lt, ahogy a csillog� �gboltra n�zett.

- Ugyan mi lenne benne gy�ny�r�, csak rengeteg f�nyes pont, semmi m�s. - v�laszolt Hiei, m�g mindig elfordulva. Milla m�g nem adta fel, szeretett volna besz�lgetni vele.

- Miyukit�l hallottam, hogy Yukina a h�god…

- Remek, szinte m�r mindenki tudja… - sz�lt Hiei bosszankodva.

- �s az mi�rt baj? Mi�rt lenne baj, ha Yukina meg tudn�, hogy te vagy a b�tyja? - k�rdezte Milla - Hisz nagyon szeretn� megtal�lni a testv�r�t, biztos, hogy �r�lne ha megtudn�…

- De nem tudhatja meg! - sz�lt k�zbe ridegen Hiei - Megfogadtam valakinek… Meg egy�bk�nt is �gy lesz jobb mindkett�nknek…

- Honnan tudod, hogy Yukin�nak mi a j�, amikor csak p�r �ve, hogy felt�nt�l az �let�ben!

- Hogy mer�szelsz ilyent mondani? - fordult d�h�sen Hiei Mill�hoz, aki a hirtelen hangnem v�lt�st�l kiss� megszeppent.

- Bocs�nat, �n csak…

- Hagyjuk… - szak�totta f�lbe flegm�n Hiei, majd felugrott a f�ra, aminek a t�v�ben az el�bb volt. Hossz� ideig cs�ndben voltak, �s mindketten az eget b�mult�k, m�g ezt Milla t�rte meg.

- Sok mindenben meg�rtelek, de ez csak a fele annak, amit nem �rtek benned… �n csak bar�tkozni szeretn�k veled, te viszont senkit sem engedsz k�zel magadhoz… �n t�nyleg szeretn�lek megismerni, de…

- Nem tudod min mentem kereszt�l! - sz�lt k�zbe Hiei.

- Akkor avass be! - mondta Milla, mik�zben fel�llt �s Hiei fel� n�zett. - Ne v�rdd el, hogy meg�rtselek, ha nem vagy hajland� besz�lni magadr�l!

- Senkit�l sem v�rom el, hogy meg�rtsen… Ami�ta �lek, mindenki elh�z�dott t�lem, kitasz�tottak mindenhonnan, �s gy�l�lettel n�ztek r�m… Amit te keresel bennem, az m�r r�g elveszett…

- �s ezt honnan tudod? Honnan tudod, hogy �n mit keresek benned? - mondta Milla, s Hiei csak ekkor pillantott le. Megd�bbent, mikor l�tta, hogy Milla szem�b�l k�nnyek csorognak le. - �n kedvesen fordulok hozz�d, de te mindig ellenszenvesen sz�lsz hozz�m… Kett�nk k�z�tt te vagy az aki elh�z�dik, kitasz�t �s gy�l�lettel n�z m�sra!

Milla gyorsan a fa m�sik oldal�ra rohant, �s ott �sszekuporodva zokogott. Nem sokkal k�s�bb Hiei leugrott mell�.

- �n… �n nem n�zek r�d gy�l�lettel… �pp ellenkez�leg… - mondta, majd le�lt, Milla pedig felemelte a fej�t, �s r�b�mult a k�nnyes szemeivel.

- Csak… Nekem ez teljesen �j… hozz�m m�g ember olyan melegs�ggel, mint te, m�g soha nem k�zeledett. Valami�rt, amikor veled vagyok… olyan kellemes meleg �rz�s �nt el… �s amikor elt�nt�l, nagyon agg�dtam miattad… - mondta Hiei, majd Milla szem�be n�zett, s szinte teljesen elpirult m�r.

- Azt hiszem sejtem, mire gondolsz. - mondta mosolyogva Milla, majd Hiei az �g fel� n�zett.

- Sz�pek a csillagok…

- Pedig csak egy rak�s pont! - mondta Milla nevetve, �s Hiei is elnevette mag�t.

- Teh, akkor most t�nyleg van er�m? - k�rdezte Milla.

- Igen, telekin�zis, azaz t�rgyak mozgat�sa, �s j�v�be l�t�s…

- J�v�be l�t�s? „Hm.. tal�n megl�tom azt is, hogy Hiei feles�g�l vesz?” - kalandozott Milla elm�je XD V�g�l �gy sz�lt - �s ha innen kijutunk, nekem is be kell �llnom Genkai tan�tv�nyak�nt?

- Valakinek edzenie kell t�ged… De, ha gondolod, lehetek �n is az edz�d…

- T�nyleg megtenn�d? - fordult boldogan Hiei fel� Milla.

