Koenma visszav�ltozva, nyakig elmer�lve a k�l�nf�le iratokban, �s az �ltala �thozott mapp�kban, - amiket az arch�vumb�l hozatott - kutatott Miyuki �s Celendya adatai ut�n. De nem j�rt sikerrel, Miyukir�l csak annyit tal�lt, amennyire a l�ny is eml�kezett, Celendya meg mintha nem is l�tezett volna…

- Nem hiszem el, hogy err�l a kett�r�l semmink sincs! Hisz Celendya a legnagyobb angyal istenn� volt, el�tte ap�mnak �s nekem is meg kell hajtanom a fejem! - bosszankodott Koenma.

- Koenma-san, nem kellene ink�bb az iratokkal foglalkoznod? - sz�lt k�zbe George - Ha ezeket nem pecs�teled le, �s nem rendezed el, ap�d nagyon d�h�s lesz…

- Egy�ltal�n nem tud �rdekelni most az ap�m! - fakadt ki fel sem n�zve az ajt�ban �ll� koll�g�j�ra, tov�bb b�jta a lapokat. - Valami dereng, hogy Miyuki nem k�z�ns�ges ember, de nem tudom hogy mi�rt! Semleges�t�s, k�l�n�s jel van a homlok�n, �si nyelven besz�l… ���, mintha m�r olvastam volna valahol ezeket, csak hol?? �s MI�RT NINCS CELENDY�R�L SEMMI????

- Koenma-san… - sz�lt f�lve George - Tal�n…

- Mi az? - sz�lt d�h�sen, s�rgettetve Koenma.

- Tal�n mikor az Arch�vumban t�rt�nt az a nagy t�z, tal�n nem vett�k �szre, �s Celendya adatai is odavesztek…

- Az nem lehet! - d�bbent r� a val�sz�n�s�tett igazs�gra. Nem adta fel, tov�bb folytatta a kutat�st. M�r szinte minden mapp�t, iratot megn�zett, elolvasott, de semmi. M�g nem…

- Ez az! �gyi vagyok �gyi vagyok, megtal�ltam! - lelkendezett.

- Mit? - k�rdezte George, �s Koenma mell� ment. Koenma egy nagyon r�gi k�nyvet tartott a kez�ben, ami tal�n m�g Karmana bez�r�sa ut�n �r�dott.

- Hogy felejthettem el egy ilyen fontos dolgot! - mondta tov�bb, majd leugrott a sz�k�r�l �s k�sz�l�dni kezdett az �tv�ltoz�sra. - Ezt azonnal tudatnom kell Miyukival!

- De h�t mit, f�n�k?

- N�zd csak meg a bal fels� k�pet!

George megn�zte. Egy ugyanolyan szimb�lum volt rajta, mint ami Miyuki homlok�n is, b�r el�g hom�lyos volt m�r, az id� m�l�sa miatt.

- Ez egy k�l�nleges szimb�lum, az angyal istenn�, Celendya jelk�pe, a homlok�ba sebhelyk�nt helyezkedett el, s ez jelk�pezte erej�t, befoly�s�t, valamint istenn�i elhelyezked�s�t… - olvasta f�l George a k�p alatti �r�st, ami igaz �si hieroglif szer�, de ismert �r�ssal volt �rva. Majd Koenma folytatta, amit megjegyzett az olvas�sb�l.

- Miut�n Karman�t bez�rta, lelke a krist�lyg�mb�kbe k�lt�z�tt, ez t�ny. Viszont lelk�nek egy darabja szabadon bolyongott a vil�gban, s a legenda szerint, egy kiv�lasztott l�nyban ez a l�lek �jj� fog sz�letni, reinkarn�l�dni fog. Ez a l�ny k�pes lesz mindenre, mire Celendya k�pes volt, az �si nyelvek tud�s�t�l a g�mb�k erej�nek befogad�s�ra, s az angyalsz�rnyas szimb�lum is rajta lesz…

- Koenma ez azt jelenti, hogy…? - k�rdezte leesett �llal George. Koenma csak b�lintott, ekkor m�r �t is v�ltozott. - De, hogyhogy err�l nem tudt�l?

- Most m�r eml�kszem… A sz�lei teljesen tiszt�ban voltak ezzel, viszont mindig h�zt�k, halasztott�k elmondani neki, hogy nem k�z�ns�ges ember… Viszont ezt az ellens�g pontosan tudta, tudta, hogy � a kiv�lasztott, Celendya reinkarn�ci�ja. Ez�rt k�ld�tt r�, �s sz�leire t�zd�monokat, viszont � valahogy t�l�lte. Ezut�n fel�getetett az ellens�g minden olyan dolgot, ami r�la �s Celendy�r�l sz�l, nehogy �n tudom�st szerezzek r�la…

- De…

- A sz�lei sosem mondt�k el nekem az igazs�got, titokban tartott�k m�g ap�m el�tt is, �gy j�, hogy nem tudtam err�l… Csak azt nem tudom, ki t�r�lte ki az eml�kezet�t, mi�rt nem eml�kszik semmire? Mindegy… most mennem kell! Ezt el kell mondanom Yusuk��knek, �s neki.

- De mi lesz a pap�rmunk�val?

- Az v�rhat! - majd Koenma kil�pett az ajt�n.

Gy�ny�r� reggel volt. Miyuki m�r kor�bban f�l�bredt, �s � csin�lt reggelit Kuram�nak �s az anyj�nak is. Hamar beilleszkedett a csal�dba, �s hamar be is fogadt�k. Shiori nem is sejtette, hogy Miyuki nem is egy cseredi�k, a l�ny �gy el tudta j�tszani, hogy az, hogy teljesen elhitte.

- Neh�z ez a kett�s �let! - jegyezte meg, mikor az iskola fel� mentek Kuram�val - Nem esik j�l, hogy hazudnom kell az any�dnak…

- Tudom, de nem mondhatjuk el a titkunkat! - mondta Kurama, �s �tkarolta Miyukit.

