29. fejezet: Nem kell aranyhalastó a kívánságokhoz!
Amara 2007.11.03. 13:09
Milyen igaz!Elég egy tűzszülött:))
-Midori… Ezt hogy csináltad? –kérdezte Amara a nagy megdöbbenés (na meg persze a lábából frissen kivett nyíl) miatt nyögve. Midori mosolygott:
-Ennek köszönhetem –avval megint előidézte a gömböt. –Van mára még egy kívánságom. Az összesen négy. Yuna neked nem…? Ja, persze, gondolom neked nem szólt. Minden tűzszülöttnek van napi három kívánsága. Eddig én csak háromszor használtam ezt az erőt. Egyszer mikor elfogtuk Kuramát, egyszer mikor odaadtam a láncot, hogy ne halj meg, és egyszer, mikor odaküldtem hozzátok a többieket.
Amara és Midori ketten üldögéltek, és épp megbeszélték, mi van most. A banditák is kb ugyanilyen taktikai megbeszélést tarthattak, mert abból, ami látszott azt vették ki, hogy valamivel nagyon összezavarhatták Youko –t, pedig az nagy szó!
-Azt mondják, ha kívánsz valamit, nem szabad hangosan kimondani, mert nem teljesül. Velünk is így van ez? –fordult vissza Midorihoz Amara.
-Akár ki is mondhatod. Tökéletesen tájékozódtál, ameddig nálunk voltál –nevetett Midori.
Amara koncentrált, aztán miután a kezében egy kékeszöld energiagömb megjelent, elsuttogta:
-Csak mondja meg, mit gondol rólam!
A zöld fénytől, ami ezután keletkezett, nem lehetett látni semmit. Azután…
-Amara, élsz még? –kérdezte valaki. Amara kinyitotta a szemét. Elsőre Nem igazán látott mindent, de néhány pillanat múlva már mindent élesen látott.
Youko ott ült mellette, és fölé hajolt. Amara felült:
-Mi történt?
-Ezt más helyeken mellékhatásnak hívják –mondta Midori.
Valamivel később:
-Amara! Beszélhetnék veled? –kérdezte Youko.
-Igen… persze. –mondta kicsit vonakodva Amara. Tudta, hogy Youko a kívánságáról akar majd vele beszélni.
-Szóval… Vannak kívánságaid.
-Igen…
-Csak mert… Hát nem tudom… Valami mondatja ezt velem, de… Nem tudom, mikor mondtam volna ezt el…
-Mit? –kérdezte Amara.
-Aggódom érted. Nagyon –préselte ki magából Youko. –Mert megkedveltelek… ff… Ezt nem így gondoltam elmondani neked…
-Hanem, mikor? –kérdezte csodálkozva Amara.
-Hát… Nem tudom… -aztán hirtelen elmosolyodott. –Nem rám jellemző ez. Nem szoktam így dadogni. És mosolyogni is csak nagyon ritkán szoktam. –Aztán észrevett valamit azon a vállán, amit Amara nem láthatott, és alig hallhatóan azt dörmögte maga elé:
-Na ne. Már megint felszakadt.
Viszont épp elég nagy csönd volt, hogy Amara megértse a szavait:
-Egy sebet szereztél? Az én hibám. Mutasd csak!
És elkezdődött minden. Amara megpróbálta Youkót megkerülni, és ellátni a sebet, de a róka csak azt mondta:
-Nem vészes, csak Mindig tiszta vér leszek tőle!
-De már nap vége van –nevetett Amara, miközben próbálta elérni Youko vállát. –van még két kívánságom!
-De akkor megint elájulsz!
-Úgyis elkapnál, nem? Na, legalább hadd nézzem meg!
Ekkor azonban Amara, mivel épp fordult volna Youko válla után, de hirtelen az említettbe ütközött, mert a démonróka megállt. Amara valószínűleg hanyatt esett volna, ha Youko el nem kapja, aminek mondanom se kell, mi lett az eredménye. Pár percig Youko a karjában tartotta a meglepődött lányt, majd csak annyit mondott mosolyogva:
-A vállam nem mutiba készült. De rendben, nézd meg, ha akarod.
Aztán elengedte Amarát, mintha mise történt volna.
A lány egy pillanatig csak csodálkozva nézett rá, de ezután már Youko vállán függött a tekintete:
-Érdekesen súrolt egy nyíl. Egy kevés kellett volna, és a válladba fúródik, az, pedig nem lett volna túl szerencsés.
A tűzszülöttek nyilai mérgezett nyilak. Amara nyilából azért nem áradt szét Youko testébe a méreg, mert a méreg nem volt a nyílon. Yuna tudta, hogy a sima nyíl nem félelmetes annyira, mint a mérgezett nyíl, tehát ha Amara bárkit is lelőtt volna a nyilaival, az áldozatnak csak akkor esett volna nagyobb bántódása, ha Amara megfelelő helyen találja el, például a szívén. Viszont a méreg csak akkor hatott, ha a kiszemelt áldozat testébe fúródik bele.
-Várj egy kicsit.
Újra látszódott a zöld villanás, de most Amara talpon maradt, az eszméletét se vesztette el. Épp csak szorosan összezárta a szemeit. Youko vállán a seb már begyógyult. Amara egy rövid ideig farkasszemet nézett Youko-val, azután így szólt:
-Vissza kéne mennünk.
Youko mosolygott. Mindig mosolygott, mikor együtt voltak. Azután szinte suttogva megszólalt:
-De ehhez miért kell suttogni?
-Mert… -mondta szinte rákvörösen Amara. –Midori mindent közvetít, amit mondunk. Tehát körülbelül még 12 éven keresztül nyugtod nem lesz… nekem se… -mondta, de ekkor már az arcát teljesen eltakarta a kezével, csak a szemei látszottak ki, de lehetett érezni, hogy teljesen zavarban van. Aztán egyszer csak Youko kezei megfogták a kezét, és leemelték az arca elől. Ezáltal Youko derékmagasságban fogta a lány kezeit, és a szemébe nézett:
-Ne szégyelld, hogy mit érzel. Titkold, de ne szégyelld.
Erre Amarának megteltek a szemei könnyel, de mosolygott.
|