- Persze… de azt el�re megmondhatom, hogy sokkal kem�nyebb edz� vagyok, mint Genkai-mester!

- O, akkor m�g meggondolom… - mondta Milla, s ezen Hiei j��z�en nevetett is egyet. K�s�re j�rt, �gy lassan, egym�snak d�lve elaludtak.

Mikor kivirradt, Miyuki m�g mindig nem t�rt mag�hoz.

- Hiei. Meddig fog m�g Miyuki durmolni? - k�rdezte Milla, amikor felkeltek.

- N�zd meg jobban! Az angyal sz�rnyai m�g mindig meg vannak…

- Mi�rt, azok nem v�glegesek?

- Nem. Szerintem azok csak akkor j�nnek el�, ha Celendya teljes erej�vel harcol. Tegnap is ezt tette, �s mivel m�g nem ura teljesen az erej�nek, nagyon kimer�lt. Most viszont m�r nem pihen, ink�bb csak a teste pr�b�lja befogadni az �j hatalmat, �s ha ez megt�rt�nik, a sz�rnyai is el fognak t�nni. - magyar�zta Hiei.

- �rtem… De �r�kk� nem maradhatunk itt! Meg kell tal�lnunk a t�bbieket, �s elmenni ebb�l az erd�b�l.

- Igen. Nem fog m�r sok�ig tartani az a var�zslat, amit�l nem hat r�d a m�rges g�z… �s m�r �n is �rzem a mell�khat�sait…

- De akkor merre menj�nk? Miyuki k�pes meglelni m�sokat…

- Tal�n… ideje lenne elkezdened a gyakorl�st! - mondta Hiei, �s Miyukihoz ment, majd a kez�n�l fogva felemelte.

- He?

- A j�v�be l�t�ssal arra is k�pes vagy, hogy megmond m�sok hol tart�zkodnak. - mondta Hiei, majd Milla is odament Miyukihoz, �s seg�tett Hieinek.

- De m�g nagyon friss az er�m, nem tudom haszn�lni!  Egy�bk�nt is, a Jaganod, vagy mid, nem k�pes ilyesmire?

- De, k�pes, viszont az Ouko-jin d�monok blokkolj�k az er�met, t�ged is Miyuki seg�ts�g�vel tal�ltalak meg… De ha �gy �llsz hozz�, nem is fog menni! - mondta Hiei, majd mosolyogva Mill�ra n�zett. - �gyes l�ny vagy, k�pes vagy r�!

Milla kiss� elpirult, majd engedelmeskedett. Lehunyta a szemeit, �s er�sen koncentr�lt. Lassan alakokat l�tott, majd fel is ismerte �ket.

- Erre! - mondta Milla amikor kinyitotta a szem�t, �s bal ir�nyba elindultak. Hiei nem sz�lt semmit, csak el�gedettem mosolygott. Legt�bb esetben k�telkedne m�sok d�nt�s�ben, de most nem, b�zott Mill�ban.

- Te Hiei! - sz�lt Milla - Az�rt azt elmagyar�zn�d, hogy mir�l van sz�? Mert m�r r�g elvesztettem a fonalat… Ki is az a Karmana meg Celendya?

- �k r�gen �d�z csat�t v�vtak, de Celendya nyert, �s elz�rta Karman�t, viszont nem sokkal k�s�bb a d�monok kiszabad�tott�k �t. Celendy�nak siker�lt Karman�t visszaz�rni, �s 5 olyan krist�lyg�mbb�l k�sz�tett z�rat, amit a mi vil�gunkban rejtett el. Viszont a krist�lyg�mb�k t�zezer �vente egyszer megmutatkoznak, �s ha a d�monok �sszegy�jtik, akkor ism�t kiszabad�thatj�k Karman�t. Nek�nk ezt kell megakad�lyozni. �tk�zben kider�lt az is, hogy Miyuki Celendya reinkarn�ci�ja, a kiv�lasztott, m�s n�ven.

- �rtem… h�t rem�lem nem futunk m�g egyszer �ssze azzal a Michoy�val!

- Ha �ssze is futn�nk, �n megv�den�lek! - sz�lt Hiei, s ett�l Milla kicsit el is pirult.

- �s… Ki az a Satsusey?

- � a f�n�ke azoknak, akik ki akarj�k szabad�tani Karman�t. Csak egy a baj. A k�pess�g�vel r�gi ellens�geinket is visszahozhatja… - Hiei hirtelen elhallgatott, majd elki�ltotta mag�t. - F�ldre!

Mind a f�ldre vetett�k magukat, s hirtelen f�l�tt�k egy t�znyal�b h�zott el, �s fel�getett mindent.

- Emlegetett szam�r! - mondta d�h�sen, majd egy n�i kacaj hangzott.