Lassan be is �rtek a suliba �s az oszt�lyukba. Ahogy mentek a hely�kre Ayame megsz�l�totta �ket.

- Sz�val Koenma nem egy k�z�s bar�t, hanem a f�n�k�t�k, �s te sem a sz�leid miatt vagy itt, Miyuki!

- Ayama, te meg… - h�kkent meg Miyuki, majd r�j�tt, ki mondhatta el neki. - MILLA! - ki�ltott r� Ayame padt�rs�ra - Nem megmondtam, hogy ne mond el senkinek!

- Mit v�rt�l? Korrepet�l�sr�l volt sz�, nem �letvesz�lyes harcr�l! Megijedtem, valakinek musz�j volt elmondanom! - v�gott vissza a bar�tn�.

- �s j�l is tette! Mi�rt nem mondtad ezt el nek�nk? Azt hittem bar�tn�k vagyunk!

- Ayame… Egy: nem tehetem, mert kikapok Koenm�t�l, aki egy�bk�nt a Szellemvil�g vezet�je. Kett�: �gy sem hittetek volna nekem…

- Ez gyenge kifog�s! �g�rd meg, hogy m�skor mindent elmondasz nek�nk, legyen az szellemvil�gi, evil�gi, pasi �gyi, iskolai t�ma, de a M.A.M. el�l semmit sem titkolsz el! - mondta Ayami �s a kisujj�t mutatta.

- Igen! �g�rd meg! - tette hozz� Milla, �s � is odany�jtotta a kisujj�t az �g�ret tart�s jelek�nt.

- MAM? Az meg mi? - k�rdezte Miyuki.

- M. A. M., vagyis: Milla, Ayame, Miyuki. Tegnap tal�ltuk ki Ayam�val, ez jelk�pezi a k�zt�nk l�v� bar�ts�got… Vagyis, csak akkor, ha meg�g�red amit mondtunk! - v�laszolt Milla.

- J�, de akkor ti is �g�rj�tek meg, hogy ha harcolnom kell, akkor nem fogtok k�vetni, ez nektek t�l vesz�lyes!

- Rendben! - v�gt�k r�, majd mind h�rm�juk kisujj�t �sszeszor�tott�k.

Cs�ndes napnak bizonyult a mai. Ahhoz k�pest, hogy tegnap a krist�lyg�mb�rt kellett harcolniuk, most minden olyan nyugis volt. �s ez Kuram�t aggasztotta is.

- Ugyan Kurama, ink�bb �r�lj annak, hogy nem kell harcolnunk! - nyugtatta Yusuke, ahogy a park fel� ment a csapat.

- Valami akkor sem stimmel, Koenma azt mondta, hogy ezzel nincs v�ge, �s �n is �gy gondolom! - sz�lt Kurama.

- Egy�bk�nt mi�rt is kell nek�nk a parkba menn�nk, Botan? - k�rdezte Yusuke.

- Koenma-san k�rte, hogy vigyelek oda titeket. Valamit szeretne mondani. - v�laszolt.

- �s ezt nem lehet a szellemvil�gban elint�zni? - k�rdezte Miyuki.

- Nem, meg Koenma-san nagy rendetlens�get hagyott az irod�j�ban, val�sz�n�leg el sem f�rn�nk… - jegyezte meg Botan. Ekkor Miyuki megtorpant. Valami furcsa �rz�se lett, hogy k�vetik…

- Mi az Miyu? - k�rdezte Kurama.

- �gy �rzem, hogy valaki k�vet minket… - majd h�tra fordult, de senkit sem l�tott.

- Teh, szerintem csak hallucin�lt�l… Menj�nk tov�bb! - mondta Kuwabara, s tov�bb is mentek. Miyuki m�g egy darabig helyben maradt, �s a k�rny�ket szeml�lte, de t�nyleg nem l�tott senkit, �gy el�re fordult, de ekkor egy magas, fekete hossz� haj�, lila szem�, �larcos f�rfival tal�lta szembe mag�t. A hirtelen tal�lkoz�st�l kicsit megijedt, �gy egy k�t l�p�st h�tr�lt.

- Miyuki, ha nem t�vedek. - sz�lt az idegen.

- I-Igen… Seg�thetek? - k�rdezte a l�ny. Furcsa �rz�s ker�tette el, amikor a f�rfira n�zett. � nem v�laszolt, n�m�n elment mellette, viszont ekkor Miyuki gonosz er�t �rzett benne, nem tudta megmagyar�zni, de �rezte, hogy nem k�z�ns�ges… Miyuki ut�na n�zett, viszont ekkor a fi�k m�r j�val el�tte j�rtak.

- H�! M�g ma elindulsz, vagy v�rjunk holnapig? - ki�ltotta ut�na Yusuke.

- Megyek m�r, megyek m�r! - ki�ltotta vissza Miyuki, majd hozz�juk rohant. Viszont a f�rfi nem hagyta nyugodni…

Lassan be�rtek a parkba, s Koenm�t is megpillantott�k egy padon �lve.

- Csak hogy ide�rtetek! Fontos dolgot kell elmondanom nektek! - sz�lt, �s f�l�llt, mikor oda�rtek.

- �s m�gis mit? - sz�lalt meg Hiei.

- T�nyleg, a krist�lyg�mb�t elrejtetted? - k�rdezte Miyuki, aki m�g most is �gy �rezte, hogy figyeli az a f�rfi…

- Igen, biztons�gos helyen van, Jin �rzi! Most pedig gyertek! Egy nyugisabb helyen szeretn�k veletek besz�lni! - mondta, majd elindult azon az �sv�nyen, amin Kurama �s Miyuki is ment. Nemsok�ra be is �rtek arra a tiszt�sra, ahol a szerelmesp�r egym�sra tal�lt.

- Na, most m�r v�gre elmondod mi�rt kellett idej�nn�nk? - k�rdezte t�relmetlen�l Yusuke.

- El, de ez legink�bb Miyukira tartozik… - v�laszolt Koenma, �s m�r kezdte volna mondani, amikor hirtelen nagy sz�l t�madt.

- Mi ez? - k�rdezte Kuwabara.

- Nagy spiritu�lis er�t �rzek! �s itt van, itt van valahol a tulajdonosa is! - mondta Hiei, s m�r a kardj�ra emelte a kez�t. Ekkor Kurama f�lkapta a fej�t.

- De hisz… De hisz ezt az aur�t ismerem! De, az nem lehet!

- � dehogynem! - sz�lt egy hang, majd a tulajdonosa lassan kil�pett a f�k �rny�kaib�l. Fekete, hossz� haj�t f�jta a sz�l, hangj�t tomp�totta a sz�j�n l�v� �larc, lila szemei v�szj�sl�an csillogtak… Kurama r�m�lten ismerte fel r�gi ellenfel�t.

- Karasu! De… hogyan?

- Karasu? Te ismered ezt a fick�t? - k�rdezte d�bbenten Miyuki.

- Ellenfelek voltunk a S�t�t Harcm�v�szetek Viadal�n… De, �n akkor meg�ltem. Hogyan j�hetett vissza?

- Ez t�ged ne �rdekeljen, �jdons�lyt mesterem adott nekem �jra �letet, hogy saj�t kez�leg fizessem vissza, amit tett�l, Kurama! - v�laszolt g�nyos hanglejt�ssel a v�g�n, majd k�zelebb s�t�lt, zsebre tett k�zzel. Fesz�lt lett a l�gk�r, senki sem tudott megsz�lalni a d�bbenett�l, majd Yusuke t�rt fel azzal a k�rd�ssel, ami mindenkiben megfogalmaz�dott.

- Ki ez a mester? �s hogyan tud �letet adni? Ki k�pes ilyesmire? Ekkora hatalma senkinek sem lehet, hogy visszahozzon valakit, ez lehetetlen!

- Koenma, tudsz valakir�l, aki tud ilyent csin�lni? - k�rdezte Hiei.

- Csak egy d�monnak van ilyen hatalma, de �t sz�m�zt�k, azt hitt�k Satsusey meghalt! - mondta idegesen Koenma.

- �, � nagyon is �l. - sz�lt Karasu - Igaz, titokban kell rejt�znie az Alvil�g legm�ly�n, ahol l�lekpatakok csordog�lnak… Egy ilyen t�ra mondott var�zsig�t, �gy tudtam visszaj�nni. Igaz, nincs �nyemre, hogy neki engedelmeskedjek, de sz�vesen bossz�t �llok Kuram�n… Az�ltal, hogy a szeme el�tt v�gzek a kis bar�tn�j�vel! - mondta, majd a kis csapatra pillantott �s azon nyomban valamilyen energia pajzs ker�tette el �ket Miyukit�l. Miyuki megijedve fordult h�tra, s alaposan megfigyelte a lil�s spiritu�lis ketrecet. Majd hozz��rt, de gyorsan el is h�zta a kez�t, mert ahogy hozz��rt, a ketrec megr�zta a kez�t.

- Ez meg mi? Mi�ta tudsz ilyet? - k�rdezte d�h�sen Kurama.

- Ez, k�rlek sz�pen az �j er�m, amit visszat�r�sem sor�n kaptam. Nagyon praktikus, ha nem akarjuk, hogy kotnyeleskedjenek! - v�laszolt.

- Miyuki, ne menj bele! Nem ismered Karasut, te nem tudod mire k�pes! - sz�lt Kurama. F�ltette szerelm�t, hisz � tudta, Karasu mennyire er�s, mennyire meggy�lt vele a baja a viadalon, majdnem meg is halt, akkor mi lesz Miyukival?

- Nem futhatok el, nem hagyhatlak magatokra! Nem, itt maradok, �s elint�zem ezt a selyemfi�t! - sz�lt, �gyelve, hogy ne �rjem m�g egyszer a pajzshoz, majd elsz�nt tekintettel Kurasuhoz fordult. - Azt hiszed engem olyan k�nny� lesz legy�zni? Nem adj�k azt olyan olcs�n!

- Milyuki…

- Kurama! Mi is ennek a Karasunak a technik�ja? - k�rdezte Miyuki h�tra sem fordulva Kuram�hoz. Kurama k�zelhajolt, majdnem hozz��rt a „v�d�” falhoz.

- Vigy�zz vele, nem szabad hogy hozz�d �rjen! Karasu k�z�rint�ssel k�pes �t�ramoltatni m�sba a spiritu�lis erej�t, �s ez�ltal azt felrobbantani, ha hozz�d �r, felrobbant, nem �rhet hozz�d! �s �gyelj, ha leveszi az �larc�t, m�r nem lesz sz�ks�ge tapint�sra, an�lk�l is k�pes lesz olyan g�mb�ket gy�rtani, ami hal�lra sebez! - mondta. Hangja n�hol megremegett, most is f�ltette Miyukit, legsz�vesebben � �llt volna ki Karasuval, megv�dte volna Miyukit. De nem tehette, �lbe tett k�zzel kell v�gign�znie, hogy Miyuki mit fog l�pni.

- Sz�val kicsit Piperes, �s jobb ha eltakarja a pof�j�t… - jegyezte meg a l�ny.

- Piper? - n�zett fur�n Kurama.