- L�tom, a mi kis Miyukink m�gsem olyan er�s, mint sejtettem! Ak�r most v�gezhetn�nk veletek! - sz�lt Michiyo, aki el�b�jt a l�ngok k�z�l.

- Ne becs�lj le! El�tte m�g velem kell megk�zdened! - mondta Hiei, ahogy fel�llt, �s m�ris el�h�zta a kardj�t.

- Fel�lem, ha te akarsz els�k�nt meghalni!

- Aki meghal, az te leszel! - mondta elsz�ntan Hiei, majd Mill�hoz sz�lt. - Milla. Menj innen! Vidd magaddal Miyukit, �s keresd meg a t�bbieket!

- De mi lesz veled? Hogyan fogod akkor te megtal�lni �ket!?

- Majd kital�lok valamit! De most menj! Csak �gy tudlak megv�deni! Menj!

Milla nem akarta otthagyni Hieit, de tudta, hogy azzal csak neki csin�lna bajt, ha maradna, �gy megfogta Miyukit, �s rohanni kezdett.

- Milyen �des. A kis szerelmes menek�l�sre inti a bar�tn�j�t! K�r, hogy �n ezt nem hagyom! - mondta Michiyo �s egy t�znyal�bot k�ld�tt Milla fel�, ami c�lba is tal�lt.

- MILLA! - ki�ltotta Hiei. A nagy t�zt�l nem l�tott semmit, sem Miyukit, sem Mill�t. Nagyon agg�dott. Viszont mikor megl�tta, hogy Milla a telekin�zist haszn�lva t�vol tartotta a t�zet, megnyugodott.

- N�zd Hiei, m�r uralom az er�met! - mondta nevetve Milla.

- J�, de most menek�lj! - ki�ltotta Hiei, �s Milla �gy is tett, rohant, ahogy csak tudott, k�zben telekin�zissel v�d�pajzsot vonva maga k�r�.

- N�zz�tek! Onnan f�st sz�l! - sz�lt Rinku, aki Yusuk��kkal egy�tt eg�sz k�zel voltak Mill��khoz.

- Akkor az azt jelenti, hogy Milla-kisasszony j�l van? - sz�lt Kuwabara.

- Kisasszony? Kuwabara, neked ott van Yukina! - mondta Yusuke.

- Att�l m�g agg�dhatok egy bar�t�rt! - sz�lt vissza Kuwabara.

- Rossz �rz�sem van… - sz�lt Kurama - Az a f�st nem jelent j�t!

- Igen, �rzem hogy Miyuki nincs messze, de egyben Michiyo jelenl�t�t is �rzem. - mondta Shishiwakamaru.

- Akkor viszont nagy a baj! Gyer�nk! Biztos, hogy ann�l a f�stn�l vannak a t�bbiek is! - mondta Koenma �s rohanni kezdtek.

Ek�zben Hiei �s Michiyo m�r r�g harcolt. Hiei pr�b�lta megakad�lyozni, hogy Michiyo arra fel� t�madjon, amerre Milla futott.

- Naiv vagy. Azt hiszed hogy nincs t�bb meglepet�sem?

- Kett�nk k�z�l te vagy a naiv! - ki�ltotta Hiei, s eg�sz akkor�t ugrott, hogy el�rte Michiyot, de csak a v�ll�t siker�lt megv�gnia.

- Ideges�t� kis mitugr�sz! - sz�lt d�h�sen Michiyo, �s egy t�zg�mbbel a f�ldre s�jtotta Hieit.

- A fen�be! Er�sebb, mint tegnap, �gy nem megyek semmire! De ha a feketes�rk�nyt haszn�lom, akkor k�nnyen Milla is meghalhat! Az pedig nem t�rt�nhet meg! Csak egy dolgot tehetek! - mondta Hiei, majd elki�ltotta mag�t -Jaō Ensatsu Rengoku Shou!

Amint ez elhangzott a kez�b�l feket�s-lil�s t�z t�rt el�, �s sug�rk�nt sz�guldott Michiyohoz, aki a csap�s erej�t�l a f�ldre zuhant.

- Sz�p… - mondta mikor f�lt�p�szkodott - Felt�telezem, a Feketes�rk�ny megid�z�s�re is k�pes vagy!

- „T�l�lte, pedig mindent beleadtam… de hogy lehet?” - gondolta Hiei.

- Tudod, �n sem egyszer�en csak uralom a t�zet. Minden form�j�ban meg tudom id�zni, ak�r te a pokol �s az emberi t�zet… Valamint a T�zs�rk�nyt is el�h�vom, amikor csak akarom!

- T�zs�rk�nyt?