- �h, csak egy sorozatb�l egy boszork�ny, aki szint�n robbangat! - sz�lt vissza Miyuki, majd elsz�ntan l�pett el�re Karasuhoz. - Rossz csatateret v�lasztott�l, ha ennek a helynek b�rmi baja lesz, cs�ny�n megj�rod! - sz�lt, Karasu sz�ja pedig mosolyra h�z�dott, amit az �larct�l nem lehetett l�tni. Nem habozott, r�gt�n rohanni kezdett Miyuki fel�, hogy felrobbantsa, de a l�ny is gyors volt, m�ris arr�bb ugrott. Karasu visszafordult, majd a kez�ben egy kis f�nyg�mb jelent meg, majd az �talakult egy denev�rsz�rny�, egyszem�, gy�jt�zsin�ros kis sz�rnyecsk�v�. Rep�lni kezdett Miyuki fel�, aki �rtetlen�l n�zte a l�nyt, nem gondolta volna, hogy �rtalmas lenne. Egyre k�zeledett fel�, m�r majdnem el�rte…

- Miyuki vigy�zz vele! - ki�ltotta Kurama, de k�s� volt, a sz�rnyecske Miyuki bal v�ll�ra rep�lt, majd azon nyomban felrobbant. Miyuki f�l arc�t beter�tette a sz�tfr�ccsen� v�r, a hirtelen j�tt hatalmas f�jdalom zsibbad�sszer� �rz�st t�lt�tt meg benne, egyens�ly�t elvesztette, s mikor m�r nem t�molygott jobb kez�t r�gt�n a seb�re helyezte, rem�lve, hogy gyorsan meg tudja gy�gy�tani. Zih�lva vett leveg�t, erre nem sz�m�tott, �s ez igen csak felh�zta.

- „A fen�be j�kad�mon, ezt valahogy el felejtettem megeml�teni!”

- Csak nem d�lsz ki m�r ennyit�l? Pedig m�g csak most kezdt�k! - sz�lt g�nyosan Karasu, majd megint Miyuki fel� rohant. A l�ny gyorsan a leveg�be ugrott, �s egy m�sik k�l�nleges k�pess�g�t haszn�lva lebegett. �gy gondolta, akkor egy kicsit megpihenhet. Elismerte, igaza van ellenfel�nek, ha ennyit�l �gy megremegett, mi lesz tov�bb? De nem, � nem adja fel! Csak az�rt sem!

- S�t�tf�ny �rv�ny! - ki�ltotta, majd egy torn�d�t ir�ny�tott Karasu fel�. Karasu elugrott a t�mad�s el�l, �s �gy mozgott a leveg�ben, ak�r egy sejtelmes denev�r, s mire Miyuki �szhez kapott, addigra Karasu m�r v�llon is �rintette. Karasu nem k�ld�tt nagy energi�t Miyukiba, �gy nem robbantotta f�l eg�szen a l�ny eddig �p v�ll�t. Miyuki ism�t felki�ltott a f�jdalomt�l, m�r a m�sik oldal�n is �rezte azt a hatalmas f�jdalmat. T�rd�re esve, v�ll�t fogva �rt f�ldet, szents�gelt is mag�ban minden jap�n, �s egyiptomi istent, amit csak ismert. Meginogva f�l�llt, mindk�t karj�n v�gigfolyt a v�r, �s a kez�n cs�p�g�tt le, t�cs�t csin�lva. D�h�sen n�zett Karasura, aki ekkor �rt f�ldet. Hosszasan egym�s szem�be n�ztek, m�g v�g�l Karasu megjegyezte:

- Nem tetszik az arckifejez�sed!

- Bazd meg, akkor nem kell r�m n�zni! - fakadt ki Miyuki, majd ism�t a magasba ugrott, s a d�ht�l felforrva egy feh�r energia g�mb�t var�zsolt a kez�be, majd Karasuhoz v�gta, sikerrel - Nesze, hogy �n is robbantgassak, ne csak te! - sz�lt szemtelen�l, majd ism�t a leveg�ben maradt. Viszont ez a t�mad�s nem igaz�n hatott Karasura, Miyuki fel� fordult, majd ism�t olyan kis sz�rnyecsk�t var�zsolt, csak most legal�bb h�szat. Miyuki, tudva a vesz�lyt, vill�msebesen kit�rt a t�mad�st�l, s a robban� sz�rnyecsk�k egy csom� f�t robbantottak f�l, Miyuki helyett.

Kurama k�ts�gbe esett szemekkel n�zte Miyuki �s Karasu harc�t, rettent�en agg�dott, �s r�stellte, hogy a sz�rnyecsk�kr�l elfelejtett sz�lni. Annyira seg�teni akart volna szerelm�nek, �gy odament volna seg�teni neki, �tvenni a harcot… de nem tehette.

Milla �s Ayame �ppen a parkhoz k�zeli bizsu t�k�b�l j�tt ki.

- Annyi p�nzt k�rni egy sima f�lbeval��rt! K�sz rabl�s! - sz�lt m�rgel�dve Ayame.

- Pedig j�l n�z ki, de annyit t�nyleg nem �r meg! Ink�bb menj�nk fagyizni! - mondta Milla.

- De hisz m�r okt�ber van!

- ���s? Att�l m�g lehet! - mondta, majd mindketten elindultak a park fel�, hiszen ott csin�lj�k a legjobb fagyikat. Ekkor viszont egy l�ny sikoly�t hallott�k, majd kicsivel k�s�bb f�stfelh�t l�ttak a f�k k�z�l sz�lling�zni.

- Ez, ez Miyuki hangja volt! - �llap�totta meg r�m�lten Milla.

- Akkor menj�nk, a park tiszt�sa fel�l j�tt! - mondta Ayame, majd megfogta Milla karj�t, �s rohanni kezdtek.

- De, nem �g�rt�k meg Miyukinak, hogy nem k�vetj�k ha harcolnia kell?

- De, de � is hazudott nek�nk, most mi is megtehetj�k! - v�laszolt Ayame, majd rohantak tov�bb.

Miyuki �pp hogy ki tudta ker�lni a kis sz�rnyecsk�k raj�t, amit Karasu az el�bb k�ld�tt r�, �gy is p�r sz�rny alapos sebeket hagyott a karj�n, l�b�n, �s a test�n. T�bb fa is �gett m�r, �s a l�ny d�h�s volt, hogy a k�rnyezet romokban �ll, pedig Kuram�val milyen j�l �rezt�k itt magukat! A d�h most sem k�lt�z�tt ki test�b�l, ugyanolyan l�ngol� szemekkel n�zett Karasura. Majd egyszer csak lehunyta a szem�t, �s nevetni kezdett, senki sem �rtette mi�rt, mindenki hitetlen�l n�zte a l�nyt.

- Ez a l�ny vagy meg�r�lt, vagy valami esz�be jutott… - jegyezte meg Hiei.

- Nagyon rem�lem, hogy az ut�bbi! - sz�lt Kurama.

- Mi olyan vicces? - k�rdezte Karasu. Miyuki nevetett, majd Karasura n�zett, �s mosolyogva �gy sz�lt:

- Magamon nevetek, tegnap panaszkodtam, hogy nincs hozz�m m�lt� ellenf�l, erre kapok egy olyant, aki hideg v�rrel meg�lne… Ez nevets�ges! De, �n akkor sem adom fel! - ki�ltotta, majd elkezdett rohanni Karasu fel�, majd egy l�ndzsaszer� energia fegyvert var�zsolt a kez�be. B�r t�bb helyen is sebes�lt volt, m�gis olyan gyorsan tudott mozogni, hogy most Karasu sem tudta k�vetni, �gy csak azt vette �szre, hogy Miyuki bel�d�fi a spiritu�lis l�ndzs�t. A l�ny elugrott, amint ezt megtette, hisz tudta, hogy vesz�lyes, ha Karasu k�zel van hozz�. Kicsit bukd�csolva �rt f�ldet a l�bait �rte sebes�l�sek miatt. Eddig nem is vette �szre, de a karjair�l, mellkas�r�l �s a l�bair�l patakokban folyt a v�r, pedig az iskola ruh�j�ban volt… ami mostan�ra minden volt, csak ruha nem. Miyuki nem v�rta meg, hogy Karasu �szhez t�rjen �s r�t�madjon, haszn�lta a S�t�tf�ny �rv�nyt, majd a szellemei erej�b�l nyilakat form�lt, �s Karasu fel� l�tte. A f�rfi az �rv�ny el�l m�g �gy ahogy el tudott menek�lni, de a fel� sz�guld� nyilakat m�r nem. Kett� a has�ba, egy a karj�ba �s kett� a l�b�ba f�r�dott, mondanom sem kell, hogy ez �t nagyon felh�zta.

- Dics�retes, ahhoz k�pes, hogy elb�ntam m�r veled, mindig van benned er�. - jegyezte meg - De ez kev�s lesz! - mondta, majd lassan az �larc�hoz emelte a kez�t, �s egy hat�rozott mozdulattal let�pte mag�r�l. Ekkor elkezdett kisz�k�lni �s hull�mosodni a haja… Miyuki meg�rezte, hogy hatalmas szellemi energia szabadult fel.

- „Jaj ne, Kurama figyelmeztetet, hogy nem veheti le az �larc�t! �gy m�r �rint�s n�lk�l is a leveg�be k�ldhet!” - gondolta Miyuki. Kurama gyomra g�rcsbe r�ndult, �gy m�g soha senkit nem f�ltett, soha nem agg�dott ennyire. M�r el�re l�tta, Karasu mik�ppen fogja meg�lni Miyukit, seg�teni akart, �s hirtelen meg is feledkezett az energia burokr�l, �gy mikor indulni k�sz�lt, az eg�sz test�t v�gigj�rta az �ram�t�s. Hanyatt v�g�dva esett a porba, s Hiei seg�tett neki felkelni.

- A fen�be, valahogy csak ki lehet innen jutni! Nem hagyhatom, hogy Karasu b�ntsa Miyukit! - mondta Kurama - Kuwabara! Te �t tudod v�gni a dimenzi�kat, tal�n ezt is megpr�b�lhatn�d…

- Nem lehet! - sz�lt k�zbe Koenma - Ez nem egy dimenzi�, csak egy er�s fal, de Kuwabara kardja kev�s ahhoz, hogy ezt �tv�gjuk. Ahhoz nagyobb energia kell!

- Mint a Rei Gunom? - k�rdezte Yusuke.

- Nem, ann�l is er�sebb! Nem tehet�nk m�st, mint b�zunk Miyukiban! - majd Koenma gondolatban hozz�tette - „�s a benne lakoz� angyal istenn� er�ben.”

Kurama f�lt�p�szkodott, �s tov�bbra is agg�d�an n�zte a harcot.

- „M�g sosem l�ttam Kuram�t ennyire nyugtalannak… Val�ban nagyon szeretheti azt a l�nyt…” - gondolta Hiei, majd � is a csat�t figyelte.

- „J�l van, nyugi Miyuki, att�l hogy l�tom a rusnya arc�t �s hogy esz�hez ill� haja van m�g nem jelenti azt, hogy vesztettem!” - gondolta Miyuki.

- B�r Satsusey azt mondta, � akar veled v�gezni… Viszont a bossz�m nem lenne el�g �des, ha hagyn�m, hogy Kurama ne l�sson meghalni! - mondta Karasu.

- Karasu, velem van bajod, akkor mi�rt Miyukit b�ntod? Velem kell harcolnod, nem vele! - ki�ltotta Kurama.

- Ismerlek… Nagyobb k�n neked, ha a sz�modra legkedvesebbet puszt�tom el, mintha a te magad haln�l meg! - v�laszolt Karasu a v�lla f�l�tt h�trapillantva, majd Miyukira n�zett. A kez�ben lassan megjelent valami…

- Egy bomba! - vette �szre Miyuki, s tudta, hogy Karasu hozz� akarja majd dobni. �gy is t�rt�nt, hatalmas robban�s t�rt�nt, �g �s f�ld is beleremegett, nagy porfelh� sz�llt fel a leveg�be s rengeteg fa, bokor meggyulladt.

Hirtelen megremegett a f�ld, �s robban�sszer� hangot hallott a k�t l�ny, majd egy �sv�ny fel�l f�st sz�llt f�l.

- �h, mi volt ez? - k�rdezte Milla.

- Onnan j�tt! - mutatott Ayame az �sv�nyre.