- Igen, hasonl� a te Feketes�rk�nyodhoz, csak els�pr�bb, �s nem kimer�t�, mint a Feketes�rk�ny!

- Ne becs�ld le az �n technik�mat! - ki�ltotta Hiei.

- „ Ez az, d�h�ngj csak! �gy k�nnyebb lesz kicsalnom bel�led a Jaō Ensatsu Kokuryuha-t! �s ha ez megt�rt�nik, nem hogy az eg�sz erd� megsemmis�l, de a kis Miyuki is megd�glik! �s akkor m�r senki sem fogja megakad�lyozni Satsusey mester terv�t! „ - gondolta Michiyo, majd kit�rta karjait. - Gyer�nk! Mire v�rsz? Hadd l�ssam azt a h�res Feketes�rk�nyt! Ut�na �gyis meghalsz!

- Ennyire meg akarsz halni? H�t legyen! Jaō Ensatsu… - ki�ltotta felugorva, de hirtelen esz�be jutott Milla. Ha megteszi, azzal csak Michiyo tervei szerint j�rna. De m�r nem tehetett m�st, gyorsan t�mad�st v�ltott - Rengoku Shou!

- Mi!? Ez nem a Feketes�rk�ny! - ki�ltotta Michiyo, �m ekkor m�r el�rte a t�mad�s. Vagy t�z m�tert, 4-5 f�t �tt�rve z�gott el a csap�s miatt. T�bb helyen megs�r�lt, �s s�lyos �g�si s�r�l�seket (uh, ez h�rad�ba kellene, �g�si s�r�l�seket >.< XD) szerzett.

- Nem fogsz ilyen k�nnyen gy�zni! Ha megtettem volna mindenki meghalt volna! - ki�ltotta Hiei.

- �s, az mi�rt �rdekelt volna pont t�ged? - fordult g�nyosan Michiyo Hieihez - Mindig is a saj�t utadat j�rtad, nem izgatott ha valaki akit el�z�nap bar�todnak nevezt�l, a m�sik nap meghalt! Ugyan m�rt �rdekelt volna, ha ez az erd� megsemmis�l?

- AZ�RT MERT MILLA IS ITT VAN! – ki�ltotta haraggal teli hangon, �s a kardj�t Michiyo nyak�ra emelte. – Ha ez a hely megsemmis�l, Mill�nak is v�ge lesz, azt pedig nem viseln�m el! �RTED?!

- T�ls�gosan is gyeng�tenek az �rz�seid! Meg fog halni, ak�r csak a t�bbi cs�csel�k, akik azt hiszik van innen ki�t! NINCSEN! Itt nem nyithattok kaput, csakis nekem van r� hatalmam!

- Azt majd megl�tjuk! Jaō Ensatsu Rengoku Shou! – majd Hiei az erej�t a kardj�ba �ramoltatta, �s d�fni k�sz�lt, viszont Michiyo a kez�vel v�dekezett, s megfogta a peng�t.

- �gy helyes – ny�gte – ha megmutatom a teljes er�met! T�zs�rk�ny!

Hirtelen Michiyo k�r�l minden l�ngra kapott, Hieinek is arr�bb kellett ugrania, majd a hatalmas t�z, ami Michiyot k�r�l vette lassan egy s�rk�nyt form�zott.

- Tess�k dr�ga Hiei! – sz�lt g�nyosan Michiyo – Ismerkedj meg az �n T�zs�rk�nyommal! – majd t�madni k�sz�lt �s a hatalmas T�zs�rk�ny eltal�lta Hieit.

Mill�nak rossz �rz�sei voltak. Nagyon agg�dott Hiei�rt, annyira seg�tett volna neki… �rezte, hogy valami rossz fog vele t�rt�nni, �s ez aggasztotta. Viszont m�r nem voltak messze a t�bbiek, egyszer csak hangokat hallott.

- Ha nekem az a Michiyo valamit tett Miyukival… Ne �rts�tek f�lre, �n…

- Jaj Shishiwaka, tudjuk, hogy bele est�l, nem kell titkolni!

- Rinkunak igaza van! De vigy�zz, mert ha r�m�szol, Kurama nem n�zi j� szemmel!

- Nem estem bel� �rts�tek m�r meg! Baj, ha agg�dik a bar�tj��rt az ember?

Hallatszottak ezek a hangok, ahogy Milla s�t�lt. R�gt�n f�lismerte, �s rohanni kezdett.

- Fi�k! Kurama, Yusuke, mindenki! – ki�ltotta, majd nemsok�ra meg is pillantotta �ket.

- Milla! Ezek szerint Miyukinak �s Hieinek siker�lt kiszabad�tania t�ged… de hogy ker�lsz ide? – sz�lt Yusuke, majd megl�tt�k Miyukit aki m�g mindig aludt, s a sz�rnyai is m�g meg voltak.