- Ismerem azt az utat, egy sz�p kis tiszt�s fel� vezet… - mondta Milla.

- Valami azt s�gja, hogy Miyuki �s a kis bar�tai is ott lesznek! - mondta Ayame.

- Akkor arra kell menn�nk! Jaj, rem�lem Miyukinak nem esett baja a robban�st�l, szerinted mit�l volt?

- Nem tudom, de �n is rem�lem, hogy Miyukival minden rendben… Menj�nk! Tal�n valami hasznunk lesz! - majd a k�t l�ny elindult az �sv�nyen, rohantak ahogy csak tudtak…

Miyukinak siker�lt kit�rnie a robban�st�l, csak a feje s�r�lt meg egy kicsit, �s a szem�n�l folyt le egy kis v�r. A leveg�ben volt, szerencs�je a gyorsas�ga volt �s a magas f�jdalomk�sz�be, k�l�nben m�r s�lyos bajai lenn�nek.

- A fen�be! Rem�lem t�bb ilyennel nem t�mad, legk�zelebb nem biztos hogy ilyen szerencs�m lesz! - mondta, majd le akart volna ereszkedni, de ekkor rengeteg kis z�ld g�mb�csk�ket pillantott meg maga k�r�l. F�l�tte, alatta, mellette, mindenhol ilyen g�mb�k voltak, gyan�totta, hogy ezek lehetnek azok a bomb�k, amikr�l Kurama is besz�lt, �gy nem mozdult.

- Lehet, hogy az el�bbi t�mad�st�l el tudt�l menek�lni, de ezeket hogy ker�l�d el? - g�nyol�dott Karasu, majd egy g�mb�t Miyuki h�t�hoz �rintett, ami �gy r�gt�n fel is robbant. Ahogy Miyuki megmozdult a f�jdalomt�l azon nyomban h�rom m�siknak �tk�z�tt hozz�, majd ezut�n - nem b�rva tov�bb a lebeg�st az ereje hi�nya miatt - lezuhant, aminek k�vetkezt�ben az alatta l�v� g�mb�csk�khez, is hozz��rt.

- Miyuki!! - ki�ltotta Kurama, szem�ben k�nnyek csillogtak majd az arc�n folytak le. Miyuki nagy nehezen f�lt�p�szkodott, b�r m�r mindene f�jt, r�stellte mag�t, ami�rt nem tudott mozdulatlan maradni, s ez�rt hib�ztatta mag�t.

- Ne f�lts Kurama… - fordult hozz� - Engem ilyen g�mb�kkel nem lehet legy�zni! - ny�gte a l�ny, kez�t fogta, hogy gy�gy�tsa sebeit, de ereje m�r igen megfogyatkozott, nem sokra ment a gy�gy�t�ssal. Kurama m�lyen Miyuki szem�be n�zett, nem �rtette, mit akar bizony�tani a Karasu elleni harccal. Elfuthatna, elmenek�lhetne… de mi�rt nem teszi?

L�ptek zaja t�rte meg a csendet, hirtelen az �sv�nyr�l, ahonnan j�ttek k�t l�ny l�pett el�, r�m�lt arcuk le�rhatatlan volt, mikor megpillantott�k Miyuki v�rben �z� test�t…

- Miyuki! - ki�ltott�k.

- Ayame, Milla!? Mi a rossebet kerestek ti itt? - k�rdezte d�bbenten Miyuki, de l�tta, hogy Karasu fel�j�k ugrik. Miyuki gyorsan megel�zte, Ayam�ra ugrott, majd v�d�pajzsot vont maguk k�r�. Lassan felt�p�szkodott, majd lefogva bar�tn�j�t k�rdez�sk�d�tt:

- Mi a csud�t vagytok itt? Nem meg nem mondtam, hogy ne gyertek ha harcolok?

- Agg�dtunk! Ahogy megl�ttuk a robban�st, �s hallottuk a sikolyodat tudtuk, hogy bajban vagy, gondoltuk, seg�tn�nk! - v�laszolt szint�n veszekedve Ayame, Milla pedir r�m�lten b�multa Miyukit.

- Seg�teni??? Azt lett volna a legnagyobb seg�ts�g, ha elpucoltok!!! Tudj�tok ti mibe cs�ppentettek bele? Ez nem egy utcai vereked�s, ez �let-hal�l harc! Itt valaki meg fog halni! Ha csak egy pillanatra is lankad a figyelmem, �n leszek az!

- M-Miyuki… Tiszta v�r vagy… Mi t�rt�nt veled? - k�rdezte remegve Milla. Miyuki fel�llt, felseg�tette Ayam�t is, akit kicsit �ssze is v�rezett.

- L�that�an nem te �llsz nyer�sre. - jegyezte meg Ayame.

- J� �szrev�tel! Ez a sz�szi nagyon er�s, k�z�rint�ssel b�rmit k�pes felrobbantani! �s most m�r, arra is k�pes, hogy k�z�rint�s n�lk�l is robbantgasson! Nem �ll j�l a sz�n�m, de nem adom fel!

- De, a t�bbiek mi�rt nem seg�tenek? - k�rdezte Milla.

- Nem tudnak, Karasu g�tat emelt el�j�k, hasonl� falat, mint ami ez is, csak nem v�delemre szolg�l �s nem tudnak kimenni al�la. Viszont nektek sem szabad elmenni ez al�l! - v�laszolt Miyuki, �s m�r indult volna ki…

- Csak nem akarsz visszamenni? - k�rdezte Ayame.

- Miyuki, meg fog �lni! - sz�lt Milla.

- Nem tehetek m�st, most, hogy ti is itt vagytok musz�j titeket megv�denem! Maradjatok itt, �s ha net�n… Ha net�n elbukn�k, �s megsz�nne a v�d�fal… Rohanjatok, amilyen gyorsan csak tudtok! - mondta Miyuki, majd elsz�ntan, s�nt�tva visszat�rt a csatat�rre. - Nem fogsz gy�zni Karasu. Ilyen k�nnyen nem! B�r nem tudom, mit �rtottam �n a mesterednek, annak a Satsuseynek, hogy k�l�n mondta, � akar meg�lni, de nem adom fel! Harcolni fogok, ha kell, az utols� csepp v�remig!

- Sz�p a kitart�sod, de ez ide kev�s lesz! - mondta Karasu, majd megint olyan kis g�mb�ket var�zsolt Miyuki k�r� - T�l k�nny� a dolgom! - mondta, majd a l�ny l�b�hoz �rintett egyet. Miyuki er�s maradt, elfojtotta f�jdalm�t, �gy nem esett �jra abba a hib�ba, hogy nekimegy a t�bbi g�mbnek.

- Eszm�letlen, hogy ez a l�ny mennyi mindent kib�r! Kurama ilyenkor m�r alig �llt a l�b�n, � meg m�g a f�jdalm�t is k�pes elfojtani! - csod�lkozott Kuwabara.

- Honnan van ennyi szellemi energi�ja? - k�rdezte Yusuke.

- Ez m�r nem szellemi energia! - sz�lt k�zbe Koenma, majd ism�t gondolatban tette hozz� hogy- „Hanem Celendya ereje…”

- „ Valahogy csak le lehet gy�zni! - gondolkozott Miyuki - V�rjunk! Eml�kszem, hogy az �n er�m is k�pes m�s test�be �t�ramlani, tal�n… Nincs id�m ezen vacill�lni!” - majd nem t�r�dve a bomb�kkal egyenesen Karasu fel� rohant, rohant, de nem t�madott. Karasura ugrott, k�t tenyer�t a mellkas�ra helyezte, �s �si nyelven egy var�zsig�t mondott, halkan, �gy senki sem hallotta, m�g Karasu sem. A f�rfi nem tudta, Miyukinak mi a c�lja, �gy kihaszn�lva, hogy k�zel van hozz� szorosan megfogta Miyuki kez�t… A l�ny r�gt�n �rezte ahogy a kezeir�l le�g a b�r, felrepedezik, �s az arc�ig fr�ccsen a v�r. Amilyen gyorsan csak tudtott kiszabadult Karasu karmai k�z�l, �s iszonyatos f�jdalommal arr�bb  ugorott. Nem �rezte a teste t�bbi sajg�s�t, csak a keze eszm�letlen f�jdalm�t �rezte. T�gra ny�lt szemekkel, fog�t �sszeszor�tva tartotta vissza a sikoly�t, kezdett hom�lyosan l�tni, �s az egyens�lya is megingott, de most nem adhatta fel! Csak egy kis ideig kell kib�rnia, am�g a var�zsig�je nem hat, ut�na m�r gy�z! Er�t vett mag�n, s megtartotta az egyens�ly�t, csak is az el�z� t�mad�sa �ltette, ha az nem v�lt be, t�nyleg v�ge. De nem lehet v�ge! Akkor Milla �s Ayame v�d�pajzsa megsz�nik, �s akkor vesz�lybe ker�lnek!

Karasu rohanni kezdett fel�, meg akarta �rinteni, �s ezt Miyuki nem hagyhatta. Pr�b�lt elmenek�lni, de annyira f�jt mindene, hogy v�dekez�sre szorult. Jobb karj�val egy gyenge v�d�pajzsot vont maga k�r�, ami �gy is nagy er�t vett el, tekintve, hogy a v�lla, karja �s a keze teljesen le�p�lt. Sajnos a pajzs nem volt t�l er�s, Karasau v�szesen k�zel�tett hozz�, hogy meg�rintse Miyuki v�ll�t… ami meg is t�rt�nt. Most m�r nem tudta visszatartani a sik�t�st, ord�tva pr�b�lt elmenek�lni, s azzal hogy Karasu hozz��rt v�gk�pp nem �rzett m�s, csak f�jdalmat. M�r a k�nnye is eleredt, mer� v�r volt az eg�sz l�ny, a keze pedig teljesen elfeketedett…

- „ Csak egy kicsit, csak egy kicsit b�rjam ki… „- gondolta Miyuki. Nagyon kimer�lt volt m�r, szem�t is alig b�rta nyitva tartani.

Egyszer csak valami a g�tnak csap�dott. Hiei a hang ir�ny�ba n�zett… Kurama volt az, a r�zsa ostorral pr�b�lta megsemmis�teni a falat. Annyira k�ts�gbe esetten, szinte zokogva… Retteget, hogy elvesz�ti Miyukit, minden�ron ki akart jutni, �s seg�teni neki, de hi�ba �t�tte, csapdosta a falat, az bizony nem sz�nt meg. M�gis kitart�an pr�b�lkozott… Mindenki egy�tt �rz�en n�zett r�, sejtett�k mit �rezhet �s tudt�k, hasztalanul er�lk�dik, meg kell v�rniuk, hogy Karasu megsemmis�lj�n… De jelen pillanatban, ez nem �gy l�tszott…

- MIYUKI!!! - ki�ltotta rem�nyvesztetten Kurama, majd t�rd�re esve zokogott, nem tudta m�r tov�bb n�zni, ahogy szerelme haldoklik.

- Miyuki nemsok�ra meghal! - jelentette ki Karasu, majd egy �jabb bomb�t k�sz�lt Miyukihoz v�gni, kegyelemd�f�sk�nt… De Miyuki nem hagyta. B�r le�rhatatlan f�jdalmat �rzett minden porcik�j�ban, f�k�nt a kez�ben, meg pr�b�lta minden erej�t egy utols� t�mad�sba foglalni, ez pedig a S�t�tf�ny �rv�ny lett volna. Nehezen tudta �sszegy�jteni a kez�be az er�t, tekintve, hogy teljesen meg�gett, szinte le�gett r�la b�r. M�r zokogott a f�jdalomt�l, de siker�lt, ereje �sszegy�lt a kez�ben, majd miel�tt Karasu eldobhatta volna a bomb�t, Miyuki egy els�pr� torn�d�t ir�ny�tott Karasu fel�. Sikeresen megsebezte Karasut, de m�g mindig a kez�ben volt a bomba, s sebes�lten is Miyuki fel� dobta…

De nem t�rt�nt semmi, nem robbant f�l. Karasu �rtetlen�l n�zett, nem �rtette mi folyik itt, viszont Miyuki igen, �s ism�t elnevette mag�t.