- Miyuki! – sz�lt Kurama, �s odarohant, majd a karj�ba vette a l�nyt. – Mi t�rt�nt vele? Volt olyan id� hogy…

- Azt hitt�k meghalt, nem �rezt�k az aur�j�t… - sz�lt Touya.

- Igen… Tegnap Michiyoval harcolt. Michiyo nagyon kif�rasztotta, �s �gy t�madta… Mi is azt hitt�k, hogy v�ge, de k�zbe csak Celendya erej�t fogadta be. Ez�rt vannak sz�rnyai is. – v�laszolt Milla.

- �rtem, teh�t Genkai tan�t�sa val�ban hasznos volt, gondolom Miyuki �ltal nem �rzed a m�rges g�zt… De Hiei hol van? – k�rdezte Koenma.

- Michiyoval harcol! – mondta Milla idegesen.

- Akkor… menj�nk, seg�ts�nk neki! – mondta Yusuke, majd rohanni kezdtek vissza fel�.

- „Hiei, rem�lem nem esett semmi bajod…” – gondolta Milla.

Hiei torka szakadt�b�l �v�lt�tt a f�jdalomt�l, minden�t nyaldost�k a l�ngok. Michiyo nem sz�ntette meg a roham�t, folyton t�madta a T�zs�rk�nnyal, s Hiei m�r alig �llt a l�b�n.

- Mi van Hiei? Csak ennyire vagy k�pes? Ha nem haszn�lod a Kokuryuha-t, meghalsz! - g�nyol�dott Michiyo.

- Nem adj�k az olyan k�nnyen! - ny�gte, majd megpr�b�lt t�madni. - Jaō Ensatsu Rengoku Shou!

- Teh, azt hiszed ezzel szembesz�llhatsz velem? Ez nem �r semmit! - mondta Michiyo �s ism�t t�madott, szerencs�re most Hiei ki tudta ker�lni, �s � m�rt els�pr� csap�st ellenfel�re, majd a gyorsas�g�nak k�sz�nhet�en, a kardj�val gyomron sz�rta.

- Sz�p… l�tom a gyorsas�god nem v�ltozott a sok csap�st�l… - ny�gte Michiyo, majd Hiei ell�kte mag�t�l.

- Nem is sejted, mi mindenre vagyok m�g k�pes! - mondta Hiei, majd rohanni kezdett Michiyohoz, hogy v�gezzen vele, �m � ism�t a T�zs�rk�nnyal t�madott, �s most el is tal�lta. Hiei akkor�t ord�tott, hogy elhangzott eg�szen Yusuk��k csapat�ig.

- Hiei! - ki�ltotta Milla, majd r�kapcsolt a sebess�gre, �s lehagyta a t�bbieket, egyenesen a hang ir�ny�ba rohant.

- Milla! V�rj! Te semmit sem tehetsz, nincs szellemi er�d! - ki�ltotta Yusuke, majd pr�b�lt�k utol�rni.

- „ Hiei…”- Milla visszaeml�kezett, milyen j� volt a tegnap este, hogy Hiei milyen sz�peket mondott neki a csillagok alatt… ha bajban van, nem hagyhatja cserben! Nemsok�ra el�rt a csata helysz�n�re, vagyis, ahol elv�ltak. Minden ki�gett, a f�k kop�rak, s kormosak voltak, a f�ld m�g mindig par�zslott.

- Hol lehet? - agg�dott, majd hirtelen egy lil�s f�nyt l�tott, tudta hogy � az, �gy tov�bb rohant.

- Add fel! Ismerdd be, hogy er�sebb vagyok, �s tal�n nem �llek meg! - mondta kaj�n mosollyal Michiyo.

- �lmodik a nyomor! Egyed�l az ismerem be, hogy eddig te vagy az egyetlen sz�rny, aki �gy meg tud szorongatni! - v�laszolt Hiei zih�lva �s mosolyogva. - De nem szoktam vesz�teni, �s nem most fogom elkezdeni!

Egyszer csak l�pteket hallottak, Hiei a hang ir�ny�ba n�zett, �s r�m�lten l�tta, hogy az �rny�kokb�l Milla l�p el�.

- Hiei!

- Milla! Mit keresel itt? Menj innen! - ki�ltotta aggodalommal, viszont Michiyo nem k�slekedett, mosolyogva �gy sz�lt:

- Ezt figyeld Hiei! - majd a leveg�be rep�lt, s t�madni k�sz�lt, �m hirtelen egy k�k cs�va a f�k k�z�l el tal�lta.

- Rei Gun! - hangzott Yusuke sz�j�b�l a t�mad�s neve, s el is tal�lta Michiyot.

- Minden rendben? - k�rdezte, mikor Mill�hoz �rt, aki b�lintott.

- Hiei, te is j�l vagy? - k�rdezte Kurama, karjaiban Miyukival.

- Nem, megzavart�tok a harcom! Ez csak r�m �s Michiyora tartozik! - mondta haragosan, b�r a sz�ve m�ly�n megk�nnyebb�lt, �s �r�lt, hogy Mill�nak nem esett baja, csak szok�s�hoz h�ven nem akarta kimutatni az �rz�seit.

 - Ne h�ly�skedj Hiei, teljesen kif�radt�l! - mondta Kuwabara.

- T�led meg v�gk�pp nem k�rtem tan�csot! - mondta Hiei.

- Hiei… - sz�lt Milla - Most m�r egy�tt vagyunk, menj�nk ink�bb haza, Michiyo t�l er�s…

- Sz�val te is �gy gondolod, hogy nem m�lt� ellenfelem?

- �n nem ezt mondtam, Hiei! - sz�lt Milla, de ekkor m�r Hiei nem figyelt r�. Csak bizony�tani akart, hogy er�sebb, mint Michiyo. - Ne tedd Hiei, t�ls�gosan kimer�lt�l!

- Ennyire meg akarsz halni, Hiei? - sz�lt Michiyo, aki most is a leveg�ben volt, Hiei nem v�laszolt, kardj�n t�ncot j�rtak a l�ngok f�nyei, majd felugrott, s les�jtani k�sz�lt. Michiyo m�r k�sz�lt kiv�deni, amikor hirtelen elt�nt szemei el�l, s hirtelen �les f�jdalmat �rzett a h�t�ban. Hiei olyan gyorsan a h�ta m�g� ker�lt, hogy Michiyo �szre se vette.

- Ezt m�r te sem �lheted t�l! - mondta len�z�en Hiei - Jaō Ensatsu Rengoku Shou!

Michiyo test�ben sz�t�ramlott a t�mad�s ereje, �gy r�ngat�zott, mint akit az �ram r�z, s k�zbe f�jdalm�ban sikoltott. Mikor azt�n v�get �rt a t�mad�s Michiyo a f�ldre zuhant. Ez a t�mad�s t�nyleg el�gg� kik�sz�tette. Hiei is f�ldet �rt, majd kardj�t visszatette a h�vely�be. El�gedetten l�tta, hogy Michiyonak nincs ereje f�l�llni, teh�t � gy�z�tt.

- V�ge… Mehet�nk…

- Ne hidd… - ny�gte Michiyo. Arca �s az eg�sz teste t�bb helyen is meg�gett - Ne hidd, hogy gy�zt�l…

- Hm… Ne nevettess! - mosolygott Hiei - Fel�llni sincs er�d, nemhogy harcolni!

- Lehet, de ahonnan sz�rmazom, van egy t�rv�ny… Soha nem vesz�thetek! Felgy�jtom ezt az erd�t, �s velem pusztultok ti is! - mondta, majd a szeme elkezdett v�r�sen izzani, �s lassan az eg�sz teste is. K�r�l�tte t�ztorn�d� keletkezett, ami eg�szen az egekig �rt, majd a torn�d� egy s�rk�nny� alakult.

- Ez, ez a T�zs�rk�ny! - sz�lt Hiei.

- Baj van! Ez a T�zs�rk�ny! - ki�ltotta Koenma, a sz�l ek�zben �gy feler�s�d�tt, hogy alig hallott�k egym�st.

- Micsoda? - k�rdezte Yusuke.

- A T�zs�rk�ny. Hasonl�, mint Hiei Feketes�rk�nya. Annyiban k�l�nb�zik a kett�, hogy a T�zs�rk�nyt csak a Michiyohoz hasonl� d�monok, akik uralj�k a t�zet k�pesek megid�zni, �s b�rmikor, m�g akkor is, ha hal�l�n van a megid�z� szem�ly! - magyar�zta Kurama.

- Akkor nagy bajban vagyunk! - ki�ltotta Kuwabara.

- Igen, jobb lenne elh�zni innen, miel�tt m�g lecsap a s�rk�nnyal! Gyer�nl! - mondta Shishiwakamaru. �k, �s Hiei el is indultak, de Milla teljesen leblokkolt, nem tudott megmozdulni.

- Milla gyere, sietn�nk kell! - ki�ltotta Hiei, l�tta, hogy mindj�rt lecsap a s�rk�ny, s nagyon agg�dott Mill��rt.