- Mit r�h�gsz m�r megint? - k�rdezte sz�r�s szemekkel Karasu.

- F�lre�rt�s ne ess�k, most viszont rajtad nevetek! - sz�lt Miyuki, b�r m�r a besz�d is f�jt neki. - Szerinted csak �gy sz�rakoz�sb�l �rtem a rusnya testedhez? Neem… Tudod, �n is k�pes vagyok �tvinni m�sba az energi�mat, b�r az �n m�dszerem kicsit lassabb, �s ha el is terjedt az �ldozat test�ben, akkor is csak egy sz�val k�pes azt megsemmis�teni. Kom�m, te az�rt nem tudt�l most robbantani, mert a var�zsig�m hatott, �s ha kimondom azt a sz�t, neked sajnos v�ged!

- Mi?? - fakadt ki Karasu. Erre nem sz�m�tott, ha Miyuki val�ban k�pes erre, akkor a l�tszat nagyon csal, �s a l�ny hatalmas er�t birtokol, ahogy arra Satsusey is gondolt. K�ts�gbe esett a f�rfi, megpr�b�lt g�mb�ket var�zsolni, de nem ment… - Ez nem lehet!

Miyuki s�nt�tva, kez�t l�gatva, �s f�jdalm�val k�szk�dve Karasu fel� cammogott, v�rcs�kot maga ut�n h�zva.

- Dehogynem! Sajnos a bossz�dnak m�g v�rnia kell! - majd Miyuki hat�rozottan, sz�ntelen hangon kimondta a sz�t, ami a f�ny jap�n megfelel�je volt - Hikari!

Karasu abban a pillanatban cafatokra robbant sz�t, ahogy ez a sz� elhangzott. Az �ltala emelt pajzs megsz�nt, h�seink szabadok voltak, de h�sn�nk f�radt volt, �gy a Mill�t �s Ayam�t v�d� pajzs is megsemmis�lt. Kurama ahogy szabad volt a p�lya Miyukihoz rohant, �pp id�ben, mert a l�ny akkor esett �ssze, �gy egyenesen Kurama karjaiban.

- Miyuki, Miyuki j�l vagy? - k�rdezte Kurama, majd az �l�be vette a l�nyt. Nagyon zih�lt, alig kapott leveg�t, keze a mellkas�n nyugodott, �gy n�zett ki, mint aki eg�szen k�ny�kig ny�lt az olajba, majd �gy ny�lt a t�zbe… nem volt sz�p l�tv�ny. Haja �sszeborzol�dott, v�res lett, ahogy arca is eltorzult a rettenetes f�jdalmakt�l. L�bair�l csurgott a v�r… nem �gy t�nt, hogy t�l�li a m�snapot…

Mindenki Miyukihoz �s Kuram�hoz gy�lt, �s egy�tt �rz�en n�zt�k �ket.

- J�l vagy, nem esett bajotok? - k�rdezte Hiei Mill�ra n�zve.

- Nem. - v�laszolt a l�ny, aki �r�lt, hogy Hiei foglalkozik vele.

- Te j� �g… ez a tag teljesen kik�sz�tette Miyukit… csoda hogy m�g �l. - sz�lt sz�rny�k�dve Ayame.

- Miyuki… - sz�lt Kurama.

- Kurama… Sajn�lom, hogy ilyen k�s�n jutott eszembe ez a t�mad�s… Annyira… Annyira sajn�lom… - ny�gte a l�ny eltorzult, halk hangon, nem tudott hangosabban besz�lni…

- Tss! Ne besz�lj, ink�bb pihenj! Rengeteg er�t elvesztett�l! - mondta Kurama.

- Meg v�rt! Ha nem visz�nk el gyorsan valakihez meggy�gy�tani, itt helyben meghalsz v�rvesztes�gben! - mondta Yusuke, b�lintottak, �s m�r indultak is volna, amikor Miyuki k�zbesz�lt.

- Koenma! �ruld el, mi�rt hivatt�l ide minket? Mit akart�l r�lam mondani? �s Ki ez a Satsusey? Mi�rt kellek �n neki ennyire? - Koenma nem v�laszolt n�m�n �llt, nem is n�zett Miyukira. Tudta, hogy pihennie kell, �s a h�r, csak felzaklatn�.

- Koenma! - sz�lt �jra a l�ny, v�kony, rekedt hangon. Szinte remegett a teste a kimer�lts�gt�l, zih�l�sa egyre csak n�tt… M�g v�g�l ez lassulni kezdett, szemei elnehez�ltek, majd lecsuk�dtak, teste elernyedt, feje el�re csuklott…

- Miyuki!! - sz�longatta Kurama. F�lt, hogy elvesztette, de Hiei megnyugtatta, miut�n a l�ny v�res nyak�n�l megn�zte a pulzus�t.

- Nyugalom Kurama, csak elaludt. �s nem is csod�lom, egy ilyen harc ut�n… Minden elismer�sem a l�ny�! - mondta.

- Gyorsan, vigy�k el Genkaihoz, csak � tud rajta seg�teni! - sz�lt Yusuke.

- Igen! - b�lintott Kurama - �s ott Koenma is v�laszolhat azokra a k�rd�sekre, amiket Miyuki tett f�l, igazam van, Koenma? - sz�lt enyhe c�lz�ssal.

- Higgy�tek el, okom volt r�, hogy elh�vjalak titeket… �s ha elmondtam amit tudok, Miyukit is jobban meg�rtitek! Most pedig menj�nk, miel�tt m�g Miyuki t�l sok v�rt vesz�t! - sz�lt Koenma, majd elindultak.