- Milla! - ki�ltotta, s m�r rohanni k�sz�lt volna, amikor hirtelen a hatalmas t�z ellepte Mill�t. Hiei teljesen megtorpant, nem akarta elhinni, hogy ez megt�rt�nt, hogy val�ban, a szeme el�tt halt meg, akit tal�n a legjobban szeretett… Akinek el�z� nap szinte mindent kit�lalt… ekkor esz�be jutott, amit Michiyo mondott:

- „Mindig is a saj�t utadat j�rtad, nem izgatott ha valaki akit el�z�nap bar�todnak nevezt�l, az m�sik nap meghalt! „

- Ez nem igaz… - sz�lt Hiei - igen is �rdekel… �rdekel a bar�taim sorsa… �rdekel a j�ll�t�k… �s Mill�� is… MILLA! - ki�ltotta Hiei, s szemeib�l k�nnycseppek csordultak le. Mindenki megd�bbent, m�gis meg�rtett�k Hieit, m�g v�g�l Koenma megt�rte ezt a pillanatot.

- Menn�nk kell, mi is meghalhatunk!

Hirtelen viszont �szre vettek valamit. Ahol Milla �llt, ott lassan kett�v�lt a t�z, s Milla alakj�t lehetett kivenni a nyaldos� l�ngok k�z�l. Erej�nek k�sz�nhet�en, telekin�zissel visszatartotta a t�zet, b�r m�g nem volt olyan er�s, nehezen tudta tartani a kez�t, �s a v�d�pajzsot.

- Milla! - ki�ltotta Hiei.

- Menjetek, nem tudom sok�ig tartani! �n m�r nem tudok elmenek�lni… - mondta.

- Dehogy megy�nk! Ne but�skodj! - ki�ltotta Hiei.

- Igen, az�rt j�tt�nk, hogy megments�nk,nem megy�nk haza n�lk�led! - mondta Yusuke.

Milla kezdte elvesz�teni az ir�ny�t�st, �s elf�radtak a kezei. M�r majdnem leengedte kez�t, amikor valaki seg�tett neki megtartani.

- Hiei…

- Nem hagylak itt! Meg�g�rtem, vigy�zok r�d… �s ha te meghalsz… �n veled halok!

- Na de, Hiei… K�rlek menj innen, nem akarom, hogy bajod essen!

- Ahogy �n sem akarom, hogy te meghalj! - mondta mosolyogva Hiei, majd Mill�hoz fordult. - Nem viseln�m el, ha elvesz�ten�lek! Ahhoz t�ls�gosan is szeretlek! Ez�rt nem hagyhatlak egyed�l, melletted kell, hogy legyek, m�g akkor is, ha ez az �letembe ker�lhet… az �letem fele annyit sem �r, mint te nekem!

- Hiei…  - Mill�nak teljesen el�llt a l�legzete. Amit Hiei mondott olyan �lomszer� volt. Annyira szerette �t, �s most kider�lt, hogy ez viszonzott…

A l�ngok egyre er�s�dtek, Milla nem tudta m�r tov�bb tartani a pajzsot.

- Nem tudom… nem tudom tartani! - ki�ltotta.

- Akkor pr�b�ld meg visszak�ldeni! - mondta Hiei mosolyogva.

- De hogy? Ez hatalmas! �n m�g nem vagyok el�g er�s!

- Csak koncentr�lj! Tudom, hogy menni fog! �gyes l�ny vagy! Michiyo nem gy�zhet le t�ged! - mondta Hiei, tov�bbra is b�ztat� mosollyal, majd kez�t teljesen r�rakta Mill��ra - Gyer�nk Milla! B�zok benned!

Milla nem hagyhatta cserben szerelm�t, �gy engedelmeskedett. Lehunyta szemeit, �s mindent beleadott, test�b�l csak �gy �radt a szellemi energia. Egyenl�re nem volt eredm�ny… ink�bb csak h�tr�ny… M�g v�g�l lassan, de biztosan t�volodni kezdett a t�z… lassan… Majd Milla elki�ltotta mag�t, �s mindent beleadva teljesen ell�kte a t�zet, ami elt�nt az �tjukb�l. Szana-sz�t terjedt, de a l�ngok nem fenyegett�k t�bbet �ket. Milla v�g�l kimer�lten a t�rd�re esett, Hiei pedig el�gedetten n�zett le r�. Mindenki cs�ndben maradt, csak a l�ngok pattog�s�t, Miyuki szuszog�s�t, �s Milla zih�l�s�t lehetett hallani. Majd Milla �gy sz�lt:

- Hiei… Amit az el�bb mondt�l, az… azt komolyan gondoltad?

Hiei nem v�laszolt, csak mosolygott (ami mondjuk ritkas�g, f�leg hogy ebben a r�szben m�r el�g s�r�n tette XD), majd let�rdelt Milla el�.

- Nem szoktam olyanokat mondani, amit nem gondolok komolyan! - mondta, majd szerelm�k kezdet�t egy szenved�lyes cs�kkal kezdte… persze a t�bbiek t�tott sz�jjal figyelt�k az esem�nyeket. Milla is meglep�d�tt, de ink�bb csak nagyon boldog volt, �s viszonozta a cs�kot.

Miyuki kezdett �bredezni, majd mikor kinyitotta szemeit, r�gt�n a k�t sm�rol�t pillantotta meg.

- H�t ti meg mit csin�ltok!!?? Hiei!? Milla!?

- J� reggelt kedvesem! - sz�lt Kurama.

- ���, szia! Mir�l maradtam le? - k�rdezte Miyuki, majd Kurama letette �t.

- �h, csak a kertit�rpe szerelmi vallom�s�r�l… Ki gondolta volna, hogy ilyen kis gn�mnak is vannak �rz�sei… - v�laszolt Kuwabara.

- Kit nevezel te gn�mnak? - k�rdezte Hiei sz�r�s szemekkel.

- Te s�rtegeted az �n Hiei-emet? - sz�lt Milla, szint�n sz�r�s szemekkel XD - M�g egy ilyet sz�lsz, �s Afrik�ig el l�klek az er�mmel!

- Ezek szerint m�gsem kellettem, mint ker�t�. �gy is egym�sba z�gtatok! - nevetett Miyuki.

- J�l vagy, Miyuki? - k�rdezte Shishiwakamaru.

- Igen. Szinte �jj�sz�lettem!^^- v�laszolt Mosolyogva.

- �s el�ruln�d mik azok a h�tadon? - k�rdezte Rinku, majd Miyuki a h�t�ra pillantott.

- Mi? M�g mindig nem t�ntek el? - majd � maga elt�ntette a sz�rnyait - Angyalistenn� vagyok, persze hogy vannak sz�rnyaim. Amiket b�rmikor haszn�lhatok, �s elt�ntethetek! H�la Michiyonak, akinek k�sz�nhet�en csata k�zben felsz�nre t�rtek bennem a rejtett k�pess�geim… Ez�rt j�tt el� a sz�rnyam is!

- Akkor m�r tudod kezelni a k�pess�geidet? - k�rdezte Jin.

- Fogjuk r�… De nem lehetne ezt otthon megbesz�lni?

- Igen, haza kellene menn�nk, a t�bbiek biztos nagyon agg�dnak! - mondta Kurama.

- Csak egy a baj, Michiyo tudott egyed�l �tj�r�kat csin�lni… - sz�lt Hiei.

- R�lam m�r megfeledkeztetek? N�zz�tek mit tudok m�g! - mondta Miyuki, majd kit�rta karjait, s el�tte egy �tj�r� j�tt l�tre.

- V��, t�nyleg megn�tt az er�d! - mondta Yusuke.

- Igen, �s a k�z�rzetem is sokkal jobb! Na menj�nk! - mondta Miyuki, majd megfogta Kurama kez�t, �s �t is mentek az emberek vil�g�ba.

Ek�zben Satsuseyn�l…

Yamashita a falnak d�lve �llt, m�r tudta, hogy h�ga meghalt, �s ez�rt f�jdalmat �rzett. Hi�ba volt d�mon, �rz�sei neki is voltak, �s hi�ba volt Satsusey szolg�lat�ban, gy�l�lte �t, hisz � �lte meg a csal�dj�t. �t �s Michiyot is az�rt hagyta �letben, hogy k�s�bb �t szolg�lj�k. Yamashita egy�ltal�n nem akart r�szt venni ezekben a harcokban, de ha h�tat ford�tott volna a parancsoknak, akkor az �let�vel fizetett volna… Ahogy halott h�g�ra gondolt, eleredtek a k�nnyei.

- Nicsak, csak nem s�rsz, Yamashita? - sz�lt Satsusey. - A s�r�s a gyenges�g jelei… Gyeng�ket nem t�r�k a csapatomban!

- Eln�z�st… Satsusey mester… - mondta Yamashita, leplezve az ir�nta �rzett gy�l�let�t. Legsz�vesebben most r�gt�n v�gzet volna vele, de tudta, hogy nem lenne es�lye. �gy kiment a helyis�gb�l, s egy vil�gos folyos�ra ment.

- A kis rohad�k…! Michiyo miatta halt meg! - mondta d�h�sen - Egy�ltal�n mi �rtelme van az eg�sznek? Mi �rtelme kiszabad�tani Karman�t? Ez a Satsusey… EGY �R�LT!